Búcsú Medgyesfalvy Sándortól

2011. 02. 24. 12:43
      Elment. Csendben. Holott rá nem is volt jellemző a csendes kivonulás. Zajosak voltak sikerei, a szép, zengő orgánuma. Figyelni kellett rá mindig: a színpadon és az utcán, és a büfében, és mindenhol, ahol megjelent. Talán az utóbbi években nem figyeltünk eléggé, azért ment el. Lehet, azt hitte, már nem fontos. Pedig fontos volt. A színháznak, a barátoknak, a közönségnek. Hiányzik. A színpadról, az utcáról, a büféből. Az életünkből.
       Negyed évszázaddal ezelőtt, friss diplomás színészként érkezett Nagyváradra. Kíváncsian vártuk, mit tud ez a marosvásárhelyi fiú. Megmutatta, hogy mindent tud, amit a színpadon tudni kell és lehet. Magas volt, és veszedelmesen jóképű. A Szentivánéji álom Oberonjaként végérvényesen meghódította a közönséget. Lányok, asszonyok sokaságának lett elérhetetlen álma.
Főszerepek sorát játszotta elhivatottsággal, szakmai tudással, alázattal. Évadokat építettek alkatára, munkabírására, tehetségére.
Játszott klasszikus hősöket és modern embereket. Alakította Jézust, Józsefet, László királyt, Géza fejedelmet. Volt Bánk bán és Othelló, a velencei mór, továbbá Petruchio A makrancos hölgyben, Proctor A salemi boszorkányokban, Agárdi Péter, a Néma levente, Fülöp herceg és Vronszkij. A felsorolást ki-ki folytathatja azokkal a szerepekkel, amelyek miatt feledhetetlen számára Medgyesfalvy. Nekem ezekben marad meg örökre. És megmaradnak a színházról szóló okos, néha szenvedélyes mondatai. Amikor Váradon vagy Kisvárdán hosszú órákon át beszélgettünk, és ő megtisztelt azzal, hogy megossza velem a gondolatait. Elsősorban a színházról, a szerepekről beszélgettünk. És a közönségről, amely néha csalfa asszonyként, máskor hűséges társként viszonyult a nagyváradi társulathoz. Fájt neki a sikertelenség, és boldog volt a sikerekért, akkor is, ha nem főszerepet játszott, vagy nem is szerepelt az előadásban. Neki a deszkák valóban a világot jelentették.
Epizódszerepekben is kiváló alakításokat nyújtott. Figyelni kellett rá, ha belépett a színpadra, ha egy szót nem szólt, akkor is.
      Egyszer azt mondta, hogy ő már mindent eljátszott. Mulattam és mulattattam – parafrazálta Madáchot. Nem mondott igazat. Tudom, mindannyian tudjuk, hogy még számtalan szerep várt arra, hogy életre keltse. Mindhiába. Fél évszázadnyi létet, negyed évszázadnyi színpadi életet osztott rá a nagy rendező.
      Medgyesfalvy Sándor művész. Lehetetlen ezt múlt időbe tenni. Õ ugyanis tovább él bennünk. Azt mondják, csak az hal meg, akit elfelejtenek. Õt nem lehet és nem szabad elfelejteni. Úgy ment el, ahogy egy drámai hőshöz illik: kilépett a színpadról, az előadás folytatódik ugyan, de a főszereplő ott marad a lelkekben.
       Medgyesfalvy Sándor is elszerződött ahhoz a bizonyos égi társulathoz. Megmarad mégis a váradi, az erdélyi, a magyar színművészet nagy alakjának.

Simon Judit



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!