Romániai tanügy: rémmesék

2016. 06. 28. 11:10

Maratoni hosszúságú tanévet zárt a román tanügy, az utolsó napok valódi túlélőprogramot jelentettek gyerekeknek, pedagógusoknak egyaránt. Nem tudni még, megéri-e a ráfordított energiát, de a permanens reform ágazatában kitartanak. Szeptemberben hamarabb kezdődik a következő tanév, és úgy tűnik, a szaktárca tartja magát a most aktuális stratégiához. Nyitottabb, gyerekbarát, de szigorúbban ellenőrzött lesz a rendszer. Ha ezek az elvárások egyáltalán összeegyeztethetőek. Parászka Boróka írása.

 

Nem jut mindenhova digitális tábla. Lemaradásban a kistelepülések iskolái   Fotó: infobraila.ro

 

A tradicionálisnál hosszabb oktatási periódus magyarázata az, hogy az idei tanévet több szünet, illetve alternatív program szakította meg, „fellazították” a tanulásra szánható időt. A közbeékelt vakációk mellett idén az Iskola másként programsorozat mozgatta meg az iskolákat. Már ahol.

Az infrastrukturálisan felkészült intézményeknél, ott, ahol kellőképpen elkötelezett pedagógusok foglalkoznak a diákokkal, valóban egyre több hasznos program zajlott. Az oktatási intézmények láthatóvá válnak a közintézmények, kulturális intézmények számára is, a gyerekek egyre többször bukkannak fel köztereken, múzeumokban, üzemlátogatásokon. Ez a kimozdulás szervesen illeszkedik ahhoz a törekvéshez, hogy a különböző tantárgyakat integráltan, összekapcsolva oktassák, és a megszerzett információk gyakorlati felhasználása is követhető legyen.

Ott, ahol az iskolák nem készültek fel a szemléletváltásra, nincs elég elkötelezett pedagógus, vagy az intézmény nehezen megközelíthető helyen működik, ott az Iskola másként hete egyvalamire világított rá élesen. Arra, hogy mekkora a szakadék Romániában a vidéken és a nagyobb községekben, városokban élők életminősége között. Nem csak a vidéki iskolák oktatásának minőségjavítása megoldatlan, de az is, hogyan lehetne a tradicionális és kontraproduktív struktúrákat itt lebontani.

Fehér megyei gyerekek támasztják az iskolafalat. Lemaradók és kimaradók   Fotó: alba24.ro

 

A fokozottan hátrányos helyzetben, mélyszegénységben élők száma súlyos gondokat okoz, az iskoláskorú gyerekek 7 százaléka a felmérések szerint alultáplált. A vidéki családok 66 százalékának nincs elég jövedelme ahhoz, hogy a gyerekek oktatását finanszírozni tudja. Az Unicef adatai szerint az érintett mélyszegénységgel küzdő családok 2,3 százalékánál évente egy gyerek biztosan iskolaelhagyó lesz, minél magasabb a gyerekszám, annál többen hagyják ott az oktatási rendszert. Ötből egy iskoláskorú a vidéki Románia településein iskola előtt, után és helyett állandó jelleggel dolgozik. Nem csak az oktatási rendszer, az egészségügyi rendszer sem nyitott a számukra:

ötből egy iskoláskorú számára nem biztosított a rendszeres orvosi ellátás.

A vidéki oktatás minőségének stagnálása, romlása statisztikailag is jól követhető. A közép-kelet-európai térségben, Romániában a legnagyobb az iskolaelhagyók aránya. Tíz iskolaköteles korú gyerekből kettő nem fejezi be a tanulmányait, az idő előtt utcára kerülők aránya 18 százalék. Ugyanez az arány Bulgáriában 12,9 Magyarországon 11,4 százalék. Riasztóan magas az általános iskolát elhagyók száma, a középiskolák, szakiskolák padjaiból kikerülők száma csökken. Az utóbbi években 3,5-4 százaléknyi, akik középiskolába iratkoznak, de nem érettségiznek le, és 5 százalék körüli azoknak az aránya, akik a szakiskolát hagyják abba, anélkül, hogy szakképzettekké válnának. Csökken azoknak a száma is, akik ugyan befejezik a tanulmányaikat, de nem érettségiznek le. Évente százezer diák az, aki vagy megbukik ezen az utolsó vizsgasorozaton, vagy meg sem jelenik.

Kisdiákok a Kolozs megyei Bonchidán. Tíz iskolaköteles korú gyerekből kettő nem fejezi be a tanulmányait   Fotó: monitorulcj.ro

 

A vidéki és városi oktatási központok közötti különbséget jól érzékeli a lakosság is, évek óta jellemző tendencia, hogy faluról városra, a külvárosi kerületekből a belvárosi kerületekbe iratják a gyerekeket. Az iskolaköteles tanulók hatvan százaléka ezekben a preferált körzetekben tanul, az marad vidéken, aki anyagilag nem engedheti meg magának az ingázást, a városi tanulást.

A hátrányos helyzetek felszámolására több program is indult, és általában véve igaz, hogy igyekeznek a gyermek- és diákjogokat a korábbinál szigorúbban érvényesíteni. Az oktatáshoz, információhoz és a minőségi tájékozódáshoz, fejlődéshez való jogokat biztosító, a diákok státuszáról rendelkező törvénytervezetet most bocsátotta közvitára az oktatási minisztérium. A javaslatról korábban a szülői szervezetekkel, az oktatási intézmények működtetőivel, és a diákszervezetek képviselőivel is egyeztettek – nem látni azonban még, mi garantálható valóban az érdekeltek számára.

Hasonló közvitát kezdeményezett a tanügyminisztérium a pedagógusok bérezéséről – ezzel kapcsolatban a szakszervezetek úgy nyilatkoztak: a kormány magára hagyta a tanügyet. Túl keveset ajánl, és túl sokat kér cserébe, például a minőségi oktatás, a továbbképzések terén ahhoz, hogy a feltételek teljesíthetőek legyenek. A reformjavaslatok lényege az, hogy „teljesítmény alapú” bérezést vezetnének be a tanügyben, negyedévente és félévente 2 százalékos emeléssel, illetve jutalmazással sikeres munka esetén. A szakszervezetek szerint ellentmondó a javaslat, mert a szaktárca egyrészt csökkenteni szeretné a terhelést a hazai diákokon, másrészt sokasodnak az ellenőrző felmérések, számonkérések, és versenyhelyzetbe kényszeríti a tanulókat, iskolákat is azzal, hogy az elért eredmények alapján teszi lehetővé a tanárok fizetésemelését. Ez a fajta „jutalmazó” bérezés oda vezethet, hogy tovább nő a vidéki, és a városi iskolák közötti szakadék,

az iskolaelhagyó diákok mellett tovább erősödik a tanárelvándorlás.

Még kevésbé éri majd meg hátrányos helyzetű iskolákban tanítani, hiszen azt, hogy leszakadó térségben, rossz infrastruktúrával, nehéz családi környezetből érkező gyerekekkel foglalkozik valaki, nem kompenzálják, nem ismerik el.

Ezek a hazai oktatási rendszer legégetőbb kérdései a 2015-2016-os tanév végén. Választ minderre nem ígér a tanügyminisztérium. Viszont előre hozná a szaktárca a tanévkezdést három nappal a „mesél az iskola” programmal, amely azt a célt szolgálná, hogy a pihenésről visszatérő diákok nyári élményeiket megbeszélhessék, „akklimatizálódjanak” a következő tanévre. A legutóbbi időszak szociális adatait tekintve már az a remény is optimizmusnak számít, hogy lesz, mit mesélnie azoknak, akik visszaülnek az iskolapadba. Már akik visszaülnek.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!