Tanügy: nem könnyű tiszta képet alkotni

2015. 09. 29. 15:30

A romániai magyar oktatás rövid áttekintése 1989-től napjainkig Mocsár László pedagógus, hegyközszentmiklósi iskolaigazgató olvasatában.

 

Az elmúlt több mint 90 évet az erdélyi és a partiumi magyarság kisebbségként vészelte át, több kevesebb sikerrel. Siker az, hogy még vagyunk szülőföldünkön magyarok, kudarc, hogy lélekszámunk erősen megcsappant és jogainkkal nem tudunk élni, beleértve az oktatás terén nekünk kijárót sem. Tény, hogy amikor a romániai magyar oktatásról beszélünk, úgy kell tekinteni erre a rendszerre, mint a román oktatási rendszer alrendszerére. Ezt azért fontos megjegyezni, hiszen rá is érvényesek a román oktatási rendszer fő sajátosságai. A II. világháború végétől a kommunizmus bukásáig meredek lejtőt futott a magyar oktatás függetlenségét, támogatottságát és szuverenitását bemutató grafikon. A diktatúra minden eszközzel sorvasztotta a kisebbségek oktatási intézményeit s ha nem következik be a rendszer bukása, belegondolni sem jó, hova fajulhattak volna a dolgok.

Az 1989-es rendszerváltást követően mindenki fellélegzett, kezdetben mindenkit hajtott a változások szele, bízva abban, hogy ezentúl minden másképp lesz. Az új rendszer vezetői nem igazán álltak a helyzet magaslatán, szerették volna teljesen megújítani az oktatási rendszert, megszüntetve olyan jól bevált dolgokat is, amelyekre semmi szükség nem lett volna, csak azért, mert a diktatúra idejéből való (lásd egyenruha viselése a diákok számára, melyet most szeretnének újra bevezetni). Viszont voltak olyan intézkedések, melyek egyértelműen az oktatás nyugat- európai szintre való emelését célozták, figyelmen kívül hagyva az aktuális gazdasági és szociális helyzetet. Ennek következtében az oktatás, mely addig európai szinten is elég figyelemre méltó helyet foglalt el, egyre inkább veszített a színvonalából. A magyar oktatást erősítették az újra szerveződő, régi múltra visszatekintő középiskolák, az egyetemeken induló újabb magyar nyelvű szakok, amit még megtoldottak azzal, hogy a hiányszakok áthidalására Magyarországon szerveztek képzéseket a magyarul tanulni vágyó főiskolásoknak. Ez azonban nem a várt eredményt hozta, hiszen a kivándorlást erősítette, és a diplomák honosítása is problémát jelentett. Nem létezett ugyanis törvény erre nézve.  Elmaradtak  a várva várt változások is, mint a tantervek „szellősebbé”  tétele, a tanárok kötelező óraszámának csökkentése.

A kaotikusnak is nevezhető állapotokat az 1995-ben elfogadott új tanügyi törvény hivatott megszüntetni, nem is annyira hazai, mint külföldi nyomásra (a Világbank csak akkor volt hajlandó hitelt folyósítani az országnak, ha demokratikus oktatási rendszert hoznak létre). A várva várt hatás ismételten elmaradt. Egyrészt mert néhány törvény megváltoztatása nem elég egy ilyen komplex rendszer megreformálására, mint az oktatási rendszer, másrészt bizonyos törvények homlokegyenest ellentmondtak a demokratizálási folyamatoknak (központilag szervezett címzetesi vizsgák, Tanfelügyelőségek túlzott hatásköre, valamint azok függősége a Tanügyminisztériumtól).

1996-tól, a romániai magyarság érdekeit képviselő RMDSZ kormányzó párt lesz, ami látványosabb javulásokat hoz a magyar nyelvű oktatás terén. Törvénytervezet születik a magyar nyelvű történelem és földrajz oktatásáról, a román nyelv idegen nyelvként való tanításáról, külön tanterv és tankönyvek alapján, államilag támogatott önálló magyar egyetemek létrehozásáról. Mindez azonban csak terv maradt, a Parlament ennek megcsonkított változatát fogadta el. Pont abban a pillanatban, melyet a tényleges reform bevezetéseként tarthatunk számon, az RMDSZ mondhatni 1989 decembere óta napirenden lévő célkitűzései még mindig nem valósultak meg. Míg az országos oktatási rendszer strukturális és tartalmi reformintézkedéseknek van kitéve, addig bizonyos vonatkozásokban ezt a periódust a magyar oktatásban érdekeltek visszalépésként élik meg.

Az 1996-2000 közötti kormányzati ciklus döntéshozói tovább gyorsították az ország általános reformját, beleértve a tanügyet is. Ezen belül előbb 1997-ben, majd 1999-ben módosították gyökeresen a jogszabályt, és ugyancsak 1997-ben fogadták el az Oktatási Személyzet Statútumát, amely a tanárok munkájának legfontosabb paramétereit rögzítette. Az elkövetkező egy évtized oktatási rendszerét tehát ezen említett jogszabályok határozták meg, ugyanakkor nem biztosították az olyannyira igényelt stabilitást. Mindennapos politikai gyakorlattá vált ugyanis, hogy a hivatalba lépő új tanügyminiszterek felszíni változtatásokat hoztak. A kialakult helyzetet emiatt a káosz és a hatékonyság krónikus hiánya jellemezte és jellemzi a mai napig. A román oktatási rendszer már egy jó ideje megérett arra, hogy új alapokra helyezzék. Ennek az ideje most jött el, napjainkban is zajlik az átmenet. A Daniel Funeriu oktatási miniszter nevével fémjelzett újonnan elfogadott jogszabály egy korábbi jelentésre épül, melyet Traian Basescu államelnök kérésére – Mircea Miclea professzor irányítása alatt – 2007-ben állított össze egy szakértői bizottság. A Miclea – jelentés felvázolta a román oktatási rendszer helyzetét, diagnosztizálta annak betegségeit és egy sor javaslatot dolgozott ki azok kezelésére. A jelentés kapcsán a köztársasági elnök egy összpárti poitikai megegyezést is tető alá hozott, amely elvben hitet tett a reformok mellett. A „Nemzeti Megegyezés az Oktatásért” nevet viselő dokumentumot az összes jelentős politikai alakulat aláírta, célja az volt, hogy egy széleskörű konszenzust hozzon létre az oktatási reform támogatása mellett.

A kisebbségi közoktatás területén beálló változások kihatnak a tanítási folyamat adminisztratív, pénzügyi, illetve a tartalmi dimenzióira is. Mindezeket meghaladva a törvény szentesíti minden kisebbségi állampolgár azon jogát, hogy anyanyelvén tanulhasson az oktatási folyamat egésze alatt (45.cikkely, 1. bekezdés) megköveteli, hogy a vegyes tanintézmények vezetőségének legalább egy tagja beszélje a kisebbség nyelvét (45.cikkely, 9.bekezdés) illetve arányos képviseletet ír elő ezen iskolák és a Tanfelügyelőségek vezetésében is (45.cikkely, 8.bekezdés). Bár ezek a kitételek esetenként a már létező helyzetet foglalják normatív keretbe, mégis igen jelentősek, ugyanis törvényerőre emelnek olyan dolgokat, amelyek eddig csak mindennapi kompromisszumok kikényszerítése révén jöttek létre. Magyarán, ami eddig politikai és más jellegű megegyezésektől vagy éppen szubjektív kritériumoktól függött, azt mostantól törvény írja elő. Az arányos képviselet elve egyértelműen megakadályozza hogy a vegyes tanintézmények és felügyelő testületek csak a többségi érdekeket érvényesíthessék, és így a kisebbségek törvényes beleszólást nyernek a döntések meghozatalába.  A magyarság számára ez főként a szórványvidékeken bír kiemelt jelentőséggel, ugyanakkor a tömbvidékek Tanfelügyelőségei is még mindig igen erős román dominanciával rendelkeznek, az új törvény ezen a helyzeten is változtathat. A törvény továbbá kötelezővé teszi a kisebbség nyelvének ismeretét azon pedagógusok számára, akik kisebbségi diákokat oktatnak (45.cikkely, 11.bekezdés). Ez alól kivételt képeznek a román nyelvet oktató tanárok. Ugyanakkor az oktatási folyamat hatékonyságának javítása szempontjából az ő kisebbségi nyelvismeretük is kiemelkedő fontosságú lenne mind önmaguk, mind pedig a diákok számára. A kisebbségi nyelv ismeretének előírása tehát helyes elvi alapokon nyugszik, sajnálatos azonban, hogy nem terjed ki az oktatók teljes körére.

A jelenlegi helyzetben még nem lehet kristálytiszta képet alkotni a Tanügyi Törvény hatásairól, túlbürokratizált, túlbonyolított, szakértői kormány által elfuserált intézkedések tömkelege zúdul az oktatásban dolgozók nyakába. Nyugat-európai mintát utánozva, a helyi sajátosságokat figyelmen kívül hagyva igyekszünk az Unió normáit betartani. Emiatt szinte minden EU-s statisztika utolsó vagy utolsó előtti helyén tanyázunk, jó esetben Bulgária akit megelőzünk beiskolázás, továbbtanulási arány és más mutatók terén.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!