A regénynek kölcsönzött arc

2016. 01. 28. 19:07

A színész feledteti a teret, a jelmezt, a fényt, a dramaturgiai hibákat, a rendezés hiányát. Megszemélyesíteni, személyessé tenni egy regényt nem kis feladat, főleg ha dramaturg, vagy rendező sem „segíti” a munkát. Gajai Ágnes Kosztolányi Édes Anna regényét játszotta el egy személyben. Simon Judit kritikája.

 

Édes Anna, cseléd, a bíróság előtt bevallja, hogy megölte a ház urát és asszonyát. Édes Annáról, a falusi lányról, aki egész életében cseléd volt, akkor szerzett tudomást világ, amikor elítélték. Addig csak dolgozott csendben, keményen, körmeszakadtáig. Szó szerint. Zokszó nélkül. Egyszer boldog is volt. Néhány napig. Aztán dolgozott tovább.

Gajai Ágnes a nézőtérről érkezik a játéktérbe. Gyermekdalt énekel, macit szorongat a kezében. Bandikától kapta, a kisfiútól, akire vigyázott az előző helyén. A cseléd megszerette a gyermeket, akitől a macit kapta. Eljött, mert elvették tőle Bandikát. Rokona szerezte be Vízyékhez, ahol naphosszat megalázzák, ahol naphosszat dolgozik. Patikárius Jánosba beleszeret. A fiatalembernek tetszik, kedvét leli benne. Titokban. Édes Annában valami elszakad. Valami feltör. Valami, amitől képes embert ölni.

Gajai a szétszórt, széttépet újságokból teremti meg a játéka terét. 

A színésznő pontosan érti, érzi és átérzi a cseléd drámáját. Olyan hitelességgel szólal meg Annaként, hogy feledtet mindent maga körül, és látni engedi a lány minden rezdülését. Megrázóan szép, amikor boldog és megrázó fájdalmában is. Tekintetével, arcjátékával hitelesíti a lány drámáját a fásultságtól a kétségbeesésig, a gyilkosságig. Hiteles Vizyné szövegeiben is. Gajai az asszony szerepében hangos, frivol, kegyetlen. Még a férfiak megformálásában is jó, s a dramaturgia hibájának véljük, hogy ezek nincsenek eléggé felépítve, nem illeszkednek annyira jól a monodráma kompozíciójába. Ellenben ez mellékes, mert Gajai egyedül a sivár díszletjelzésekben, a regény lényegét ragadja meg. A lányt, akitől mindig elragadják a boldogság reményét is. Aki nincs kit szeressen, és őt sem szereti senki. Gajai ezt mutatja meg.

A bíróság előtt Anna már tudja: sorsa beteljesedett. Ennyi volt számára az élet. Felveszi a macit, amit Bandikától kapott, viszi magával a szerelem emlékét, elindul a halál felé az alig élet után.

Annak, aki ez után az előadás után olvassa Kosztolányi regényét, Gajai arcát, gesztusait kölcsönzi Édes Anna cselédnek. S ennél talán nem is kell több.

 

Fotók: Ciprian Ciuciu

 

Borostyán Produkció, Partiumi Magyar Művelődési Céh

Kosztolányi Dezső: Édes Anna

Gajai Ágnes egyszemélyes előadása



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!