Áfacsalók határok nélkül

Hetek óta a figyelem középpontjában van az az egykori adóhatósági szakember, aki azzal lépett a nyilvánosság elé, hogy Magyarországon óriási összegű áfacsalások maradnak büntetlenül. HORVÁTH ANDRÁS az ügy határokon is átívelő vonzatait tárta fel az Erdélyi Riport érdeklődésére. Tasnádi-Sáhy Péter írása.

Különböző becslések szerint 1100-2000 milliárd forint általános forgalmi adót csalnak el évente Magyarországon szervezett bűnhálózatok, a nagy áruházláncok aktív közreműködésével, az esetek jelentős részében szlovákiai, illetve romániai hasonló bűnbandákkal együttműködve. Több gazdasági ágazat is érintett, ezek közül feltehetően a gabona- és az élelmiszeripar a legfertőzöttebbek.

A Nemzeti Adóhivatal (NAV) kis hatékonysággal vizsgálja ki az eseteket, sok nyilvánvaló visszaélés felett szemet hunynak, erősen valószínűsíthetően az utóbbi kormányokon – beleértve a jelenlegit is – átnyúló politikai jóváhagyással.
Nagyjából ezek a hetek óta tartó, Horváth András volt adóhivatali dolgozó által kirobbantott botrány legfőbb állításai. Az ügyben még a magyar ellenzék sem egységes, az LMP megpróbál parlamenti vizsgálóbizottságot gründolni, de egyelőre birkózik az MSZP-sekkel, a kormánypárt ahol lehet botlasztja a vizsgálatot, az esetleg illetékes Állami Számvevőszék hárít, a NAV tagad, elsikál.

Több kézen át Horváth András feljelentést tett hivatali visszaélés okán ismeretlen tettes ellen, a napokban hallgatták ki tanúként közvetlenül azután, hogy Budapesten az Erdélyi Riportnak is beszámolt vizsgálódásai eredményeiről, különös tekintettel a romániai szálakra.
Horváth urat először a csalás „módszertanáról” kérdezem egy kis budai kávézó galériáján kucorogva. Ahhoz viszont, hogy ezeket az egyébként primitív eljárásokat megértsük, néhány alapvetést érdemes tisztázni. Azt tudjuk, hogy egy áru, mielőtt a termelőtől, gyártótól a boltok polcaira kerülne, jellemzően több kereskedő kezén is megfordul. Az áfát (azaz áruforgalmi adót, romániai megfelelője a tva) az eladási lánc minden szintjén meg kell fizetni. Tehát egy kereskedő áfával növelt áron veszi a portékát, és egy, feltehetően megnövelt bruttó áron is adja tovább. A vásárláskor fizetett áfa visszajár neki, az eladáskor beszedettet pedig be kell fizetnie a kincstárnak. Hogy az ügy egyszerűbb legyen, adott időszakonként e tételek különbözetével számol el: vagy befizet áfát az államnak, vagy visszaigényel. A helyzetet bonyolítja, ha uniós tagországok között mozog az áru, mert ekkor ez a lánc megszakad. Egy magyar cég mondjuk egy románnak (vagy fordítva) nettó értéken tehát áfamentesen értékesíthet, hogy aztán mindenkinek csak a saját országa adóhivatalával kelljen elszámolnia.

„A rendszer normál esetben jól is működhetne, kivéve, ha a tagállamok közötti ügylet egyik tagja nem fizeti meg az adót, tehát mondjuk az áfa visszaigénylésre jogosult másik tagállammal kereskedő cég az árut olyan rövid időre létrehozott, csalásra szakosodott vállalkozástól szerzi be, amely nem fizeti be az áfát az ügylet után, mert ekkor az államnak vesztesége keletkezik, olyan összeget fizet ki egy vállalkozásnak, amit egy másiktól nem kapott meg. ezek a szaknyelven missing trader-nek, azaz eltűnő kereskedőnek hívott cégek jellemzően több éve erre szakosodott, hivatalos vagyonnal nem rendelkező emberek nevén vannak, akik pár hónapos működés után, mielőtt még az adóhivatal lecsaphatna rájuk, felszámolják a csalásra életre hívott vállalkozást, és kezdenek bele a következőbe.

Magyarországon az utóbbi egy-két évben jobban vizsgálják ezeket az embereket, de új tagok, illetve külföldiek bevonásával továbbra is fenntartható a rendszer. amit most elmondtam Magyarországra vonatkozóan, az Romániára illetve Szlovákiára is igaz. szektoronként több száz cég ebből él,” – kezd az érdekes magyarázatba Horváth úr.

Primitív módszerek Bár az érintett országoknak ettől még több adóbevétele nem lesz – tehát nem épül több autópálya, nem javul az egészségügyi ellátás színvonala –, de azért érdemes tisztázni, hogy ezek az eljárások egymástól független piaci szereplők bevett gyakorlatát képezik, vagy nagy befolyással bíró koncentrált szervezetek sajátjai. Horváth András határozottan állítja, hogy szektoronként szervezett maffiahálózatokról beszélhetünk. „Az adóhivatalnál folytatott vizsgálódásaim során volt, ahol a szerkezetét is ki tudtam mutatni egy-egy ilyen láncolatnak, alul az egyszerű strómanokkal kezdve, tetején a fehérgalléros bűnözőkig. Az a helyzet, hogy ezek évtizedek óta használt rendkívül primitív módszerek, amiket az országok közötti együttműködés hiányosságainak köszönhetően a hatóságok rendkívül rossz hatékonysággal derítenek fel, pedig a szemünk előtt zajlanak. Tudni lehet, hogy hol vannak azok a nagy raktárak, ahol az efféle tevékenységhez kapcsolódó áru megfordul, az adóhivatal ennek ellenére csak futkos a fantomcégek után.”

Például jellemző ügylettípus volt, hogy a kelet-magyarországi gabonatermelő Romániába értékesítette a terményt áfamentesen, onnan az áru pedig egyenesen fordult vissza egy (a termelőhöz kapcsolódó) magyarországi kereskedőcéghez, szintén nettó értéken. Vagy Romániában megtermelték a repcét, de mielőtt az ottani feldolgozóba került, megjárt egy vagy több magyarországi céget, így áfamentesen jutott el a finomítóba sokszor az eredeti értékesítésnél olcsóbb áron, tehát sokszor nemhogy nem fizettek, de egy missing trader beiktatásával még jogtalanul vissza is igényelték az áfát.

Körmagyar A csalások ellen van egy ideig-óráig alkalmazható módszer, amit az Unió nem szívesen vagy csak ideig-óráig enged a tagállamoknak, ez pedig az ún. „fordított áfa fizetés”, tehát adott árukkal, szolgáltatásokkal kapcsolatban a vevő nettó összeget fizet az eladónak, az áfát pedig közvetlenül a kincstárnak fizeti, csakhogy ennek akkor van értelme, ha szomszédos országok egyszerre élnek vele, régió szinten. „42 milliárd forintnyi jogtalan visszaigénylést sikerült kimutatnom a 2011. július és 2012. június közötti időszakból, amikor Romániában már bevezették a fordított áfát a gabonára, Magyarországon pedig még nem. A csalók egyszerűen áttelepültek hozzánk. Sokan tudtak erről, de én ezt ki is mutattam. Az áfakulcsok közti különbség szintén vonzó a csalóknak. Szeptembertől Romániában csökkentették a pékáruk áfáját, Magyarország pedig ugyanilyen lépésre készül a húsárukkal kapcsolatban. Tehát a hús esetében a csalók a román költségvetést fogják kimutatható módon csapolni a magasabb áfatartalom miatt, a lisztnél fordítva.”

A fordított áfa fizetésének a bevezetése miatt egyelőre gabonával most éppen nem lehet ilyen módon trükközni, de Horváth úr jelenleg működő példát is tud hozni a jóféle román-magyar együttműködésre, ami nagyjából így néz ki: Magyarországról a Becsületes termelő kft. elad napraforgómagot – természetesen áfamentesen – a Cel mai cunoscut srl. étolajgyárának. A Cel mai cunoscut srl a kész olajat az átláthatatlanság kedvéért több „tisztességes” vállalkozáson átfuttatva, Magyarországra értékesíti.

A lényeg, hogy az egy liter olaj a példa kedvéért mondjuk 280 forintért egy román cégtől a Lopocsalok kft.-hez kerül. A Lopokcsalok kft. – amit csak pár hónapra terveztek létezni, hogy majd másik kerülhessen a helyére – viszont ennél olcsóbban, mondjuk 220 Ft+áfa összegen értékesíti a terméket az Ártatlan vagyok 2000 kft-nek, és a befizetési kötelezettséget kiütendő nehezen nyomon követhető szolgáltatást, mondjuk piackutatást rendel azonos összegben a Bárkinekszámlázok kft.-től, mely szintén nem többgenerációs cégtörténetre predesztináltatott. Az Ártatlan vagyok 2000 kft. már elvileg teljesen tisztán jutott előállítási árnál olcsóbban az olajhoz, de a biztonság kedvéért, kis haszonnal, a különbözet után az adót megfizetve, eladja az Mégártatlanabbvagyok 2005 kft.-nek, ez aztán szintén kis haszonnal, az adót tisztességesen megfizetve, végre eladhatja 250 Ft+áfáért a Kedvencközértem üzletláncnak, ahol már 350 Ft-os bruttó akciós áron kerül a polcokra. Persze az olaj a Lopokcsalok kft.-től akár vissza is kerülhet hasonszőrű romániai társához, hogy hasonló srl.-láncolaton keresztül a román szupermarket polcain csalogassa a háziasszonyokat. Mindegyik esetben igaz, hogy az áru legtöbbször a gyárból közvetlenül az üzletláncokhoz kerül, a többi állomáson csak virtuálisan halad keresztül.
A módszer sok árucsoport esetében működtethető sokféle verzióban, és működik is. Vannak olyan szervezetek, akik ún. körhinta ügyletek keretében ugyanazon árut Szlovákia, Magyarország és Románia közt virtuálisan köröztetve nyújtanak be jogtalan áfa-visszaigényléseket, így csapolva meg az államkasszát.
Mint Horváth úr elmondja, ezen a területen nagyon jól működik a magyar-magyar együttműködés, mivel az érintett cégláncolatokban sok erdélyi magyar magánszemély bukkan fel. De nem átallnak adott esetben románokat, illetve szlovákokat sem bevonni, szóval nemzetiségi szempontok sem kifejezetten számítanak.

Nem nézték jó szemmel Csalók mindig lesznek, de az igazi probléma, ami ellen Horváth úr is feljelentést tett, hogy az adóhatóságok láthatóan nem igyekeznek javítani a rendszeren.

Vizsgálódásai során megállapította, hogy ágazatonként a nagy élelmiszerláncok beszállítói hálózata megegyezik, tehát mindegyiküknek ugyanaz a maffiahálózat biztosít infrastruktúrát a csalásokhoz. Horváth úrnak azért sikerült átlátnia a rendszert, mert nem az adott végfelhasználókra, tehát az élelmiszerláncokra koncentrált, hanem a beszállítókra. „És így kirajzolódik egy olyan láncolat, aminek a tetején nagyon ismert magyar ember ellen is vannak közvetett bizonyítékaim.”

Felettesei nem nézték jó szemmel vizsgálódásait, többször is szóltak neki, hogy hatáskörén belül, a rábízott feladat végzéséhez szükséges kutakodásait be kellene szüntesse. „Nem csak én, hanem a rendszerből több kolléga is jelezte a problémákat, a feletteseinknek is, illetve kormányzati szinten is, de nem történt semmi” Azóta a viszony elmérgesedett, Horváth András a nyilvánossághoz fordult, valamint hivatali visszaélések miatt feljelentést tett a rendőrségen először ismeretlen tettes ellen, amit éppen találkozásunk után esedékes kihallgatásán konkrét cég- és személynevekkel egészített ki.