Változatok a média holnaputánjára
2015. 12. 11. 17:33Csalódnia kellett annak, aki december 6-án azzal az elvárással ült be a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermébe, hogy az Újságírás 20 év múlva elnevezésű nemzetközi konferencián pontos képet kap arról, milyen lesz a média két évtized múlva. Ettől függetlenül a holland, brit, német, szlovén s magyar szakemberek előadásai és kerekasztal-beszélgetései öt órán át szünet nélkül lekötötték a résztvevők figyelmét a Főszerkesztők Fóruma, a Független Médiaközpont és a Goethe Intézet közös rendezvényén. Szűcs László összefoglalója.
Dunai András, Weyer Balázs, Kovács Tibor és a moderátor Martin József Péter a Korrektor.hu indulásáról beszélt
Hogy miért éppen húsz év múlva milyen lesz a sajtó, ezt a távlatot a visszatekintés ihlethette, hiszen a konferencia ünnepi alkalom volt: húsz éve jött létre – hasonlóan a térség több államához, így Romániához is – a Független Médiaközpont Budapesten. Mai igazgatója, Móricz Ilona üdvözölte a szakmájuk jövője iránt érdeklődőket, arról az igényről is szólva, hogyan lehet átláthatóbbá, számonkérhetőbbé tenni a médiát. Hozzátette: a gyors változások miatt e témában ma több a kérdés, mint a válasz, ezt a későbbi előadások többnyire meg is erősítették. A változások gyorsaságával kapcsolatban emlékeztetett: 1995-ben, a Médiaközpont indulásakor még alig volt mobiltelefon, nem voltak hírportálok, s épp elindult a kereskedelmi televíziózás.
Weyer Balázs a Főszerkesztők Fóruma vezetőjeként a most születő sajtó-önszabályozási rendszert méltatta, bízva abban, hogy komoly iparági koalíció áll majd össze mögötte. Weyer célként nevezte meg a közönség – olvasók, hallgatók, nézők – bizalmának a visszaszerzését, hisz enélkül nem működhet a sajtó. „Sajtó nélkül pedig az ország, hiszen épp a bizalomhiány az, amivel küszködik” – fogalmazott.
A nyilvánosság mint szankció
A megnyitó pillanatok alatt alakult sajtótájékoztatóvá, a Korrektor.hu elnevezésű, új panaszeljárási rendszer céljairól és működéséről kaptunk áttekintést. Az oldal segítségével médiaügyekben gyakorlatilag bárki, korlátozás nélkül panaszt tehet, nincs szükség az érintettség bizonyítására. Lehetőséget ad arra, hogy választ kapjunk, sérültek-e az adott helyzetben a szakma etikai normái. Ha sérültek, akkor a szankció a nyilvánosság. A cél az is – fogalmazott Weyer –, hogy növeljék a közönség elvárásait a szakma iránt, hiszen
a kevés panasz azt jelentené, már panaszkodni sem érdemes.
Legyen alacsonyabb az ingerküszöb, legyen érdemes apró dolgok miatt is panaszt tenni. Azt is hozzátette, hogy egyeztetésre, közös eljárásra törekszenek a Média Önszabályzó Testülettel (MÖT).
Kovács Tibor, a Magyar Lapkiadók Egyesületének elnöke, a Korrektor.hu másik partnere egy konkrét ügy, a Quaestor-botrány kapcsán említette, hogy a téma kezelése, a pánikkeltés kerülése, a korrekt tájékoztatás mellett, új etikai normák követését tette szükségessé az általa képviselt lapoknál.
A harmadik partner, a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete elnöke, Dunai András az online média és az olvasók gyors és közvetlen kapcsolatáról beszélt, ennek a kommentek formájában létező szélsőséges formájáról sem megfeledkezve. Dunai szerint a korrektség irányába tett lépések a bizalmat szolgálhatják. – Izgalommal várjuk, hogy felpörög-e az interakció – tette hozzá.
Egy kérdésre válaszolva a rendszer működéséről elmondták, harminc napon belül szeretnének döntéseket hozni, s azokat a bepanaszoltakat, akik nem tagjai valamely, a kezdeményezésben részt vevő médiaszervezetnek, előzetesen megkérdezik, hogy alávetik-e magukat az eljárásnak.
Mindenkinek azt javasolják, hogy panaszukkal előbb forduljanak az adott szerkesztőséghez, ezt követően egyeztetési eljárás indul, a megegyezést célozva. Ha ez eredménytelen, akkor kezdi el az érdemi munkát a panaszbizottság. Adott a fellebbezés lehetősége is. A több év munkájával összeállt Etikai Kódexük több ország inspiráló példáira, többek közt észt, norvég, német, finn és svéd mintákra támaszkodik.
Kim Wannett figyelmeztetett: helyre kell állítani a médiával szembeni bizalmat A szerző felvételei
Médiajövő, négy változatban
A konferencia második részében érkeztünk el annak vizsgálatához, milyen lesz az újságírás húsz év múlva, melyek az irányadó trendek, milyen forgatókönyveket lehet megfogalmazni, s melyek a lehetséges médiastratégiák.
Elsőként Kim Wannett médiamenedzsment-tanácsadó beszélt arról a négy forgatókönyvről, amelyek alapján vázlatos képünk lehet arról, milyen lesz, hova fejlődik a média 2025-re, tehát a holland kormány megbízásából dolgozó szakértő csak egy évtizedet tekintett előre.
Először is, érdemes meghatározni a trendeket, hogy mi lesz tíz év múlva. Wannett asszony úgy véli, lehet, hogy a jelenlegi üzleti modellek össze fognak omlani, az újságírói termékeket inkább cikkenként, anyagonként lehet eladni. Mind jobban hisznek az emberek a keresőmotoroknak. Az internet mindent mindennel összeköt, a technikai eszközök már tőlünk függetlenül is kommunikálnak egymással, de ma még nem látjuk át, milyen hatással lesz ez. Bizonytalan, hogy hova fejlődik a technológia, illetve, az általuk végzett kutatás szerint, az egyik legfontosabb bizonytalansági tényező az, hogy elfogadjuk a médiaeszközök fejlődését, vagy ellenállunk neki.
A jelen másik nagy problémájaként említette, hogy az intézményekbe vetett bizalom soha nem volt olyan alacsony, mint 2015 Európájában, s ez egyaránt érvényes a politikai és médiaintézményekre. (A holland társadalom 27 százaléka bízik a sajtóban, a többiek nem látnak benne értéket.) A holland szakember fontosnak tartja, hogy az intézmények folytassanak dialógust a közönséggel, a média legyen transzparens, s kezdeményezzen párbeszédet.
A Kim Wannett által a két iménti bizonytalansági tényező alapján felvázolt négy forgatókönyv a média közeljövőjére vonatkozóan a következő: 1. A nagy médiacégek bedőlnek, a tömeg bölcsessége dönti el, hogy mi a hír; 2. Néhány nagy médiacég dönti el, hogy mi a hír, s a társadalom ezt elfogadja; 3. Növekszik a félelem a technológia fejlődésétől, szerepétől, ugyancsak növekszik a cyber-bűnözés, miközben csökken a bizalom a kormányokban, a technika elutasítása és a közösségi hírterjesztés lesz jellemző; 4. Bízunk a minőségi médiavállalatokban, de márkahűség nélkül, ugyanakkor ódzkodunk a technológiai változásoktól. Az intézményeknek a versenyben egyre jobban kell teljesíteniük, de miközben alkalmazkodnak a fejlődéshez, újra feltalálják a klasszikus újságírást.
Wannett szerint egyik forgatókönyv sem teszi lehetővé a költséges médiacégek fennmaradását. Követendő cél lehet a távolodás a politikától, bizalomépítés a közönséggel, az új technológiák elfogadása, a transzparencia. Szerinte
az újságokat nem lehet megmenteni, de az újságírás szerepét igen.
Azt is hozzátette, hogy az eddigi eredmények alapján nem lehet biztosat mondani arról, hogy fog kinézni 2025-ben a minőségi újságírás.
Esélyt kap a helyi média
Négy forgatókönyv helyett, tizenkét tételben összegezte jövőkép-rajzolatát Dr. Christian-Mathias Wellbrock, a Hamburgi Egyetem adjunktusa, a tartalom, az olvasók és a hirdetők szempontjait figyelembe véve.
A német kutató röviden összegezte téziseit. A jövőben nagyobb szükség lesz külsős, szabadúszó újságírókra, s csak az erős média-brandek tudják a sztárújságírókat megtartani. A kiadók problémája ma is, a jövőben is az, hogy nem tudják, miként lehet bevételeket generálni. Ha a tartalomért pénzt akarunk elkérni, meg kell különböztetni a „mi tartalmunkat” a többi médiaszolgáltatóétól, hiszen csak a saját tartalom tehető fizetőssé, ehhez viszont anyagi és emberi erőforrás kell. A hangsúly a minőségen lehet, a hátterek feltárásán, s érdemes lesz visszanyúlni az újságírás klasszikus hagyományaihoz.
Wellbrock nagy lehetőségeket lát a helyi, regionális újságokban, mert exkluzív tartalmuk van. Mindenképpen növekedhet a helyi média szerepe, azért is, mert lehetőséget ad az azonosulásra.
A profitorientált média többnyire alacsonyabb minőséget képvisel majd, gyors lesz, és bulvár.
A minőség és a bevétel egymást kizáró tényező.
A hirdetői piac a nyomtatott sajtóban évről-évre folyamatosan csökken, a hirdetők az online felületekre vándorolnak, a hirdetési költségek aggregátorok kezében lesznek, a reklámok pedig egyre kevésbé kapcsolódnak majd a médiatartalmakhoz, inkább a médiatartalom igazodik a hirdetői elvárásokhoz. Így könnyebb a hirdetéseket egyedi tartalmakhoz rendelni. A cél: minél több embert elérni alacsony költséggel, „és az online-ban nincs költsége a még egy fogyasztónak” – fogalmazott az előadó.
Érdekes megállapítása volt az is az előadónak, hogy az újságírás jövője más formákat is ölthet, mint a mai profitorientált médiaintézmények, például növekedhet a nonprofit médiavállalkozások szerepe. (Wellbrock hozzátette: üzleti modellekre ezeknek is szükségük van.)
Kiváló szervezés, pontosság, érdemi munka jellemezte a Petőfi Irodalmi Múzeumban tartott konferenciát
Jön az adatújságírás!
A panel utolsó előadójaként Caelainn Barr újságíró, a Guardian napilap adatújságírással foglalkozó munkatársa (Data Projects) mondandója előtt megszavaztatta a résztvevőket: jelezzük kézfelemeléssel, ki gondolja úgy, hogy egy-két évtized múlva jobb lesz a sajtó, s ki úgy, hogy rosszabb médiavilág jön. A konferencia résztvevői nagyjából fele-fele arányban választottak a két alternatíva között.
Brit kollégánk egyszerű elvárást fogalmazott meg: a feladat egyszerű, jobb tartalmat olcsóbban előállítani. Példával mutatta be az adatújságírás lényegét: az angliai ingatlanárak változását az időbeni változás mellett a pontosabb kép érdekében az aktuális jövedelemszintekhez is igazította, s így több minőségi információt adott az infografika. Az adatújságírás előnyeit ecsetelte: pénzt hozhat a kiadónak, csökkenti az olvasási időt. A világlaptól érkezett kollégától azt is megtudtuk, olyan történeteket kell találni, ami érdekli az embereket. Azzal a kijelentésével sincs okunk vitatkozni, hogy az angol nyelvű tartalom komoly versenyelőnyt jelent, a jövő médiájában a nyertesek nemzetközi olvasóközönséghez szólnak majd. („A Guardian is akkor lesz jelen hangsúlyosabban Közép-Kelet-Európában, ha többen tudnak majd jól angolul” - válaszolta egy, itteni jelenlétük hiányát firtató kérdésre.)
Attitűdöt, alázatot oktatni?
A három előadó, kiegészülve a ljubljanai Béke Intézetből érkezett Brankica Petkovic kutatóval, Weyer Balázzsal és a moderátor Horvát Jánossal, a Független Médiaközpont kuratóriumi elnökével az addig elhangzottaktól csöppet sem elrugaszkodva beszélgetéssel folyatta az előadásokat. (Horvát a változásokat illusztrálva elöljáróban megjegyezte: tíz esztendeje egy hasonló alkalommal öt újságíró ült mellette, most két újságíró, két médiamenedzser és egy kutató.) Németországi példákat hallhatunk arról, hogy a piac csak nagyon kevés minőségi újságírót hajlandó eltartani, ezzel párhuzamosan növekedni fog a bloggerek újságíróként való elfogadása. Azért hozzáteszik: nem mindegy, hogy egy fontos gazdasági témában cikket írva egy blogger hibázik vagy egy ismert minőségi lap, mondjuk a Guardian szakújságírója. Mindenképpen rugalmasabb lesz a rendszer, az adat (data) újságírás hatékony csapatmunkát feltételez.
Szóba került a médiaoktatás jövője is, a moderátor azt kérdezte, megítélésük szerint öt-tíz év múlva mi lesz a legfontosabb tananyag a médiaoktatással foglalkozó intézményekben. Érdekes válaszok érkeztek, egyikük sem klasszikus tantárgyakat említett. Olyan fogalmak kerültek elő, mint újságírói attitűd, korrektség, alázat, s hogy a fiatalok tanulják meg, hogyan működik a társadalom szövete. (Később egy fiatalember, a Médiaközpont korábbi hallgatója, ma a HVG munkatársa, Rácz Tibor hozzáteszi: bárkit meg lehet tanítani egeret fogni, de macskának születni kell!)
A bizalommal kapcsolatban elhangzik: fontos, hogy bennünket, újságírókat ne lásson arrogánsnak a társadalom, hiszen
szolgálatról van szó, s nem arról, hogy az újságírónak hivatalból jár a bizalom.
Kisebb vita is kialakult a közmédiumok szerepéről. Van, aki szerint igazából nem is lenne szükség ilyen médiumokra, közszolgálati tartalmakra viszont igen; más azt mondja, hogy a gazdasági és társadalmi szempontokat figyelembe véve a társadalom számára hasznos a minőségi közmédia, ráadásul nem kell fizetni érte. Ezt egészíti ki az a szempont, hogy a piac ma nem képes finanszírozni a minőségi újságírást, ez a közmédia feladata. Persze nem mindegy, hogy milyen intézményi keretek között, milyen jogszabályi környezetben működik. A különböző szcenáriók között térségünkre vonatkoztatva elhangzott az a keserű megállapítás: ha húsz év múlva ott tartunk majd, mint húsz évvel ezelőtt, akkor az egy optimista verzió.
A ljubljanai vendég is a közép-kelet-európai viszonyokból indul ki: mondván, nekünk itt most fontosabbak a társadalom várható változásai, mint a technológia változása, fejlődése. Angol kolléganőjéhez fordulva azt kéri: írjanak többet róluk, hiszen nem mindegy, hogy egy pristinai blogger vagy a Guardian állítja azt, hogy a miniszterelnökük korrupt.
A témára 2035-ben visszatérünk.
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
