Két reptér az ígéretek légörvényében
2016. 11. 22. 16:02Kőkemény harcot vív a piacért, a légitársaságokért, közvetve az utasokért a kolozsvári és a marosvásárhelyi repülőtér. Ugyan kölcsönösen egymást vádolják alkalmatlansággal, mindkét reptér működését veszélyezteti a kifutópályák állapota. Bögözi Attila írása.
Peti András és Péter Ferenc tájékoztatja a sajtót. Helyzetmentő hitel?
A közvéleményt megnyugtatónak szánt sajtótájékoztatót tartott a Maros megyei tanács elnöke, Péter Ferenc, és a vidrátszegi Transilvania repülőtér igazgatója, Peti András a repülőtér körül kialakult kritikus helyzetről. Ám sem a közvélemény megnyugtatása, sem a kialakult helyzet tisztázása nem úgy sikerült, ahogy a tulajdonos megyei tanács, valamint a működtető reptéri vezetőség szerette volna. A tét nem kevesebb, mint a marosvásárhelyi légikikötő léte vagy nemléte.
Hogyan juthatott ilyen helyzetbe az a repülőtér, amelytől oly sokat várt nemcsak a székely főváros, hanem a három székelyföldi megye is, hiszen az vitán felüli, hogy mindenféle fejlesztési tervek alfája meg omegája a megfelelő infrastruktúra, akár autópályáról, akár légikikötőről legyen szó. Ezek nélkül minden nagyszabású projekt olyan, mint az életlen fejsze nyél nélkül.
Az események az előző hét elején vettek drámai fordulatot, amikor a Wizz Air fapados légitársaság látszólag minden előzmény nélkül bejelentette, marosvásárhelyi járatait Kolozsvárra helyezi át. Akkor úgy tűnt, mindössze két napról lenne szó, s minden visszazökken a régi kerékvágásba.
Nem így történt.
Marosvásárhely repülőtere menetrendszerinti járat nélkül maradhat
Negyvenkettő, ami harminc
A ködösítések örvényéből kilépni képtelen Transilvania Nemzetközi Repülőtér, olyan közleménnyel rukkolt elő, amit a semmitmondás mintapéldájaként fognak jegyezni a krónikák: „Átmeneti üzemeltetési korlátozás miatt nem fogad és nem indít járatokat szerdán és csütörtökön a marosvásárhelyi nemzetközi repülőtér.” Hogy mit jelent az „átmeneti üzemeltetési korlátozás”, azt tucatnyi újságírónak sem sikerült megfejtenie, mindössze annyiban értettek egyet, hogy az ilyen bikkfanyelvezettel könnyebb kemencét hevíteni, mint valami értelmes üzenetet kihámozni belőle.
Volt azonban valaki, akinek ez a szerencsétlen megfogalmazású közlemény olyan volt, mint krónikus tüdőbetegnek az oxigén. David Ciceo, a kolozsvári Avram Iancu Nemzetközi Repülőtér igazgatója nem is vacillált sokat, rögtönzött sajtótájékoztatón jelentette be, hogy
a Wizz Air összes marosvásárhelyi járatát Kolozsvárra irányítják át,
mert a vidrátszegi légikikötő kifutópályája veszélyes, kapacitása pedig lényegesen kisebb, mint a korábban bejelentett. Magyarán: a vásárhelyiek hazudnak, veszélyeztetve ezzel az utasok testi épségét, a repülőgépek biztonságos le- meg felszállását. Ugyancsak a kolozsvári igazgató szellőztette meg azt az információt, hogy a Polgári Légügyi Hatóság arra kötelezte a vásárhelyi reptér vezetőségét, hogy hozza nyilvánosságra a valós adatokat a kifutópálya állapotára vonatkozóan, mert a korábban közölt adatok nem feleltek meg a valóságnak.
Lényeg, a lényeg: október 26. és 28. között a légügyi hatóság valóban tartott ellenőrzést a Transilvania légikikötő háza táján, amikor kiderült, az utolsó audit paramétereit a reptér vezetősége elmulasztotta nyilvánosságra hozni, vélhetően nemcsak bocsánatos emberi gyarlóságból, hanem bűnös szándék vezérelte hivatali mulasztás okán. Mert azokból minden kétséget kizáróan kiderült, hogy a Wizz Air Airbus A320-asai nem szállhatnának le a vidrátszegi betonra. Ugyanis szabvány szerint a kifutópálya teherbírását jelző mutatónak 42 fölöttinek kell lennie, jelenleg ez a marosvásárhelyi reptér esetében csupán 30.
Nos, legszebb öröm a káröröm, ezt az információt szellőztette meg legalább olyan fontos tények elhallgatásával David Ciceo, mit sem törődve azzal, hogy szavai földbe – esetünkben betonba – döngölik a vásárhelyi légi szállítás rövid meg középtávú kilátásait.
Mekkora egy kicsi fenék?
A két erdélyi város közötti alig száz kilométeres távolság amúgy is végsőkig kiélezett versenyhelyzetet teremt a két repülőtér között, de a valamiféle életmentő modus vivendi keresése helyett az, aki bírja, marja egymásnak feszülés motorja hajtja a két rivális reptér egymás elleni aknamunkáját, aminek a lényege: ami rossz Vásárhelynek, az jó Kolozsvárnak. És fordítva.
Ám ezúttal mégsem a dögöljön meg a szomszéd kecskéje logika vezényelte a kolozsvári reptér igazgatóját abban, hogy oly hirtelen elnyilatkozza magát a vásárhelyi reptéren uralkodó állapotokról, hanem a saját háza tájának szennyesét próbálta rejteni a szomszéd hibáinak felnagyítása mögé.
Jó oka volt erre a közvélemény figyelmét elterelő, november 16-i hadműveletre, hiszen a sajtó már kezdte atomokra szedni a kolozsvári reptér biztonságát, ama incidens kapcsán, amely november 15-én, kedden történt az Avram Iancu repülőtéren, amikor víztartályának feltöltése közben megsérült a Wizz Air egyik, a svájci Bázelbe indulni készülő gépe. Iuliu Pop műszaki igazgató lélekszakadva sietett tájékoztatni az Agerpres hírügynökséget arról, hogy mindössze annyi történt, a repülőket vízzel ellátó speciális gépkocsit a kelleténél kissé magasabbra emelték, mire az hozzáütődött a gép alsó részéhez. David Ciceo igazgató tovább finomított: csak egy apró karcolás esett a gép testén, ehhez hasonló incidens pedig a tízmilliós nagyságrendű utasforgalmat jegyző nagy reptereken (hol van ezektől Kolozsvár!) 10-12 is előfordul akár naponta is, az ügynek pedig sehol sem kerítenek nagy feneket.
Nos, kicsi vagy nagy az a bizonyos fenék, a sajtót már nálunk sem lehet beetetni ilyen dajkamesékkel, a hírportálok percről-percre ontották a kínos malőr legfrissebb részleteit, melyekből kiderült, hogy nemcsak a reptér vezetősége nem volt a helyzet magaslatán, hanem a Wizz Air sem jeleskedett utasainak tájékoztatásában, akinek egy része a gépen rekedt, másik részük pedig a terminálban. A többórás bizonytalanságban, amíg a baleset körülményeit, meg a gép műszaki állapotát vizsgálták, egy pohár víz sok, annyit sem kaptak az utasok. Ez utóbbi mulasztást egy-egy vigasz-szendvics kiutalásával próbálta kárpótolni a fapados légitársaság, végül pedig mindenkit átpakoltak egy új gépre, amely a reggeli 7.20-as indulás helyett déli 12.30-as felszállással indult célállomása felé.
Két reptér is verseng a Wizz Air kegyeiért. Brassó lesz a nevető harmadik?
Szavak vakrepülésben
David Ciceo igazgatónak pedig azért volt sürgős a fölöttébb kínos ügy elmaszatolása, mert néhány hónap leforgása alatt ez volt a második baleset az általa vezetett légikikötőben, amit a sajtó nem is késlekedett összefüggésbe hozni. Nem is alaptalanul.
Év elején a Blue Air társaság B737-400-as különjárata 110 utassal a fedélzetén és hattagú személyzettel Bukarestből Barcelonába tartott kolozsvári leszállással, amikor az Avram Iancu nemzetközi repülőtéren túlfutott a leszállópályán. A hírtelevíziók által akkor megszólaltatott utasok beszámolói szerint, nagy volt a rémület a fedélzeten, mert földet érés után a gép vészesen közeledett a repülőtér melletti házakhoz. „A leszállópályán 10-15 centiméteres hó volt, a repülő csúszni kezdett. A pilóta inkább lekanyarodott a pályáról, nehogy nekimenjünk a házaknak” – nyilatkozták a nagy riadalomból ocsúdó utasok.
A reptér vezetősége a váratlan havazást okolta (januárban!), ami miatt a végül szerencsés végkimenetelű baleset történt. A sarat (ezúttal a havat) pedig a gépekkel kapcsolatot tartó ROMATSA udvarába dobta, mondván, a reptér minden biztonsági szabályt betartva eltakarította a havat a leszállópályáról, amit röviddel a balesetet szenvedett gép landolása előtt leszállásra alkalmasnak nyilvánított, felhívva az irányítótorony figyelmét, hogy a folyamatos havazás miatt, a takarítás ellenére, lehetséges egy 3-4 milliméteres hóréteg, ami közepes fékezési körülményeket követel meg. Hogy még jobban ködösítsen, Ciceo első körben azt nyilatkozta, hogy a gép üzemanyaghiány miatt kért engedélyt a leszállásra, amit a Blue Air visszakézből cáfolt, hisz a repülési tervben, amit Kolozsvár is megkapott, egyértelműen szerepelt a kincses városi landolás. Gheorghe Răcaru, a Blue Air igazgatója azt is elmondta, hogy
a gép bukaresti indulásakor a kapitány jó leszállási körülményekről kapott tájékoztatást,
amit a kolozsvári reptér, a repülés ideje alatt, a leszállási, fékezési körülményeket közepesre módosított, ezekhez igazodott a pilóta, a leszállópályáról való kicsúszást mégsem tudta elkerülni, valószínűleg a hóréteg tévesen megadott vastagsága miatt.
A romániai polgári repülés biztonságért felelős központ (CIAS) az érvényben lévő szabályzatainknak megfelelően súlyos besorolásúnak minősítette a kolozsvári incidenst, mert fennállt a lehetősége egy súlyos balesetnek, még a gép feketedobozának adatait is Párizsban vizsgálták.
A kolozsvári betonon túlfutott gép. Kis hó, kis csúszás, nagy hó, nagy csúsztatás
Sültgalamb, amely nem akar repülni
Ezek után érthetőbb, miért lett olyan sürgős az igazgatónak elterelni a közvélemény figyelmét a ciszternás balesetről, amihez kapóra jött a vásárhelyi reptér körül kialakult kaotikus állapot.
Ráadásul sem az utazóközönség, sem a hatóságok nem feledték még azt az egy évvel korábban történt esetet, amikor – a citynews.ro beszámolója szerint – egy szerelmes fiatalember, kijátszva a sokmillió eurós biztonsági rendszereket, a repülőtéren egy a csomagoknak szánt helyiségbe lopakodott be, majd kitört egy ablakot, és kijutott a repülőgépek parkolóhelyére, ahol felszállt a repülésre előkészített gépre, melyen a pilótafülkét is meglátogatta. A közröhej tárgyává az tette a biztonsági szolgálatot, hogy nem éberségük buktatta le a fiatalembert, hanem okostelefonjának vakuja, amikor az ifjú a pilótafülkében önmagát fényképezte. Tettét azzal magyarázta, hogy nem kapott már jegyet a londoni járatra, és mindenképpen utazni szeretett volna menyasszonyához. David Ciceo akkor is a repülőgép karbantartóit és a légitársaságot tette felelőssé a történtekért.
Komolyabb ügy a Kolozs Megyei Tanács többrendbeli feljelentése az Országos Korrupcióellenes Ügynökségnél (DNA), melyben az szerepel: „egy repülőgép-baleset esetén a szerencsétlenség katasztrofális méreteket öltene, ennek oka pedig a légikikötő kifutópályája, ami valós veszélyt jelent a légiközlekedés biztonságára”. Ez pedig
nem harminc éve épült, mint a vásárhelyi, hanem alig néhány éve avatták fel nagy csinnadrattával,
jelentős költségvetési túllépéssel, ami 24 kiegészítő jegyzék alapján az eredeti 32 millió euró helyett kerek 10 millió euróval került többe.
A 2100 méteres kifutópályánál csak a körülötte kibontakozott, és szűnni azóta sem akaró botrány lett nagyobb, amely magával ragadta a megyei tanács korábbi elnökét is, akit előzetes letartóztatásban korrupciós vádakkal vizsgált a DNA. Horea Uioreanu volt megyei tanácselnököt azzal vádolják, hogy az új kifutópálya megépítését elnyert SC Napoca SA tulajdonosától, Ioan Bene kolozsvári üzletembertől, jelentős pénzösszeget fogadott el azért, hogy szemet hunyjon a 10 millió eurós túlköltekezés felett. Bűntársa ebben a sötét tranzakcióban nem más, mint a kolozsvári reptér még tisztségben levő igazgatója, akinek sajtóinformációk szerint nagyobb a fizetése, mint Klaus Iohannis államfőnek…
És az még hagyján, hogy a tervezettnél 10 millió euróval többe került az új kifutópálya, de a három éve használatban levő pálya hivatalos aktákban egyelőre még nem is létezik! Többek közt azért sem, mert a munkálat átvételi jegyzőkönyvén a tulajdonos megyei tanács aláírása nem szerepel, állítólag „elfelejtették” értesíteni, az átvétel újra ütemezésére vonatkozó kérelmét pedig azzal utasította el a reptér vezetősége, hogy a törvény szerint csak a tulajdonos képviselőjének nevesítése kötelező az átvételi bizottságban, nem pedig tényleges jelenléte is az átvételen.
Nos, azóta is folyik az iszapbirkózás a megyei tanács és a reptér között, mert előbbi megkutyálta magát, s nem adta ki a kifutópálya telekkönyvezéséhez szükséges igazolást, amiből az is következik, hogy a pálya nemcsak nem létezik, de építési bizonylat nélkül köztulajdonba sem vehető. A végső szót a bíróság mondja ki.
Mindezek fényében világos, hogy miért is lett olyan fontos a kolozsvári repülőtér igazgatójának Vásárhelyre mutogatni, amikor saját háza táján messze nincs minden a legnagyobb rendben.
Ahogy a Transilvania repülőtér háza táján sincs minden a legnagyobb rendben. Sőt.
Igaz, hogy a jelenlegi igazgatót, Peti András korábbi alpolgármestert alig néhány hónapja nevezték ki tisztségébe, ám ő sem zöldfülűként került az igazgatói székbe, hiszen 2012 júniusa és 2013 júniusa között a légikikötő igazgatótanácsának az alelnöke volt, majd fél évig elnöke, miután Mihail Porosiu lemondott a tisztségről. Tehát emlékezhet arra, hogy 2012-ben új jogszabály lépett érvénybe, amely előidézte egy új szervezeti háttér, és új igazgatótanács megalakulását is, amelynek ő került az élére. És arra is kell emlékeznie, hogy az európai szabályozás értelmében a repülőtereknek rendelkezésükre áll egy átmeneti időszak, ami alatt be kell bizonyítaniuk, mennyire képesek önfenntartóvá válni, vagy önkormányzati támogatásra szorulnak. Ahhoz, hogy az önfenntartás megvalósuljon, az önkormányzati finanszírozásnak 2019-re a felére kell csökkennie, 2024-ben pedig már teljesen meg kell szűnnie. Akkor Peti András azt mondta, ehhez az európai stratégiához való igazodás nem opció kérdése, ha az érintett reptereknek nem sikerül tartaniuk magukat hozzá, akkor 2024 után megszűnnek. Ez alól a Transilvania repülőtér sem lesz kivétel.
Ehhez képest az első komolyabb krízishelyzetet, amely a légügyi hatóság októberi ellenőrzése után pattant ki, kommunikációs szempontból sikerült úgy elbaltázni, hogy azt a repterek háborújában ősellenségnek számító kolozsvári légikikötő maximálisan ki tudta használni. Megengedhetetlen ugyanis, hogy egy reptér valótlan adatokat közöljön kifutópályájának állapotáról – márpedig most ez történt. Ezután, a legkevesebb, hogy az egyetlen légitársaság, amely menetrendszerinti járatokat üzemeltet, veszi a sátorfáját, s továbbáll.
Az ügyben tovább sűríti a homályt, hogy alig egy hónappal korábban a reptér egy hétig azért nem fogadott gépeket, mert a kifutópályán kellett volna betervezett karbantartási munkálatokat végezni. Csakhogy a munkálatra meghirdetett licitet a vesztes cég megtámadta, a munkálatból pedig nem lett semmi. S ha a légi forgalmat már amúgy is leállították, saját erőből kisebb javítási munkálatokat végeztek, majd a nagyobb disznóság nyilvánosságra kerülése után a vezetőtanács újabb szakfelmérést rendelt (figyelem: ezzel esett a sajnálatos emberi mulasztás elmélete!), amelynek az eredményeit a múlt csütörtökön tartott sajtótájékoztató előestéjén kapta kézhez a megrendelő. Ebben az áll, hogy az újabb felmérés lényeges javulást mutat a korábbi állapotokhoz képest, aminek alapján
a vidrátszegi létesítmény vezetői állítják, készen állnak a nagy gépek visszafogadására.
Csakhogy egymagában a reptér igazgatósága hiába gondolja azt, amit a másik fél nem úgy gondol. Ezért maradt csupán pusztába kiáltott szó Péter Ferenc megyei tanácselnöknek azon kijelentése, hogy: „Határozottan állíthatom, minden esély adott arra, hogy a magyarországi cég már péntek estétől visszatérjen Marosvásárhelyre.”
Új kifutópályára van hely, van igény, de nincs még pénz Vásárhelyen
Nem igazán prioritás
Csakhogy a Wizz Air végül nemcsak a hétközi járatait irányította át Kolozsvárra, hanem bejelentette, hogy – egyelőre – az elkövetkező két hét során is Kolozsvárról üzemelteti eddigi vidrátszegi járatait.
Ez a döntés végképp padlóra küldheti a vidrátszegi repülőteret, még akkor is, ha a megyei önkormányzat hangoztatja, a Wizz Air döntése nem jelenti azt, hogy bezár a marosvásárhelyi repülőtér. Csakhogy a Ryanair és a Tarom kivonulása után a Wizz Air heti 22 járatán kívül az utóbbi időben más légitársaság nem indított járatokat, menetrend szerinti járatok nélkül pedig fabatkát sem ér egy repülőtér, pláne, ha az a Székelyföld légi kapujának is hirdeti magát.
Péter Ferenc szerint minden felelősség a repülőtér korábbi igazgatóját, Vladimir Vasilescut terheli, aki számos mulasztást követett el. Péter Ferenc tudni véli azt is, hogy a légikikötőt 2012 és 2016 között irányító bukaresti szakember tudta, hogy gond van a pálya terhelőképességével, mégsem jelentette a hatóságoknak és a légitársaságoknak. Ezt kellett pótolni a légi hatóság októberi ellenőrzése után, ám a tényeken mit sem változtat az, hogy a megyei tanácselnök azt is közölte: a volt igazgató a négy év alatt beruházásra és korszerűsítésre kiutalt 18 millió lejből csak alig 5 milliót költött el.
A személyi felelősségek összekuszálódott hálóján túl, minden vitán felüli, hogy a több évtizedes kifutópályát nem érdemes, nem is szabad tovább tákolni. Alapoktól kell újjáépíteni. Mégpedig sürgősen.
Csak legyen miből. Mert pénz az továbbra sincs, mivel a vásárhelyi repülőtér fejlesztésére a bukaresti kormány által elfogadott infrastrukturális fejlesztési stratégia szerint 2022-ig nem használható fel uniós támogatás. A Transilvania repülőtér a 15-ös prioritási listán a 13. helyet foglalja el. Méghozzá igazságtalanul, hiszen a lista élén szereplő tulceai repülőtérnek 2014-ben alig 1.221 utasa volt, a második helyen szereplő craiovai ugyanabban az évben 140 ezer fõs utasforgalmat bonyolított le, míg a harmadik helyre került nagybányai repülőtér szolid 21 ezer fős utasforgalmat jegyzett. Ezekhez képest a vásárhelyi még 2015-ben is 300 ezer fős utazóközönséget szolgált ki, ennek ellenére vagy éppenséggel ezzel súlyosbítva, a romániai közszállítás 2030-ig terjedő terveit összegző országos Masterplanba körvonalazott elképzelés szerint, a marosvásárhelyi repülőtér csupán harmadik kategóriás besorolást kapott, egy kategóriával gyengébbet, mint a kolozsvári vagy a szebeni repülőterek. Arról nem is beszélve, hogy a brassói repülőtér megépültével a „Székelyföld repülőtere” státusát is lassan elveszíti, hiszen példának Kovászna megye szinte bármelyik pontjáról közelebb lesz Brassót választani, mint Marosvásárhelyre jönni.
Hitellel előznének
Minden kárban van valami haszon, tartja a közmondás, s ebben a 24. órában a Maros Megyei Tanács végre határozott lépésre szánta el magát. Péter Ferenc tanácselnök bejelentette, hogy ha a román kormány továbbra sem hajlandó részt vállalni a marosvásárhelyi repülőtér fejlesztéséből,
a megyei önkormányzat banki hitelhez fog folyamodni,
s abból építi újjá a kifutópályát. A munkálat költségeit 77 millió lejre becsülik. A szakemberek már azt is kiszámolták, hogy a megyei tanács eladósodási aránya, 10 éves futamidőre számítva, ezzel az összeggel együtt is 20 százalék alatt maradna (a Maros megyei tanácsnak jelenleg 7,7 százalékos az eladósodási rátája), a román törvények pedig 30 százalékos költségvetés-arányos eladósodási szintet engedélyeznek. Mindezekkel a kolozsvári reptérrel folytatott versenyfutásban Marosvásárhely javára billenhet a mérleg, hiszen a 3500 méteres hosszra való kifutópálya-bővítés Vásárhelyen minden gond nélkül megoldható, míg Kolozsváron ehhez a Szamost is új mederbe kellene terelni.
A tanács tehát, bár pénze nincs, foggal és körömmel ragaszkodik repülőteréhez, ahol a kétségbeesésen és a világvége várás hangulatán már mindenki túl van. Ingujj feltűrve, ásó, kapa, lapát kéznél.
Innen tovább pedig a többi, a jövő zenéje.
Csak meg kell tanulni hozzá a kottát okosan olvasni.
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
