Vásárhely: végtelen szemétkeringő
2016. 02. 22. 18:33Továbbra is a helyét keresi a világban a marosvásárhelyiek havi ötezer tonnára becsült szemete, az illegális tároló felszámolás helyett tovább telítődik, a helyzet megoldását célzó legújabb ötletek minden ésszerűséget nélkülöznek. Bögözi Attila összeállítása.
Ez az autó is üresen távozik, tehát nem viszi, hanem hozta a szemetet a Salubriserv telepére Fotók: zidezi.ro, Erdélyi Riport archív
Ha Marosvásárhely, akkor szemétválság. Olyan ez, mint Európának a migránskérdés: mindenki róla beszél, de megoldani senki sem tudja. Vagy nem akarja.
Ezért lassan állandósult átmeneti állapottá merevedett témaként borzolja a megyeszékhelyen a kedélyeket, mert senki sem érti: évek óta miért nem lehet megoldani egy olyan kiemelten fontos, az élet meg a környezet minőségét döntő módon befolyásoló problémát, mint amilyen a hulladékgazdálkodás.
Az Erdélyi Riport legutóbb október 19-i írásában foglalkozott azzal, hogy Marosvásárhelyen hulladék ügyben több is bűzlik, mint a szemét, annak kapcsán, hogy a hivatali pofátlanság 2015-ben duplájára emelte a lakossági szemétdíjat – és ezt a magyar tanácsosok is megszavazták! – azzal a hazugsággal, hogy kényszerű helyzetben Székelyudvarhelyre szállítják a szemetet, aminek szállítási költségeit az önkormányzat, fedezet híján, kénytelen a lakosságra hárítani.
Csakhogy a hazug embert hamarább utolérik, főleg, ha sánta, márpedig ez az érvelés első perctől erősen sántított, hiszen a kommunális szemét döntő hányada az Azomureș kombináttal szemben, az illegálisan működtetett maroskeresztúri-kakasdi lerakóban landolt.
Ősz óta csak nőtt az illegálisan tárolt szemét mennyisége a kakasdi telepen
Lassú víz partot mos
Mostani írásunk apropóját az adja, hogy a városháza február 15-ig kellett volna eltüntesse az ott felhalmozott, mintegy 50 ezer tonnára saccolt kommunális hulladékot. Ha valaki egy pillanatig is azt hiszi, hogy ez megtörtént, az nagyot téved.
A történetben az a legszomorúbb, hogy a közegészségügyi igazgatóság még tavaly ősszel megállapította, hogy a lakott területhez közel, a törvényes egy kilométeren belül, minden környezetvédelmi előírás mellőzésével lerakott hulladék erősen szennyezi a lerakó területét, annak környékét, a felszíni és a felszín alatti vizeket, ezért komoly veszélyforrást jelent a lakosság egészségére.
Mindez aligha izgatja a jelenlegi városvezetést, amelynek kisebb gondja is nagyobb annál, hogy az ügy megoldásával érdemben foglalkozzon. Mi több, fütyül a Környezetvédelmi Őrség bírságainak kifizetésére, és esze ágában sincs az illegálisan tárolt hulladék elszállítására kiszabott határidőket betartani, amihez további 750 ezer lejt szavaztatott meg az önkormányzati testülettel.
Tavaly szeptemberben Florea polgármester újabb egymillió lejt akart adni a Salubriservnek, hogy a székelyudvarhelyi tározóba szállítsa a marosvásárhelyi kommunális szemetet, amit akkor a képviselőtestület nem szavazott meg. De lassú víz partot mos, a polgármester addig gyúrta a képviselőket, amíg ki nem passzírozta belőlük a háromnegyedmillió lejt.
Viszont szállító az nincs.
Dorin Florea polgármester azt mondja, a szolgáltató kiválasztására szervezett versenytárgyalásra csak egy cég jelentkezett, de annak sem voltak rendben az iratai, így újabb kiírást kell szervezni.
Még ha az érvelésben van is némi igazság, akkor is vérlázító a városvezetőnek az a cinizmusa, ami felér a lakosság kollektív arculcsapásával, hiszen nem azért választották meg a város élére, hogy folyamatosan magyarázatokat gyártson saját tehetetlenségének, vagy még rosszabb, háttérben folytatott sötét ügyleteinek elkendőzésére, hanem az, hogy megoldásokat találjon a város olyan súlyos gondjaira, mint amilyet a hulladékgazdálkodás jelent.
Florea polgármester az egykori téglagyárba vinné egy időre a hulladékot
Árulkodó matematika
Florea most is egyik hazugsággal próbálja elfedni a másikat. Cosmina Pașcan, a városháza szóvivője azt állítja, ebben az évben Segesvárra és a székelyudvarhelyi Cekend-tetőre viszik a városból összegyűjtött hulladék teljes mennyiségét, de mindössze két telefon a nevezett telephelyekre, és rövid úton kiderül, hogy ez hazugság, hiszen a segesvári Schuster Ecosal lerakójába decemberben például 1537 tonna szemetet, idén januárban csupán 1300 tonnát szállítottak. Székelyudvarhelyre, Koszta Attila, a Cekend-tetői RDE Hargita Kft. hulladékgazdálkodási vállalat illetékese szerint havonta átlagban nem több mint 400-800 tonna szemetet visznek.
Tudva azt, hogy a Környezetvédelmi Őrség kimutatása szerint a Salubriserv Marosvásárhelyen havonta 5000 tonna kommunális hulladékot gyűjt össze, nem kell ahhoz matematikai zseninek lenni, hogy kiszámoljuk: az összegyűjtött szemét bőven fele hiányzik a havi mérlegből. Márpedig 2-3000 ezer tonna szemét nem tűnik el, mint szürke szamár a ködben.
Hiába tagad a hivatal, a helyi sajtó, a környezetvédelmiek, és nem utolsó sorban a civilek nap mint nap szállítják a perdöntő bizonyítékokat arra, hogy az illegális szemétlerakás virágzik a kakasdi lerakóban, amiért a szeméthegy nemhogy fokozatosan eltűnne (erre vállalt február 15-i határidővel kötelezettséget a polgármesteri hivatal, amikor a 750 ezer lejt a tanáccsal megszavaztatta), hanem egyre csak nő. Ennek ellenére hamarabb lehet vizet csavarni egy kőből, mint a helyi köztisztasági vállalattól, a Salubriservtől, erre vonatkozó, a nyilvános adatszolgáltatási kötelezettség alá eső információkat hivatalosan megszerezni. Mert az illetékesek nem nyilatkoznak. Bizonyára jó okuk van a sajtó elől „silentio stapaba” burkolózni. Ugyanis a jogi felszámolás alatt levő vállalatnak annyi a mosatlan szennyes ügylete, hogy a világ minden tisztítószere is kevés lenne azt tisztára sikálni.
Az illegálisan tárolt szemét mennyiségét szinte csak a palackokat gyűjtők csökkentik
Átverve bár, de törve nem
Az Erdélyi Riport korábban már említett cikkében kitértünk a köztisztasági vállalat viselt dolgaira, többek közt megírtuk azt is, hogy a cég 2007-ben a várossal kötött több rendben is előnytelen szerződése 2016. január 1-jén lejár, így lehetőség lenne ettől a szerződéstől megszabadulni. Elvben legalábbis.
Mert gyakorlatban – és ezt előre borítékoltuk – a városháza, minden fogadkozása ellenére meg fogja hosszabbítani a polgármester sötét üzleteivel ezer szálon összefonódott vállalat szerződését.
Soós Zoltán, az RMDSZ városi tanácsi frakcióvezetője, polgármesterjelölt az Erdélyi Riportnak azt nyilatkozta, hogy a magyar érdekképviselet tavaly annak érdekében és reményében szavazta meg a szemétdíj emelését, hogy a város határában levő illegális szeméttelepet felszámolják. A tanácsi határozat értelmében bár legkésőbb 2015. december elsején meg kellett volna hirdetni az új hulladékgazdálkodási cég kiválasztására a közbeszerzést, ez sem történt meg.
Így a Salubriserv a soron következő közbeszerzésig tovább üzemelhet Marosvásárhelyen, igaz, ez az időintervallum a törvény értelmében nem lehet több, mint 90 nap. Csakhogy ebből a türelmi időből is eltelt már több mint ötven, városházi forrásaink szerint pedig még a közbeszerzés feladatfüzete sem készült el.
Arra nagy tételben is fogadnék a vesztés kockázata nélkül, hogy letelik a türelmi idő is, s ha valami csoda folytán addig lesz közbeszerzési kiírás, azon újból a Salubriserv fog nyerni.
A szemétügy körüli bűnös állóvíz ellenére mégis történt valami. Ionela Ciotlăuș, volt alpolgármester magánszemélyként megtámadta a közigazgatási bíróságon az önkormányzatnak a szemétdíj megduplázására vonatkozó tavalyi határozatát, kérve annak érvénytelenítését. A bíróság ez év elején megalapozottnak találta a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) helyi elnökének keresetét, és kötelezte a hivatalt, hogy fizesse vissza a lakosoknak és a cégeknek az illegálisan bevasalt különbözetet.
Lehazugozott miniszter
Nehogy azt higgyék, hogy ezek után a hivatal sűrű bocsánatkérések közepette visszaadta volna az érintetteknek azt, amit törvénytelenül kivett zsebükből. És nem kevés összegről van szó, a tömbházlakók a személyenkénti 4,80 lej helyett már 8 lejt fizetnek havonta a háztartási szemét elszállításáért.
Ahelyett, hogy a hivatal fizetett volna (ezúttal vissza) Dorin Florea sajtótájékoztatón állt a nyilvánosság elé, és mint nagy dicsőséget bejelentette, hogy a polgármesteri hivatal megóvta a bíróság nemrég hozott döntését, amely érvényteleníti a városi szemétdíjak emeléséről szóló tanácsi határozatot.
Florea szerint a lakosság nem tudja, mi a saját, jól felfogott érdeke, míg a környezetvédelmi minisztert, Leocadia Graţiela Gavrilescut, aki a hivatalt személyesen tette felelőssé az illegális szemétlerakásért, nemes egyszerűséggel hazugnak nevezte. A megyei tanácsot, amelynek udvarába igyekszik áttolni az egész szemétügyet, főbűnösnek kiáltja ki, mert a kerelőszentpáli, 53 millió euróból megépült, EU-konform, több mint két éve átadott Integrált Hulladékgazdálkodási Rendszer még mindig nem működik.
A jelzett terület az egykori téglagyár telephelye
Porhintés – néhai téglagyárral
Florea néhány napja újabb ötlettel ált elő, amivel újból kivívta a városvédők felháborodását. Ugyanis azt találta ki, hogy a Meggyesfalvi negyedbeli volt téglagyár helyére telephelyet létesítene nem bomlandó hulladék tárolására. A felvetés első hallásra olyan téma, amivel szintén régóta adósa a városnak a Florea-féle városvezetés. Ugyanis Marosvásárhelynek nemcsak kommunális szeméttelepe nincs, hanem a le nem bomló hulladékokat tároló telephelye sincs.
Ez utóbbi kategóriába tartoznak többek között az építkezés, épületek bontása során keletkező törmelékek, amelyeket általában hulladéklerakókba szállítanak, illetve bizonyos részeit újra (pl. bontott téglát, nyílászárókat) felhasználják. A más néven inert hulladéknak nevezett anyagok nagy része betontörmelék és téglatörmelék. A hasznosítás feltétele, hogy hulladékhasznosító telepen zúzalékot állítsanak elő a bontott anyagból. Egyébként jogszabályi definíció szerint le nem bomló hulladéknak minősül „az a hulladék, amely nem megy át jelentős fizikai, kémiai vagy biológiai átalakuláson. Jellemzője, hogy vízben nem oldódik, nem ég, illetve más fizikai vagy kémiai módon nem reagál, nincs kedvezőtlen hatással a vele kapcsolatba kerülő más anyagra oly módon, hogy abból környezetszennyezés vagy emberi egészség károsodása következne be.”
A tervvel kapcsolatosan az első bökkenő, hogy a piacgazdaság áldozatául esett, és földig rombolt meggyesfalvi téglagyár tekintélyes nagyságú területe csak elméletben a helyi adminisztrációé, 2020-ig a Környezetvédelmi Minisztérium kapta meg koncesszióba. Azt, hogy mit kezd vele a minisztérium, ne kérdezzék, mert érdeklődésünkre az illetékesek azt sem tudták, hogy a kezelésükben van a több hektáros terület.
És ezt a koncessziós szerződést szeretné felbontatni Florea, ami nem lesz egyszerű, mert papíron a tényleges tulajdonos még mindig az egykori meggyesfalvi kollektív gazdaság. Igaz ugyan, hogy az Iliescu féle 1-es számú földtörvény az egykori kollektív gazdaságok területeit a helyi adminisztrációk gondnoksága alá helyezte, ám ezt a törvényt soha nem zárták le tényleges tulajdonba helyezéssel. Így még az is elképzelhető, hogy Florea, jó pénzért, akár meg is kell vegye a területet egy már rég nem létező tulajdonostól. Egyelőre a környezetvédelmi tárcánál a labda, ahova a hivatal jegyzőjét múlt héten Florea elküldte, hogy a 25 évre szóló koncessziós szerződés felbontásáról tárgyaljon. „Ha minden terveink szerint történne, három év alatt működőképessé tennénk a telepet, amely így legalább ötven évre oldaná meg a város le nem bomló hulladékainak tárolását” – állítja Florea.
Nyaranta az egykori bányagödör kész halászparadicsom. Szeméttel töltenék fel
Telekspekuláció a színfalak mögött
Igen ám, csakhogy a városi tanács legutóbbi ülésén egészen másról volt szó, mint amiről a polgármester a sajtótájékoztatón beszélt. Claudiu Maior, Florea hűséges fegyverhordozója vetette fel, hogy a volt téglagyár területén, ideiglenesen, egy évre a kommunális szemetet kellene tárolni, addig, amíg megnyílik a kerelőszentpáli tároló, ami úgy őrültség, ahogy az alpolgármester megfogalmazta. Mert a világ jobb fertályain, ahova tartozni szeretnénk, már sehol sem vegyítik a kommunális szemetet a nem bomló hulladékkal.
Nemrég a megyei Környezetvédelmi Igazgatóság, minden szakmai érvelés és civil tiltakozás ellenére, játszi könnyedséggel adott működési engedély az Azomureș vegyipari kombinátnak, így az is elképzelhető, hogy erre az újabb ötletre is gondolkodás nélkül rábólintana, ám remélhetőleg ezt már az EU is megtorpedózná. Hiszen az említett téglagyári terület légvonalban két kilométerre sincs a város központjától.
Az Erdélyi Riport információi szerint ez esetben is egyszerű telekspekulációról van szó. Az adott területen ugyanis egy befektetőcsoport ingatlanfejlesztést végezne, csakhogy a terület közepén hatalmas gödör tátong, ahonnan évtizedeken keresztül bányászták ki az agyagot. Annak betömése óriási összegekbe kerülne, ezért gazdaságosabb lenne oda szállítani a hulladékot, amivel, tömörítve és befóliázva, fel lehetne tölteni az egykori bányaüreget.
Mindezt a helyi tanács – különbözőbb érdekek mentén – egyelőre megvétózta, és nem járult hozzá Florea újabb tervének kivitelezéséhez, de mint láttuk, ez nem jelent semmit. A szemétdíj emelést is első olvasatban elutasította a testület, aztán néhány hónap múlva szép csendben rábólintottak a polgármester akaratára.
Floreanak most a környezetvédelmi minisztérium engedélyére lenne szüksége. „Amennyiben zöld utat kapunk, elindítjuk ezt a tervünket, s megszabadítjuk a várost és az egész megyét az építkezési hulladékoktól” – hangoztatja Florea.
Másról nem beszél. Mi viszont továbbra is szorosan nyomon követjük az események alakulását, és beszámolunk olvasóinak a fejleményekről.
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
