Hiteles megoldásokat keresnek

2015. 01. 28. 19:20

Néhány bank óvatos lépésén kívül egyelőre semmi sem védi a svájci frank árfolyamának elszabadulása miatt bajba került romániai devizahiteleseket. Cseke Péter Tamás az RMDSZ vonatkozó törvénytervezetének előterjesztőjét, CSEKE ATTILA képviselőt, és az OTP Románia vezérigazgatóját, DIÓSI LÁSZLÓT is kérdezte a lehetséges megoldásokról.

 

 

Egymást túllicitálva kínálják ezekben a napokban a javaslatokat a pártok a svájci frank alapú bankhitelt törlesztők kisegítésére, miután az „alpesi deviza” árfolyama elszabadult Romániában is, ám a politikusok által nyújtott megoldások gyakorlatba ültetése nagyon távolinak és esetlegesnek tűnik. A kormány és a Román Nemzeti Bank mossa a kezeit, csupán néhány pénzintézet tett óvatos, de konkrét lépéseket a frankhitelesek terheinek csökkentésére. Így egyelőre nem, vagy alig kapott segítséget a Romániában érintett 75 ezer banki ügyfél, hivatalos adatok szerint ugyanis ennyien kerültek hirtelen bajba. Arányait tekintve a frankhitelek értéke 4,5 százalékát teszi ki a teljes hitelállománynak, a magánszemélyeknek nyújtott frankhitelek 3,8 százalékot, 0,7 százalék pedig jogi személyek által felvett kölcsön. A számok kicsinek tűnnek, ám a frankhitelesek esete bizonyítja, hogy a romániai devizahiteleseknek semmilyen védettségük nincs, ha az árfolyamok elszabadulnak.

 

Mi történt Svájcban?

A svájci központi bank január 15-én eltörölte az euróval szembeni árfolyamgátját. Indoklásuk szerint a három éve bevezetett 1,20-as euró/frank árfolyamküszöb "komoly károktól óvta meg" a svájci gazdaságot, de a fenntartása most már nem indokolt. A bejelentés pánikot keltett a pénzpiacokon, a sokkhatás Romániát is elérte. A Román Nemzeti Bank hivatalos árfolyama szerint azon a napon egy svájci frank értéke az előző napi 3,73 lejről 4,32 lejre ugrott. Az Erdélyi Riport lapzártájakor már 4,58 lejnél járt a frank a hivatalos árfolyamon, de alaposan meglódult a dollár is. Ez azt jelenti, hogy egy frankhitelt törlesztő ügyfélnek februárban már 22 százalékkal nagyobb összeget kell kifizetnie a januárihoz képest, de a kétszeresét annak, amit például nyolc éve fizettek. Ezért a svájci frankban eladósodott romániai devizahitelesek egyesülete már január 15-én a kormánytól kért segítséget. Ügyvédjük szerint a kormánynak sürgősségi rendeletben kellene az árfolyam-ingadozástól megvédenie a frankhiteleseket.

 

Ezt javasolta 2013-ban az RMDSZ

Az RMDSZ 2013-ban benyújtott törvénytervezete szerint lehetővé válik a valutaalapú jelzáloghitelek átváltása lej alapú hitelre, a hitelmódosítás azonban nem az átváltás napján érvényes árfolyam szerint történne, hanem a szerződés megkötésének hónapjában érvényes árfolyam szerint. Ezáltal segítenék a fogyasztót abban, hogy fizetni tudja a törlesztőrészletet, és csökkenne a jelzálogba adott ingatlan elvesztésének veszélye, míg a bankok továbbra is megkapnák a kisebb, de így is elégséges törlesztő részleteket és a jelzálogba foglalt ingatlan végrehajtása is elkerülhető lenne. A tervezetet 2013 novemberében iktatta az RMDSZ, s azt a szenátus 2014 júniusában megszavazta, jelenleg a képviselőház tárgyalja.

 

Miért történt így?

 

 

Lapunk Diósi Lászlótól, az OTP Románia vezérigazgatójától kért segítséget a svájciak lépésének megértéséhez. A szakember emlékeztetett arra, hogy négy évvel ezelőtt, 2011-ben a mostanihoz „döbbenetesen hasonló” körülmények között vezette be a Svájci Nemzeti Bank az euróval szembeni árfolyamgátat. Akárcsak most, négy éve is nagy feszültséget okozott a pénzpiacon a görög gazdaság helyzete, ám akkor az Egyesült Államokban is gazdasági problémák voltak. Diósi magyarázta szerint a svájci frankot azért érintették ezek a pénzpiaci feszültségek, mert az amerikai dollárhoz és még néhány hasonló stabil gazdaság mögött álló valutához – mint például a norvég vagy dán korona – hasonlóan úgynevezett kincsképző eszköz.
„Amikor a piaci szereplők látják, hogy éppen nincs értelmes befektetés a láthatáron, vagyis olyan, ami megtartaná a pénze értékét, akkor ezekhez a valutákhoz, vagy az aranyhoz, értékesebb, forgalomképesebb ingatlanokhoz menekülnek. 2011-ben az ingatlanpiac bizonytalan volt, a dollárban sem bíztak a befektetők, így nagyon sokan a svájci frankot választották” – magyarázta a vezérigazgató. Így történhetett meg az, hogy 2011-ben az addigi 1,3-as euró/svájci frank átlagárról napok leforgása alatt 1,1-re csökkent az átlagár és lefele tartott. Ez az exportra termelő svájci vállalatoknak és a turizmus számára igen nagy terhet jelentett, nagyot zuhantak a bevételeik. A kivitelre és az idegenforgalomra épülő svájci gazdaság pedig kezdte elveszíteni a versenyképességét, válság bontakozott ki az országban. Ekkor lépett a Svájci Nemzeti Bank, és az euró árfolyamának felső korlátját 1,2 svájci frankban szabta meg. „Ezt nem tiltja semmilyen bankközi egyezmény és más jegybankok is tettek már hasonló lépéseket a nemzetgazdaság oltalmazásáért. Ezt tették Szófiában is, amikor a leva árfolyamát az euróhoz indexálták” – mondta az eljárás elfogadottságát firtató felvetésünkre a szakember.
Diósi felidézte: a Svájci Nemzeti Bank még a múlt év végén is határozottan állította, hogy meg fogja védeni a 2011-ben bevezetett árfolyamgátat. Ezt a korlátot úgy tartotta mindvégig fönt, hogy frankot nyomtatott, mivel ezt keresték a befektetők. A frankból eurót vett, és így nyomta le az árfolyamot. „A svájci jegybank rengeteg eurót vásárolt, és ez az eurótartalék nyomasztóan nagy kezdett lenni számukra. Egyrészt mert arra gondoltak, hogy ez a tartalék előbb-utóbb le fog értékelődni, másrészt ezt az állapotot már nem lehetett sokáig fenntartani” – magyarázta a szakember. Szerinte a svájci jegybank azért törölte január 15-én az árfolyamgátat, mert valószínűleg úgy értékelték, gazdaságuk már elég erős ahhoz, hogy a frank kisebb mértékű felértékelődését kibírja.
Szavai szerint a svájciak azzal vívták ki a pénzpiacok nemtetszését, hogy ezt a lépést „egy rendkívüli volatilis időszakban” tették meg. „A dollár/euró árfolyam ugyanis szintén nyomás alatt van, illetve nagy a bizonytalanság az orosz és a görög gazdaságban is. A pénzpiacoknak ilyen körülmények között igazán nem volt szükségük erre a lépésre. Ezzel is magyarázható, hogy az árfolyamgát felszabadítása gyakorlatilag végigsöpört a pénzpiacokon” – tette hozzá az igazgató.
A pénzpiacok a svájci lépésre eltérően reagáltak, adósságszintjük és sebezhetőségük függvényében. Diósi ezzel magyarázza, hogy a lengyel zloty, a horvát kuna vagy akár a magyar forint nagyobb mértékben gyengült a svájci frankhoz képest a román lejnél. „Amikor az eurózóna veszélyben van, akkor az eurózóna peremén lévő országok még nagyobb veszélybe kerülnek. Ezek az országok azonnal spekulációs nyomás alá kerültek” – magyarázta.

 

Milyen megoldásokat javasoltak?

Az árfolyamrobbanás után egy héttel rendkívüli bizottsági vitákat tartottak a képviselőházban a devizahitelesek megmentésének lehetőségeiről. A pénzügyi és költségvetési testület ülésén – amelyen a jegybank és az érintett bankok, illetve a hitelesek képviselői is részt vettek – Darius Vâlcov pénzügyminiszter bejelentette, a kormány a bajba jutott frankhitelesek számára is elérhetővé akarja tenni azt a programot, amely adókedvezménnyel bátorítja, hogy a hitelesek a futamidő meghosszabbításáról egyezzenek meg a bankokkal. A tárcavezető rámutatott: eddig a 2200 lejnél kisebb jövedelemmel rendelkező hitelesek kérhettek adókedvezményt átütemezett hitelük növekvő kamatterheinek finanszírozására. A jövedelemhatárt 3000 lejre emelnék, így a kedvezményt már a frankhitelesek jelentős része igénybe vehetné.
A pénzügyminiszter megjegyezte: a kedvezmény nem helyettesíti a frankhitelesek problémájának valódi megoldását, amelyben az érintett bankoknak és ügyfeleiknek kell megegyezniük. Jelezte: a kormány „nem ellenzi”, hogy a frankhiteleket lejre váltsák az eredetinél 20 százalékkal magasabb árfolyamon, de ezt nem fogja a kormány előírni, erről a bankoknak kell megegyezniük ügyfeleikkel. Maguk a hitelesek is ezt a forgatókönyvet támogatják.
A pártok különböző javaslatokkal álltak elő. A Szociáldemokrata Párt az adósságátrendezést, a Nemzeti Liberális Párt a magáncsőd intézményét szabályozó törvény elfogadását sürgette. Az RMDSZ jelezte, már korábban törvénytervezetet nyújtott be a devizahitelesek megsegítésére, illetve egy újabb törvénytervezeten is dolgozik (lásd keretes írásainkat).

 

Új javaslat kamatkorrekcióra

Az RMDSZ-es honatyák egy újabb törvénytervezeten is dolgoznak, amelyet Antal Árpád ismertetett. A februárban benyújtandó javaslat nem feltételez konverziót, de a politikus szerint megoldja a devizahitelesek problémáját. A jogszabály lényege, hogy kamatkorrekció alkalmazására köteleznék a bankokat. E szerint, ha egy deviza kamatának növekedése 20 százalékkal meghaladja a hitel felvétele utáni első törlesztő részlet lejes értékét, akkor a bankok kamatkorrekciót kellene alkalmazzanak, vagyis csökkenteniük kellene a kamatot, nulla vagy akár negatív kamattal kellene kompenzálniuk a növekedést.

 

 

Cseke: az RMDSZ-nak van megoldása

 

 

Az RMDSZ tervezetét Cseke Attila képviselő nyújtotta be még 2013-ben. Az Erdélyi Riportnak elmondta, egyelőre sem a kormány, sem a román média nem akar tudomást szerezni arról, hogy a szövetség elsőként próbált törvénnyel segíteni a bajba jutott devizahiteleseken. „A tervezetünk nem csak a frankhiteleseknek szólt. De elfogadásával meg lehetett volna előzni azt, ami most történt” – mondta a politikus. Megjegyezte: az árfolyam megugrása után olyan pártok is előálltak mindenféle javaslattal, amelyeket eddig nem érdekelte a devizahitelesek problémája.
Az RMDSZ törvénytervezete magyarországi mintára készült. Cseke Attila emlékeztetett arra, hogy a budapesti kormány és a parlament időben lépett, és meghatároztak egy svájci frank/forint árfolyamot, amelynek alapján törlesztenek a hitelesek. Ezért a magyarországi frankhitelesek nagy részét a mostani árfolyam-robbanás nem érinti. „A budapesti intézkedéseknek negatív visszhangja volt Európában. Most pedig, aki józanul gondolkodik, azt mondja, íme egy ország, amelynek volt kurázsija meghozni ezeket a döntéseket” – fogalmazott a politikus.
A képviselő „haszontalannak” nevezte a kormány által javasolt megoldást, hogy a hitel-átütemezést adókedvezménnyel támogató rendeletet a jövedelemhatár növelésével tegyék elérhetővé a frankhitelesek számára is. Emlékeztetett: a múlt évben érvénybe lépett jogszabály alkalmazása még csak meg sem kezdődött, mert sem a bankok, sem a hitelesek nem voltak érdekeltek a futamidő meghosszabbításán, így a kamatok összegének növelését eredményező szerződésmódosításban. „A jövedelemhatár megemelése ezen mit sem változtat” – jegyezte meg.
Cseke Attila fenntartja: a devizahitelesek megsegítésére olyan megoldásokat kell keresni, amellyel az ügyfél a bankkal kötött szerződését végig tudja vinni, előbb-utóbb le tudja zárni, ez az állam és a bankok érdeke is. Ezért nem tartja jó javaslatnak a magáncsőd szabályozásáról szóló törvényt, ugyanis az lenne az üzenete a devizahiteleseknek, hogy „ha már nem tudjátok fizetni a törlesztő részletet, jelentsetek csődöt, s majd lesz valami”.
Kérdésünkre, hogy nem az lenne az egészségesebb, ha az állam nem avatkozna be a bankok és az ügyfelek közötti szerződésekbe, Cseke Attila kérdéssel válaszolt: „a svájci frank korláthoz kötött árfolyama is szabadpiaci árfolyam volt?” Hangsúlyozta: maga is a szabadpiac híve, de bizonyos dolgokat a korszerű államokban le kell szabályozni.
A politikus emlékeztetett arra is, hogy az devizahitelesek problémája jó ideje foglalkoztatja az Európai Unió döntéshozóit. Ezért tavaly elfogadták a 2014/17-es uniós irányelvet a hitelezés szabályozásáról, amelyet 2016-tól a tagállamok kormányainak és a bankoknak is figyelembe kell venniük. Ez az irányelv visszamenőleges hatályú nem lehet, és idő kell alkalmazásának előkészítéséhez. Az uniós direktíva kimondja, hogy a bankoknak meg kell szűntetni azon eljárásukat, miszerint alkalmazottaikat a megkötött hitelszerződések számának függvényében jutalmazzák. „Ennek a bónusz-rendszernek ugyanis az az egyik következménye, hogy a banki alkalmazott nem oszt meg minden lényegi információt az ügyféllel, mert érdekelt a szerződés megkötésében” – magyarázta a politikus.

 

Mit javasol a szakember?

Arra a kérdésünkre, hogyan tudja okosan kezelni egy állam a frankhitelesek helyzetét, Cseke Attilához hasonlóan Diósi László is Magyarország példáját hozta fel. Emlékeztetett arra, hogy Budapest „kitűnő időzítéssel”, de más megfontolásokból tavaly novemberben elrendelte a frankhitelek „forintosítását”, és ehhez a jegybank devizatartalékából biztosította a lehetőségeket. „Ez egy egyoldalú lépés volt. Ha a bankok a piacon kezdenek el vásárolni forintot svájci frank ellenében, akkor az a forint piacát is megrengette volna. Ám ez nem történt meg” – részletezte a szakember. Horvátországban egyszerű megoldás született: a kormányzat a korábbi árfolyamot kötelezőnek mondta ki a bankszektorra a következő egy évre. Diósi úgy véli: a bankrendszer stabilitását szem előtt tartva a jegybanknak és a bankoknak kell a problémáról tárgyalniuk, figyelembe véve az ügyfelek érdekeit.

 

Mit léptek a bankok?

Konkrét lépést eddig csak három bank tett a frankhitesek megsegítésére: sorrendben az OTP Románia, a Volksbank és a Raiffeisen. Ezek kamatcsökkentést ajánlottak azoknak az ügyfeleinek, akik svájci frankban vettek fel hitelt. Az OTP Bank azt javasolta frankhiteleseinek, hogy három hónapon keresztül 150 bázisponttal (1,5 százalékkal) csökkenti a törlesztő részletek kamatát. Diósi szerint ezzel az árfolyam-növekedés többletterhének 90 százalékát a bank magára vállalja. "Az OTP Bank Románia úgy látta etikusnak, ha a bank átvállalja a változás nagy részét. Mi ezt modelleztük egy 50 ezer frankos, 20 éves ingatlanhitelre, ami a portfolióban átlagosnak mondható" – magyarázta az Erdélyi Riportnak a vezérigazgató. A lépés hátterében az állt, hogy az ügyfelekkel közösen oldják meg a problémát Semmiképp nem voltak érdekeltek abban, hogy az ügyfelek fizetésképtelenné váljanak. „Azért ezt a rövid távú megoldást választottuk, mert szeretnénk látni, hogy ez a rendkívül törékeny pénzügyi helyzet milyen szinten tud majd stabilizálódni. Minden ilyen hatalmas gazdasági kilengés ugyanis előbb-utóbb stabilizálódik” – bizakodik.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!