Mama, kérlek, meséld el nekem!

2016. 04. 21. 10:34

A Groundfloor Group Egyesület a kolozsvári Ecsetgyár Független Kulturális Központban szervez kortárs tánccal kapcsolatos műhelyeket, előadásokat, eseményeket. Parental Ctrl. című produkciójukat Sarvadi Paul méltatja.

 

Ötvös Kinga, Sipos Krisztina és bodoki-halmen kata, a produkció előadói

 

A több szász év alatt összeállt szöveg – rendező – előadás képlete és az ebből kialakult hierarchiák végérvényesen megszűnnek, ha a Groundfloor Group alkotásait látjuk. Mindegyikük interdiszciplináris, mixeli a színházat, a táncot, az élő zenét a videó vetítéseket. Ami leginkább kuriózum, az a munkafolyamat, az alkotók közötti együttműködési stratégiák és az alkotásra szánt idő.

A Groundfloor Group független csoport legújabb produkciója, amit a kolozsvári Ecsetgyár lát vendégül, a Parental Ctrl. Alkotói, Sinkó Ferenc (rendező), Adorjáni Panna (dramaturg és rendezőasszisztens), bodoki-halmen kata, Ötvös Kinga, Sipos Krisztina (előadók) és Kelemen Kinga (producer), koncert-előadásként hirdették meg „az Y generációról és szüleikről, a virtuálfüggőségről és valóságból való menekülésről, a generációk közti kötődések és szakadások elkerülhetetlenségéről”.

Az alkotói munkafolyamat két szakaszban történt: egy műhelyszerű nyári alapozás, amely folytán az alkotók elzárták magukat a külvilágtól Torockón és egy klasszikus, bemutató előtti színpadi építkezés.

Az Y generáció története bontakozik ki

 

Amit látunk és hallunk 70 perc alatt, egy kollektív színpadi termék. A szöveg és a zene a három előadó alkotása. Sinkó Ferenc edző-koreográfus-koordinátorrá válik, lemond a klasszikus szerzői státuszról. Az így született benyomás: az előadás valahol annak alkotói fölött helyezkedik el, egy folyamatos összehangolódás eredménye, autentikus, és amennyire csak lehet, egyéni. Az Y generació története valójában a három előadó története, a generációk közötti szakadék pedig a szüleik és saját maguk közötti törés. Ezeken kívül, természetesen más témák is felfedezhetőek, mint az identitás, az együttélés, saját magunk és szexualitásunk megismerése, a jövő megtervezése. Néhány téma konkrétan monológok formájában van bemutatva, mások dalokon keresztül vagy koreografált jelenetekben, videó kollázsokon keresztül.

A Parental Ctrl egy kerek struktúrájú alkotás, ugyanazzal a dallal kezdődik és végződik, az If I were a butterfly című angol gyermekdallal. A kettő viszont teljesen ellentétes stílusban szólal meg. Az elsőt énekléssel együtt mutogatják is, az enyhén vallásos töltete miatt, lázadás benyomását kelti, (éneklés alatt a három szereplő többek között beint a középső ujjával) így a hangvétele ironikussá is válik. A lányok egy olyan generáció tagjainak benyomását keltik, amelyet a magabiztosság, az önerőbe vetett bizalom jellemez, így saját univerzumukat úgy modellálják, ahogy akarják. A végén előadott dal sokkal líraibb, nyilvánvalóan ellentmond az elsőnek. A hangulat, amit megteremt, családiasabb, érzékibb, s jelzi, hogy mindenekelőtt három hősünk törékeny nő. Ami igazán fontos, a dal refrénje: I just thank You Father for making me me! (Köszönöm Atyám, hogy azzá tettél, ami vagyok!)

A „dalok alkotta keret” között Sinkó Ferenc és három előadója (egyikőjük sem színésznő: Ötvös Kinga harmadéves színis hallgató, Sipos Krisztina, dramaturgiát végzett, bodoki-halmen kata pedig autodidakta művész) öt fejezetre bontja az előadást: call your mother now (hívd fel anyukádat most), a room of ones own (mindegyikünk saját szobája), sweet dreams (édes álmok), evening prayer (esti ima) és father told me (apa mondta). Ezek egy-egy parányi részt mutatnak be a szereplők viszonyáról szüleikkel. Felismerhetőek a különböző eltérő elképzelések miatt kialakult kommunikációs nehézségek. Az előadásban látható lányok halasztják tanulmányaik befejezését, a házasságot, és csak rövid távú elkötelezettségeik vannak. Képzettek, az új technológiák közel állnak hozzájuk, függetlenek, csak azt teszik, ami jól esik nekik, alkoholt fogyasztanak, cigarettáznak és a könnyű drogoktól sem állnak távol. Szeretnék ezeket megosztani a szüleikkel, de tudják, ez lehetetlen. Ebből származik a belső egyensúlytalanságuk, ami felőrli őket, majd bűntudatot okoz. Ebben rejlik a performansz drámai feszültsége is.

A szöveg és a zene a három előadó alkotása

Az előadás esztétikája már-már tipikus, teljes mértékben jelzi Sinkó Ferenc stílusát: minimalista üres tér, vetítések, lézerek és sok jó minőségű zene, koreografált jelenetek, mindez egy posztdramatikus struktúrában. A három előadó hibátlan, teljesen integráltak a koncepcióba, hitelesek és természetesek, de távol állnak attól, amit színészi játéknak nevezünk és hiszünk általában.

A Parental Ctrl-t nem kellene kihagyni! Egy olyan tapasztalat, amit az egész családdal jó megnézni. Egy performansz, ami elindíthatja a szülő-gyermek kapcsolat normálissá válását, ha a nézők ugyanazzal a lefegyverző őszinteséggel kezelik a felvetett témákat, mint az alkotók. A három szereplőnek pedig azt javasolnám, hogy zenei karrierbe kezdjenek, az előadásban látott felállásban, mert minden daluk slágergyanús.

 

 

Groundfloor Group Egyesület

Parental Ctrl.

 

Rendező: Sinkó Ferenc

Alkotók és előadók:

bodoki-halmen kata, Ötvös Kinga, Sipos Krisztina

Dramaturg, a rendező munkatársa: Adorjáni Panna

Dalok: bhkata & the blue screen band

Videó, fény, hang: Almási Attila

VJ, technikai munkatárs: Radu Bogdan

Producer: Kelemen Kinga/GroundFloor Group

Időtartam: 1 h 10 perc szünet nélkül

Magyar nyelvű előadás, román és/vagy angol felirattal.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!