Egy biztos pont a cégvilágban

2011. 01. 03. 13:21A Hargita megyei iparkamara, az országos kamararendszer tagjaként, szinte a rendszerváltás után azonnal megalakul. Hogyan emlékszik a kezdetekre?

A Hargita Megyei Kereskedelmi és Iparkamara 1990 júniusában alakult meg. Ekkor még törvény sem szabályozta a működését, néhány vállalkozó és vállalatigazgató hozta létre. Ne felejtsük, 1990-et írunk, ekkor még a vállalatok 90 százaléka állami tulajdonban volt, azaz a megye gazdaságát az állami vállalatok mozgatták, ezek voltak a legnagyobb munkaadók is. Abban az időben – ha Csíkszeredára gondolunk – a város gazdaságát a könnyűipar, ezen belül a gyapjúfonoda, a kötöttárugyár, a készruhagyár, a bútorgyár, illetve a mezőgazdaságot kiszolgáló, de exportra is jelentős mennyiséget termelő, lánctalpasokat gyártó traktorgyár határozta meg. Ugyanakkor ott volt a bányavállalat is, amelynek a tevékenysége a hargitafürdői kaolinra épült. A vasúthoz kötődően az IPIC CF-et lehet még megemlíteni, ez a vasútvonalak gyártásához szolgáltatott követ, ezenkívül volt egy öntöde, egy nehézipari részleg is, mely kőtörőgépeket és más nehézipari gépeket gyártott szintén a vasútfejlesztés számára. A magánvállalatok struktúrája csak a 90-es évek első felében kezdett kialakulni, hiszen előbb az 54-es törvénnyel családi vállalkozások indultak, majd 1991-ben, a kereskedelmi vállalatokra vonatkozó 31-es törvény megjelenése után, kezdtek átalakulni cégekké.

Mi volt a cél az iparkamara megalakulásakor, mi vitte közös szervezetbe a vállalkozókat, vállalatigazgatókat?

Az egyik fő cél az volt, hogy könnyebben próbáljunk kintről dokumentálódni. Abban az időben az iparkamara a teljes cégbejegyzést és az ezzel járó cégátalakulási tevékenységeket is felvállalta. Ez fontos tevékenység volt, hiszen a kezdetekkor erre még törvény sem létezett. Ezt ismerték fel az iparkamarában a vállalatok, azaz egy olyan érdekképviseletet, amely képes újabb cégeket bejegyezni, nyilvántartani. Hogy ez mennyire fontos volt, jól jelzi, hogy ebből indult aztán a Kereskedelmi Törzskönyvi Hivatal is, vagyis a cégbíróság.

Húsz év távlatából vizsgálva, sokat változott a megye gazdasági struktúrája?

Említettem, milyen vállalatok léteztek Csíkszeredában 1990-ben, amelyek gyakorlatilag a város teljes gazdaságát képviselték. E vállalatokból ma már egy sem létezik. A változásról ez szinte mindent elmond. Ugyanez a helyzet a gyergyószentmiklósi ipari övezetben is. A megyében ez alól csak egyetlen kivétel van, mégpedig Székelyudvarhely, ahol megmaradtak a nagyvállalatok.

Egészséges volt az a struktúra?

Hogy mennyire volt egészséges vagy mennyire nem, arra én nem igazán válaszolnék most. Viszont ha elkezdjük boncolgatni, hogy a traktorgyárban majdnem négyezer ember dolgozott, az IPIC CF-nél szintén megközelítőleg négyezer ember, a készruhagyárban és a könnyűipari platformon újabb hat-nyoc ezer ember kapott kenyeret, akkor ez azért nem lebecsülendő. És van ezzel kapcsolatban még egy nagyon lényeges dolog: Csíkszeredának akkor mintegy hatvanezer lakosa volt, de mára ez a szám negyvenezer körülire zsugorodott. Azaz az elmúlt húsz év alatt – és ez Hargita megyére is igaz – óriási elvándorlásnak is tanúi lehettünk.

Székelyudvarhelyen minek tudható be a nagy cégek talpon maradása?

Ez egy nagyon érdekes jelenség. Székelyudvarhelyen a nagy szocialista beruházások képesek voltak átalakulni, vagy kisebb, ma virágzó kft.-kre bomlani. Példaként tekinthetünk az udvarhelyi matricagyárra, mely átalakult, három kisebb egységre szakadt. S mind a három működőképes, és mind a három ma a megye élvonalában van azon a területen, amelyen tevékenykedik. Említhetjük a Famos bútorgyárat is, mely annak idején kizárólag nyugatnémet exportra dolgozott, és most is közel száz százalékban exportra gyárt. A Famos kapcsán Dobai igazgató nyilatkozatát olvastam nemrég, állandó növekedésről számol be, mára havi csaknem egymillió eurós exporttermeléssel. Szociológusok számára – de talán a politikusok számára is – hasznos lehetne, ha a csíkszeredai helyzetet az udvarhelyivel hasonlítanánk össze: mi történt az egyik városban, és mi történt a másikban. Lehet, hogy az akkori városgazda nem volt vállalkozásbarát, lehet, hogy félénkségből, lehet, hogy hozzá nem értésből. 1990 után olyan menedzserek kerültek egyes vállalatoknak élére, akik nem voltak képesek sem megőrizni, sem átalakítani a vállalati struktúrát. Ugyanakkor meghatározó volt az a szemlélet is, hogy a volt igazgatót – ha jó volt, ha nem – le kell váltani, mert azt még Ceauºescu tette oda. Ez történt a konfekciógyárban, a traktorgyárban. És itt a következmény: mára csak egy romhalmaz maradt. Érdekes, nem? Arról már nem is beszélve, hogy Csíkban nagyon sok olyan ipari egység szűnt meg, amely technológiai felszerelése kapcsán is igen értékes volt. Példaként újra a traktorgyárat tudom említeni, ahol a 90-es években olyan technológiával dolgoztak, amellyel még húsz év távlatában is versenyképesek lennének. Olyan forgófejes, háromtengelyes, számvezérléses megmunkáló központok léteztek, amelyeket a Bosch, az Olivetti s más hasonlóan neves szerszámgyártók szállítottak. Ezeket a gépeket, berendezéseket, ha nem ócskavasként selejtezik ki, máig lehetne használni. Ám az iparkamarának ebben az átalakulási folyamatban a regisztrációs tevékenységen kívül más szerepe nemigen volt.

Hogyan változott az iparkamara szerepe a későbbiekben?

Abban az időben sem volt kötelező a kamarai tagság, ma sem az. Ellenben a vállalkozók a cégbírósági tevékenységeiken keresztül közelebb álltak a kamarához. Néhány évvel ezelőtt viszont a cégbíróságot lecsatolták a kereskedelmi kamarától, amivel minden néven nevezhető bevételi forrása megszűnt. Én akkor kerültem a Hargita Megyei Iparkamara élére, amikor a cégbíróságot lecsatolták. Ekkor két alkalmazott volt a kamaránál, és ebből a helyzetből kellett felállni, megkeresni azokat a tevékenységeket, amelyeken keresztül a vállalkozók is segítséget kapnak, ugyanakkor bevételi forráshoz is juttatják a kamarát. Így alakult ki tanácsadási rendszerünk a különböző cégalapítási, átalakítási vagy cégfelszámolási teendők kapcsán, s tanácsadással szolgálunk különböző uniós pályázatokhoz is. Az elmúlt két-három évben számos egyéb tevékenységet is végzett a kamara. Ilyen az elektronikus adatbank létrehozása, ami azt jelenti, hogy egy megállapodás értelmében az Országos Kereskedelmi és Iparkamara kapcsolatban van a bankokkal, és mindenki, aki hitelt vesz fel, nálunk regisztrálhatja magát. Ezt a tevékenységet legfőképpen vállalkozóknak végezzük, vagy olyan magánszemélyeknek, akik hitelintézményi szolgáltatásokat kívánnak igénybe venni. Ugyanakkor létezik az árubörze is, amelyen keresztül nemcsak eladni lehet, de közintézmények, önkormányzatok számára, a közbeszerzési törvénynek megfelelően, vásárolni is. Ezenkívül lényeges, hogy azok a vállalkozók, aki nagyobb fogyasztók, az árutőzsdén keresztül olcsóbban szerezhetnek be különböző energiahordozókat: villamos energiát, fát, különböző üzemanyagokat. Van egy Romexpo-képviseletünk, ez szintén a vállalkozókat próbálja megszólítani. Mivel a megyében kizárólagos Romexpo-képviselők vagyunk, minden olyan cég, amely a közreműködésünkkel megy a bukaresti kiállításokra, jelentős kedvezményben részesül. Ugyanakkor van egy olyan részlegünk is, amely kimondottan a kamarai problémákkal foglalkozik, konferenciák, üzletember-találkozók szervezésével.

Szerepelnek-e újdonságok a jövő évi terveikben?

Mivel 2011-től a vállalkozások elektronikus úton is benyújthatják a gazdasági jelentéseiket, ezért a kamaránk felvállalta az elektronikus aláírás hitelesítését a cégek, vállalkozások számára. Országos szinten jelenleg három olyan cég létezik, amely hitelesíthet elektronikus aláírásokat. A kamaránk ebből az egyiknek a hivatalos képviselője.

Hogyan viszonyulnak a Hargita megyei vállalkozók az iparkamarához?

Ez megoszlik. Az a helyzet, hogy napjainkban egy vállalkozó annyi törvénynek kell hogy eleget tegyen, hogy a bürokrácia labirintusában sokszor már nem lát se jobbra, se balra. Nagyon kevés az a vállalkozó, aki felismeri és látja, hogy a kereskedelmi kamara egy támasz ebben a helyzetben. De azért lassan nő a számuk. Hogy csak egy példát említsek, az idén egy uniós pályázaton keresztül – amelyben közösen veszünk részt a marosvásárhelyi Petru Maior Tudományegyetemmel – több mint 400 vállalkozó kapott ingyenes posztgraduális képzést. A következő három évben egy másik – szintén egyetem utáni képzésről szóló – nyertes uniós pályázat révén újabb 1000-1500 egyetemi vagy főiskolai végzettséggel rendelkező vállalkozó részesülhet továbbképzésben. A kamara mellett létezik még a román üzleti iskola Hargita megyei fiókja, amely közösen a munkaügyi igazgatósággal, a munkaügyi tárcával, évente 150-160 embert képez át, különböző szakmákból, annak függvényében, hogy mikor hogyan követeli meg a gazdaság.

Hány tagja van jelenleg a kamarának?

Százharmincnyolc, de ez állandóan változik, mert attól függ, hogy hogyan állunk a tagsági befizetésekkel. Ez a 138 tag a megye gazdasági erejének a 78 százalékát jelenti. Tehát koncentrálunk arra, hogy azokat a reprezentatív vállalatokat, amelyek a megyében jelen vannak, tagjainknak is mondhassuk.

Õsztől új székházba költözött az iparkamara. Miért volt erre szükség?

Az iparkamara eddig a megyeháza negyedik emeletén volt, a mi szempontunkból rendkívül előnytelen helyen. Nem volt lehetőségünk cégtáblát kitenni az épületre, s eldugottnak is éreztük az irodát. Ezért született meg a döntés, hogy a kereskedelmi kamara a város központjába költözik, egy nagyobb irodahelyiséget bérelve a negyedik emeletről a földszintre költözik, olyan helyre, ahol az utcáról közvetlenül be tud jönni hozzánk a vállalkozó. Úgy érzem, ez egy óriási lépés volt, hiszen ezzel is közelebb kerültünk a vállalkozókhoz. Lényeges, hogy a kamara tíz évvel ezelőtt Székelyudvarhelyen nyitott egy munkapontot, s próbált ezáltal is közelebb kerülni a vállalkozókhoz. Az udvarhelyi fiók mára aktívan működik. E sikeren felbuzdulva a napokban Gyergyószentmiklóson nyitunk újabb fiókot, a város központjában. Most zajlik a székház bérbevétele, nagyon rövid időn belül megpróbáljuk azt környezetbaráttá tenni, de már megtaláltuk azt az embert is, aki ott fog dolgozni. Úgy látom, ezzel a két munkaponttal a megye három fontos régiója le lesz fedve. A gyergyói és a maroshévízi vállalkozónak is csak 30 kilométert kell utaznia, hogy problémáját a kamara megoldja.




Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!