Egy működő modell, a klaszter

A helyi gazdaságok megerősítése nem csak a kis- és középvállalkozókon múlik, hanem olyan életképes társulásokon, amelyek a gazdasági élet több területére képesek odafigyelni. Ezt vallja a sepsiszentgyörgyi ASIMCOV igazgatója, a Romániai Klaszterek Egyesületének alelnöke, VAJDA LAJOS is, akivel Kustán Magyari Attila beszélgetett.

Mielőtt a klaszterek fejlődéséről beszélünk, hadd összegezzük, hogy mit takar ez a fogalom?

Európában mindenki a gazdasági, szociális válságra próbál megoldást találni, a fejlesztési stratégiák kidolgozására pedig ideálisak azok a régiók, amelyek Romániában is léteznek, 1996 óta. Fontos az, hogy egy adott területen dolgozó cégek, kutatóintézetek közösen dolgozzanak, közös megoldásokat keressenek arra, hogy miként lehet hatékonyan gazdálkodni az erőforrásokkal. Mindezt úgy, hogy ne csak a technológiáról és a termékekről beszéljenek, hanem a környezetvédelemről és a társadalmi-szociális hatásukról is. Említettem a cégeket és a kutatóintézeteket, egyetemeket, de van még két ága a klaszternek: az önkormányzat, melynek támogató szerepe van abban az értelemben, hogy ne tegyen keresztbe, támogassa a fejlődést, és a beruházó, bank, állami intézmény, amelynek katalizátor szerepe van.

Milyen klaszterek léteznek Háromszéken?

Vásárhelyen, Udvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön és nemsokára valószínűleg Gyergyó környékén is lesz az erdőket kihasználó, fafeldolgozással, bútorgyártással foglalkozó klaszter. A második terület az élelmiszeripari, mezőgazdasági klaszter, a harmadik a textil és konfekció, amely szintén jellegzetes iparág térségünkben. A negyedik klaszter a biomasszán alapuló zöldenergia területén alakult ki, az ötödik a balneoturisztikai cégeket, a hatodik pedig a csomagolástechnikával foglalkozó vállalatokat tömöríti. A régióban van egyébként Hargita megyében, Brassóban, Gyulafehérváron számítástechnikai klaszter, a fontos az, hogy az adott hely adottságaira, a régiók stratégiáira építsünk.

A különböző régiókban létező vagy létrehozásra váró balneoturisztikai klasztereket országos szinten szeretnék működtetni. Hogyan állnak ezzel a tervvel?

A Közép-régióban már létezik ilyen klaszter, az ország többi részében hamarosan alakul. Az ezek közt létrejövő unió lesz az, amelyik olyan lobbival kell bírjon, hogy fejleszthető legyen ez az ágazat. Jó kapcsolatot kell ápolnia a minisztériumokkal, és nem csak a turisztikaival, amelyik önmagában jelentéktelen, hanem a kulturális, régiófejlesztési, vidékfejlesztési minisztériumokkal is. Fel kell készülni az európai uniós pénzek összehangolására, mert nem elég az, hogy építünk egy panziót, és ezzel azt gondoljuk, hogy fejlesztettük a turizmust. Koncepcióra van szükség, prioritásra és ezt követően pályázatok letevésére, legyen szó marketingről, szakemberek képzéséről.

Említette a zöldenergia klasztert, amelyről évek óta gyakran hallani. Hol tartanak most, merre halad ez a projekt?

Már ültettek energianövényeket, de stratégiára volna szükség, hogy eldöntsük, hol helyezzük el ezeket: az Olt mentén, a települések köré. Tudnunk kellene kistérségi szinten, hogy hány hőközpontot kellene kialakítani, hol lehetne biomassza-lerakókat építeni? Kovászna megyében öt-hat központra volna szükség. Beszélnünk kell még az „egy falu – egy megawatt” programról, ami azt jelentené, hogy nagy energiatermelők helyett, ahol nyitottság van, ott ültetni kellene ötven hektár energiafüzet, amelyből biomasszát lehetne létrehozni. Ha ez működik majd, később vállalkozások indulhatnak, szükség van új gépekre, munkaerőre, lehet tervezni hosszú távon.

Hogyan tudnak együttműködni egy klaszterben olyan vállalkozások, amelyek tulajdonképpen egymás riválisai?

Azt kell keresni, ami közös, például egy arculat megteremtését, ami egy bukaresti számára is mond valamit, és a helybéliekben is tudatosítja, hogy helyi termékeket fogyasszanak. Azokat az úttörőket kell megtalálni, akik megértik ennek a rendszernek az értelmét, mert ez egy alulról jövő kezdeményezés. Azt kell elmagyaráznunk a szereplőknek, hogy miért jó együttműködni, és milyen példát mutatnak erre a külföldi modellek. Van például, ahol létezik városok és városok körüli közszolgáltatók klasztere, ezt első ízben például Brassóban is létre lehetne hozni, hogy a víz-, a hőszolgáltatást, a hulladékgyűjtést így oldjuk meg.

Hol állunk a klaszterek kiépítésében egy átlagos európai szinthez viszonyítva?

Van előnyünk és hátrányunk egyaránt. Romániában természetesen alakultak ezek az együttműködések, mert ezen a területen egészen mostanáig nem létezett állami finanszírozás, csak nemrég jelentek meg az első kiírások és az első nyertes pályázatok is klasztermenedzsment-fejlesztésre. Mivel természetes kialakulásról beszélünk, sem állami szabályozás, sem régiós vagy országos stratégia nem befolyásolta ezeket, ezért stabilabb klaszterek alakultak ki. A működési szabályzatot magunk alakítjuk, és ne feledjük el, hogy a háromszéki zöldenergia klaszterünk bronz minősítést nyert európai szinten, ami miatt más alakuló csoportok figyelembe veszik a véleményünket.

Gyakran elhangzik, hogy a kisvállalkozók sem elég nyitottak egy ilyen jellegű társulásra. Ön szerint ez miért van így?

Nekünk nem az a célunk, hogy mindenképpen csatlakozzanak, mert ha azt gondolják, azt remélik, hogy egyik napról a másikra változik a helyzetük, akkor jobb, ha egyelőre nem jönnek hozzánk. Azon kell dolgoznunk, hogy értessük meg a szereplőkkel, milyen folyamatok beindítására képesek a klaszterek, milyen pozitív európai példák vannak erre. Végül is mindenki szeretne tenni valamit, a vállalkozók, az állam, az önkormányzatok, és mi arról szeretnénk meggyőzni őket, hogy ez a modell működik. Vannak cégek, akik külön-külön is erősek, de a piac szűkül, és előbb-utóbb érdekük lesz az együttműködés.

Azt értem, hogy egy kisvállalkozónak megéri belépnie, de mit kezdenek a nagy halakkal?

Tulajdonképpen mindenki kicsi, mert mindig van nála nagyobb, ugyanakkor egy nagy vállalkozás nem igazán tud olyan jelentős változásokat eszközölni, mint egy klaszter. A nagyok futnak a piac után, hajszolják a túltermelést, el akarnak adni mindenképpen, a klaszter azonban nem akar velük feltétlenül versenyezni, mert itt nem csak a profit számít, hanem a stabilitás, a szociális hatás. Gondoljunk a faipari klaszterünkre és a Holzindustrie Schweighoferre. Leültünk velük tárgyalni, és többek között abban állapodtunk meg, hogy fűrészárut ad el a klaszter tagjainak, neki meg fontos, hogy míg a társadalom ideges a jelenléte miatt, keresnie kell a partnereket, meg kell értetnie az emberekkel, hogy miért van itt.

Azt vallja, hogy a klaszterek jelentik Európa jövőjét?

Fontos, hogy lassú lépésekkel, stabilan fejlődve haladjunk előre, ezért én jelenleg a leghatékonyabb szervezeti formának látom a klasztert.