Fej vagy fej

2015. 11. 26. 14:06

Rosencranz és Guildenstern halott. Ezt már tudjuk a Hamletből, mint ahogy azt is, hogy a hír későn érkezik, „nem érez a fül, mely meghallaná”. Olyannyira nem, hogy Tom Stoppard remekművében még a legfőbb érintettek sem értesültek róla időben. Tasnádi-Sáhy Péter legújabb budapesti színházi túráján a Szkéné Színházba látogatott, hogy megtekintse a darabot Szikszai Rémusz rendezésében.

 

A Stoppard-előadás címszereplői: Kaszás Gergő és Nagypál Gábor

 

Tom Stoppard 1966-ban íródott, Hamletből derivált remekműve, a Rosencrantz és Guildenstern halott, a romániai színházlátogatók számára sem lehet ismeretlen, hiszen a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Victor Ioan Frunză nevével fémjelzett produkciója 2010 UNITER-díjas előadása lett.
Ha esetleg ennek ellenére sem emlékeznénk a történetre, elmesélem. Talán inkább mégsem. Hiszen a darab éppen arról szól, hogy nincs történet. Pontosabban van, csak nem tudjuk összerakni. Esetleg bizonyos pillanatokban úgy tűnik, összeraktuk, de nem értjük, legalábbis semmiféle befolyással nem bírunk fölötte. Mert hiába Bernoulli törvénye, van olyan, hogy az érme 95-ödszörre is fejet mutat. Rosra és Guilre vonatkoztatva: akárhogy okoskodnak, bárhogy csavarják, végül úgyis a fejüket veszik, igazából fejüket vették, csak még nem tudnak róla. Az öröklét komoly teher, főleg két olyan szomorúbohóc becketti figurának, mint ez a két szerencsétlen, akiket ellenállás nélkül elsodort a világirodalom egyik legnagyobb drámája.
 

Útkeresés, kozmikus kerettel

A Vádli Társulás – Füge Produkció – Szkéné Színház közös előadása természetesen nem tökéletes, az viszont biztos, hogy a Kaszás Gergő és Nagypál Gábor játszotta két főszereplőt telibe találták, játékuk dinamikájában minden benne van, amit a kisemberek alkotta nagy párosokról Don Quijote és Sancho Panzától kezdve Laurel és Hardy-n át Didi és Gogo-ig tudni lehet. Bravúrosan felépített szó-csetléseiket és gondolat-botlásaikat a végtelenségig tudnám hallgatni-nézni.
A tér - hatszögletű játszótér, időnként a közepén belógó kötéllel - jelentéstartalmait tekintve szintén nagyon érdekes. A hatszög, a hat irány (észak, dél, kelet, nyugat, fel és le), a homok a porból lettél, porrá leszel örök törvénye, így a két esetlen kisember útkeresése, pár négyzetméteren is kozmikus kereteket kap. A játszótér-jelleg ezt ellenpontozza, mivel egyszerre testesíti meg a szabadságot és a helyzethez méltó érettség hiányát, a hatszögben felrajzolt világegyetemet mikrokozmosszá zsugorítja. Egyértelmű jelzést kapunk, hogy Ros és Guil nemcsak a Hamletben, hanem úgy általában a nagybetűs életben vannak eltévedve, amiből csak igen szűk horizontot látnak be, az égből lelógó kötélben pedig egy pillanatra sem ismerik fel a szabadulás útját, legfeljebb a mászóka tetejére kucorodnak fel, oda is csak komoly nehézségek árán. Ősi titkokat rejtő ajtókat feszegetnek bugylibicskával.


Játék a hatszögletű, homokkal felszórt térben   Fotó: Fidelio.hu

 

Nem cél a rálátás?

Velük párhuzamosan Hamlet (Király Attila) jelenléte is ötletgazdagon kidolgozott, a lenni vagy nem lenni monológ megoldása (nem lövöm le) bravúros, bár nem vagyok benne biztos, hogy a szerep pontos értelmezését adja, mint ahogy az egész Hamlet történet torzó marad. Az „aranyjánosul” elmondott kicsit esetleges betétek jelzik ugyan, hogy a két főszerepben is mellékszereplő, saját létüknek szűkebb kereteiben sem igazodnak el, és nem adnak igazi távlatot. Nem mutatják meg, hogy igenis léteznek nagy történetek, nagyformátumú emberekkel, kizárólag a leharcolt színészektől tudunk meg erről valamit közvetve, de ők sincsenek abban a pozícióban, hogy a kisember életén bármit változtassanak. Kisszerűségéből, megváltatlanságából, vagy megváltatása iránti vakságából kiemeljék. Ők is csak eszközök a nagy, láthatatlan drámában.
Természetesen az is lehet, sőt erősen valószínű, hogy mindez a rendezői koncepció része, és nem is volt cél, hogy rálássunk a nagy történetre, a szellem által megszólított, és az ennek minden következményét, kínját vállaló emberre. Előfordulhat, hogy az előadás szánt szándékkal állítja, hogy a Hamletből, ebből a perspektívából, ennyi látható. Ha igaza van, mindnyájan hatalmas bajban vagyunk.

 



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!