Tiszta vizet, mennyiért, kitől?

2015. 08. 22. 15:57

Európai uniós ösztönzésre a jövőben a kisebb romániai településeken is csak szakcégek lehetnek a vízszolgáltatók. A változtatás okairól Szabó Ödön Bihar megyei képviselőt kérdezte Szűcs László.

 

Szabó Ödön képviselő: ne egy adminiszteratív döntés szabályozza a szolgáltatás árát

 

Mi teszi szükségessé a változást, s mit érzékel majd ebből a fogyasztó?

 

Ma Romániában a települések többségében nem a feladatra szakosodott cégek végzik a vízszolgáltatást és a szennyvíz-elvezetést, hanem az önkormányzatok oldják meg így vagy úgy. A kisebb településeken ez többnyire úgy történik, hogy a polgármesteri hivatalnál alkalmaznak egy személyt, aki egyben karbantartó, felügyeli a rendszert, s pénztáros is. Nagyobb településeken több személyt alkalmaztak a feladatra. Tehát nem önkormányzati cégről beszélünk, hanem maga az önkormányzat végzi a szolgáltatást. Ez a helyzet nem érvényes a legtöbb megyeszékhelyre, ahol a helyzet rendezett. De már egy olyan közepes méretű településen is, mint Margitta városa, ahol több mint tízezren élnek, nem önálló ügyvitelű cég végzi e tevékenységet. Létrehoztak egyfajta közhasznú belső igazgatóságot, szolgáltatót, úgy mint egy közintézményt, s az végzi a feladatokat. Sok kisebb településen a költségeket nem is építették bele a szolgáltatás árába, ezért jellemzően egy lejért adnak egy köbméter vizet, miközben mondjuk Nagyváradon ennek több mint az ötszöröse a víz ára. Pedig a megtérülési arány fordított, egy tízemeletes tömbházban ugyanannyi fogyasztó lehet, mint egy kisebb faluban, ahol ugyanennyi fogyasztóra sokkal nagyobb hálózat jut.

 

Mivel indokolható a változtatás szükségessége?

 

A tendencia az, például Magyarországon és másutt is, hogy vízszolgáltatókba kényszeríti az EU a forráshoz hozzáférni kívánókat, mondván nem gazdaságos, hosszú távon nem biztosítható a fenntarthatósága a szolgáltatásnak, ráadásul versenytorzító, hiszen burkolt támogatásnak számít, hogy a költségek egy részét maga az önkormányzat állja. A szolgáltatás áramfogyasztását sem mindig számolják bele a költségekbe. Ezzel egyféle

kényszerpályára terelik az önkormányzatokat,

s a változás azokon fog csattanni, akik a legszegényebbek.

Ennek a helyzetnek az orvoslására kell kitaláljanak valamit az önkormányzatok. Az 2014-2020 közötti uniós költségvetési ciklusban már nem fognak érkezni uniós támogatások például szennyvíz-beruházásra, csak ott, ahol kétezer fő fölötti egyéni értékű felhasználó van. Ez nem a lakosság számát jelenti automatikusan, hanem ahol például csak 1800 lakos van, de működik a településen egy gyár, amely többet fogyaszt, mint kétszáz lakos, ez esetben az adott település már beleszámít. Ide lehet EU-s pénzeket bevonni. A Környezetvédelmi Operatív Programból, ami a legnagyobb forrás az ilyen beruházásokra, már csak a szolgáltatók tudnak pályázni, a megyében elfogadott mestertervben (masterplan) szereplő szolgáltatók. Bihar megyében – a Borsi Vízművek regionális szolgáltatóként történő megjelenéséig – egy ilyen volt, a Nagyváradi Vízmű, mely az előző költségvetési ciklusban már szolgáltatott vidékre is. El is híresült a vitájuk Bihar községgel, mely vitában szerintem a községnek igaza volt abból a szempontból, hogy nem lehet még a beruházás előtt díjat emelni csak azért, mert új a szolgáltató. Ezt egyébként nem is követelte meg az uniós rendszer. Arra a projekt alkalmas volt, hogy jó minőségű víz legyen Biharon, de nem lehet vidéken érvényesíteni azt a váradi önkormányzati stílust, hogy kiküldöm a követelésemet, s ha nem tetszik, pereskedünk. Azért vidéken beszélgetnek az emberek egymással. Még annyi odafigyelés sem volt, hogy magyar nyelvű tájékoztatást szervezzenek, magyar nyelven is beszélő szerződéskötők legyenek. De a legfontosabb az, hogy mielőtt egy kapavágásnyi beruházás elkezdődött volna, azzal kezdték, hogy megháromszorozták a víz árát, ezt teljes joggal tartották a fogyasztók méltánytalannak. Hangsúlyozom, ilyen emelést nem írt elő az Európai Unió, hanem azt mondta, majd a végén, amikor a szolgáltatás átadásra kerül, akkor kell egységárat kialakítani az illető szolgáltatónak a területén. Ezért volt az, hogy az önkormányzat több pert megnyert, tehát kiszállhatott, igaz, a váradi önkormányzat is nyert bizonyos pereket, ez a folyamat még zajlik.

 

Ismereteim szerint Szatmár megyében olajozottabb az együttműködés, máris sokkal több települést látnak el jó minőségű ivóvízzel a szatmárnémeti vízmű közreműködésével.

 

Szatmár megyében, ahogy a megyék többségében azért más a helyzet, mert nem feltétlenül a megyeszékhelyi szolgáltató lett települési szolgáltató, hanem például a megyei tanács a többségi részvényes, például Kolozs megyében is, a szolgáltató cégben. S mivel a megyei önkormányzat amúgy is dolgozik a helyi önkormányzatokkal, van rálátása arra, hogy miként kell a város és a vidék érdekeit egyeztetni. Szatmár megyében is igaz, hogy sok települési önkormányzat is jelen van tulajdonosként az Apaserv Rt.-ben. Ráadásul a profitból saját hálózatokat alakítottak ki. Azt csinálták, hogy a megyei önkormányzat biztosított forrásokat a vezetékek megvásárlására, a vízszolgáltató cég a saját eszközparkjával kiépítette a hálózatot, mindezt uniós vagy kormányzati finanszírozás nélkül. Ez a típusú tapasztalat nincs meg Nagyváradon, mert itt a vízmű rákényszerült arra, hogy falvakon is szolgáltasson, s nem is érzi jól magát ebben a szerepben. Váradon döntő mértékben a helyi önkormányzat a tulajdonos.

 

Mi következik?

 

Van, ahol létrejött önkormányzati cég, másutt sikerült a belső struktúrákat akkreditáltatni, megteremteni a törvényi keretet arra, hogy vizet adhassanak el a lakosságnak. Ahol egyik sem jött létre, azoknak a településeknek a törvény egy éves átmeneti időszakot ad. Ez idő alatt az önkormányzatnak ki kell adnia szolgáltatásba ezt a tevékenységet, vagy ők maguk kell megszervezzenek egy saját céget. Ezt külön-külön is megtehetik vagy többen összeállnak egy regionális szolgáltató létrehozásával.

Ugyanez a folyamat már lezajlott a szemételszállítással kapcsolatban. Sokáig a települések maguk oldották meg a szemét begyűjtését, elszállítását, tárolását. Akkor is adtak egy átmeneti időt a régi szeméttelepek bezárására, s a megfelelő szolgáltatókkal a szerződések megkötésére.

 

Azt mondhatjuk, hogy a szemétszolgáltatás szabályozása bejött?

 

Hellyel-közzel igen. Vannak még kisebb-nagyobb konfliktusok, de azért többnyire működik. S ha megvalósulnak a tervezett szemétlerakók, akkor megvalósul a gazdaságossága is a tevékenységnek. A mi esetünkben 2017 és 2019 a végső határidő egyes Bihar megyei kistérségi szemétlerakó telepek bezárására. Addig kellene ez a nagy projekt végigfusson, melyben az új átrakodó állomások elkészülnek, ahol előszelektálják, kiválogatják az újrahasznosítható dolgokat, majd tömörítik a szemetet, s biztonságos tározóban elhelyezik.

 

A szemételhelyezés tanulságait lehet most hasznosítani a víz-, illetve a csatornázás szolgáltatásának megújításával?

 

Pontosan ez történik. Például a Bors község által működtetett cég gyűjti be a metropolisz övezetben az ide tartozó települések szemetét, méghozzá gazdaságosabban és olcsóbban, mint Nagyváradon. Pedig nagyobb területen kevesebb háztartásról van szó. Borsnak megvolt az az önkormányzati cége, amely alkalmassá vált egy regionális szolgáltató kialakítására, melyben résztulajdonos lett a többi önkormányza. Ezek a tapasztalatok hasznosíthatók egy másféle szolgáltatásnál.

Ráadásul az olyan önkormányzatok, melyek az előző ciklusban pályázaton keresztül az önkormányzati alapból elindítottak víz- vagy szennyvízhálózati beruházást, de nem volt elég pénze az alapnak arra, hogy befejezzék, most átcsoportosítanak uniós forrásokat, így esély nyílik arra, hogy év végéig ezek közül egy-kettő a megyében befejeződjön. De ennek ma már alapfeltétele, hogy legyen regionális szolgáltató. Bihardiószeg már leadta pályázatát, tudomásom szerint az önkormányzat elvégzi azokat a módosításokat, amiket kér a környezetvédelmi hatóság, s ez esetben még az idén befejezhetik a diószegi vízhálózatot.

 

A napokban Borson egyeztetett a polgármesterekkel a témával kapcsolatban. Milyen kérdéseket fogalmaztak meg az elöljárók?

 

Visszatérő kérdés, hogy attól a naptól, amikor egy regionális szolgáltatóval dolgozik az adott település, milyen egységárral kell dolgozni, magyarán: mennyi lesz a vízdíj? Ebből a szempontból

az Unió adhatott volna hosszabb átmeneti időszakot.

Itt jönnek majd azok a viták, amit a fokozatosság, a több lépcsős átmenet hiánya okoz. A víz és a szennyvíz köbméterenkénti ára még mindig alacsonyabb valamennyi számítás alapján, mint a nagyváradi, tehát olyan 2,5 lej plusz áfa köbméterenként, de ez is jelentős, akár száz százalékos növekedést is jelenthet. Maga az Unió is jobban járt volna, ha nem kényszernek éreznék az emberek a változást. Hanem azt követően, hogy a fogyasztó minőségi javulást érez a szolgáltatásban, tisztább a víz, s biztosabban jön, attól kezdve kellene az árakat növelni. Ne egy adminiszteratív döntés szabályozza a szolgáltatás árát. Ez az önkormányzati térség jól együtt tud dolgozni, de a kormányzati és uniós szintű döntések kényszerpályára helyezik őket.

Itt kell nagyon okosnak lenni. Ha ezek az önkormányzatok nem léptek volna, akkor lehet, néhány településen hamarosan a hat lejes váradi vizet kellene megfizetni. Már román települések is érdeklődnek a közös szolgáltató iránt.

 

Nincs lehetőség szociális tarifa alkalmazására, kisnyugdíjasok, nagycsaládosok számára kedvezményekre az árképzésben?

 

Meg lehetne szabni egy bizonyos hatósági árat bizonyos fogyasztásig, e fölött lehetne például az ipari fogyasztók esetében más árat alkalmazni. Ki kell dolgozni azt is, miként lehetne a térségek átjárhatóságát, a víz szállítását megoldani oda, ahol mondjuk arzéntartalma miatt a helyi víz nem alkalmas fogyasztásra. A szakemberek azt mondják, nem feltétlenül a víz tisztítása a legjobb módszer, hanem a jó minőségű víz szállítása és vegyítése a megfelelő paraméterekig. Ez olcsóbb is, mint a tisztítás.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!