Nyugdíjrendszer – így nem tartható

Radikális átalakításra szorul a hazai nyugdíjrendszer, erősítette meg a kormányzati és ellenzéki részről is sokszor hangoztatott állítást egy frissen napvilágot látott felmérés. Kevesebbekre több teher hárul. Friss adatok mentén vizsgálták, mi menthető és hogyan a jelenleg működtetett ellátásból.

„Alternatívák és kompromisszumok a következő húsz év nyugdíjpolitikában” címmel tett közzé felmérést a múlt héten a nyilvános részvételt támogató központ (CeRe), valamint az európai politikai gyakorlatot népszerűsítő kutatóközpont a CRPE. A felmérést Svájc bukaresti nagykövete támogatta, a következtetéseket és javaslatokat véleményezte a munkaügyi minisztérium is. Mariana Cãmpeanu „kiegyensúlyozottnak és megfontolandónak” nevezte az előterjesztést, amely több forgatókönyvet is tartalmazott a hazai nyugdíjreformot illetően. A dokumentum szerint eldöntendő kérdés, hogy a nyugdíjrendszer juttatásainak körét szűkítik-e, vagy a nyugdíjak értéke csökken. Ahhoz azonban, hogy egyáltalán legyen nyugdíjrendszere az országnak, gyökeres változtatásokra van szükség, bármelyik verzióra is essen a választás.

Veszélyes arányok A január végén nyilvánosságot látott adatsort a tavalyi év júliusa és októbere között rögzítették. A következő évtizedekben várható tendenciák modellezésére azért van szükség, magyarázták a kutatás vezetői, mert a nyugdíjrendszer már most sem önfenntartó, az éves költségvetés, a GDP 2,5 százaléka nélkül nem lenne elegendő. „Ha ez az arány eléri a 3 százalékot, nagyon súlyos problémák elé nézünk. Befolyásssal lehet a gazdasági növekedésre, a befektetések csökkenésére. Ha pedig eléri a 4 százalékot, akkor a nyugdíjrendszer fenntartása válik megkérdőjelezhetővé” – áll az érintett tanulmányban, amely szerint a hazai nyugdíjrendszer működtetését alapjaiban érintette a hat évvel ezelőtt kezdődött világválság. A következő néhány évben sürgős strukturális változásokat kell bevezetni, állítják a publikáció szerzői, és nem csupán a költségvetés-kiegészítés vet fel problémákat. Többé nem folytatható az, hogy a nyugdíjrendszer fenntartása érdekében újabb és újabb kiegészítő forrásokat rendelnek hozzá, anélkül, hogy ezeknek lenne fedezete.
A fedezet kérdése számos tényezőtől függ. Befolyásolja az is, hogyan halad a munkaerőpiac produktivitása az országban, változik-e érdemben a foglalkoztatási arány, és hogyan alakul a munkaerő elvándorlás. Ugyancsak ide tartozik az is, hogy a migráció kétirányú-e, a távozókat sikerül-e ide érkezőkkel pótolni.

Tranzitból célország? „Aggasztóak a demográfiai mutatók, tömeges az elvándorlás. 1990 óta körülbelül 2 millió aktív munkavállalót vesztettünk, ha ez a tendencia nem változik, akkor a nyugdíjrendszerhez hozzájárulók, azt fenntartók aránya olyannyira csökken, hogy maga a rendszer válik működésképtelenné.

Ha a migrációs tendenciáktól eltekintünk, és minden úgy marad, ahogyan most van, akkor is csak 2030-ig tartható fenn a jelenlegi nyugdíjrendszer.

Mindezt arra alapozzuk, hogy a várható élettartam még mindig alacsony Romániában, tehát a nyugdíjrendszerből részesülők aránya az elhalálozási ráta miatt kicsi. A migráció hatását ebből a szempontból közép- és hosszú távon nehéz értékelni. Eddig azt tapasztaltuk, hogy sokan hagyják el Romániát, most az is felsejlik, hogy sokan jöhetnek hozzánk munkát vállalni, így közvetve járulékbefizetővé, a rendszer fenntartójává válva. Ha tranzitországból célországgá válunk, és a munkaerő sok év után nem megy, hanem érkezik, akkor változhat az ellátórendszer is.

Az Ázsiából és Afrikából érkezőkön múlhat, hogy mi lesz a romániai nyugdíjasokkal”

– mutat rá a Mediafax által közzétett tanulmány. A kutatásban résztvevők arra is figyelmeztetnek, hogy évek óta szinte változatlan a hazai munkerőpiac, a foglalkoztatási arány sem változik, mert nincs semmiféle munkahely-teremtési stratégia. Jelentős változást azzal lehetne elérni, ha a foglalkoztatási arány nőne – állítják az elemzés szerzői – a társadalombiztosítási járulékok azonban csökkennének. Ugyancsak emelkednie kellene a minimálbérnek, és hatékonyabbá kellene válnia a társadalombiztosítási járulék behajtásának is. „Nem alapozhatunk egyszerűen a demográfiai mutatók javulására, a szürke- és feketegazdaság visszaszorítására, a nyugdíjkorhatár emelésére (amelyet már így is kitolt a jelenlegi szociálpolitika)” – mutat rá a felmérés.

Négy stratégia A szakértők szerint a hazai nyugdíjrendszer ellentmondásosan alakult: 1990-ben 3,58 millió nyugállományban lévő élt az országban. Tavaly novemberben 5,4 millió nyugdíjast regisztráltak. (Ez 23 év alatt 50,8 százalékos növekedés). Az aktív lakosság száma a rendszerváltás évében elérte a 8,156 milliót, a tavalyi év szeptemberében 4,378 bérből és fizetésből élő volt nyilvántartásban. Ez viszont 46,32 százalékos csökkenést jelent. Ezeket a tendenciákat értékelve fogalmaztak meg az előterjesztők négy, egymásnak ellentmondó stratégiát, a várható előnyöket és hátrányokat is összegezve.
Ha az első javaslatnak megfelelően az átlagnyugdíj értékét az átlagbérek növekedéséhez kötik a következő években – jelzi a most közzétett vitaanyag – akkor az jelentős deficitet eredményezne. A lehetséges megoldások között felvetődik az, hogy a nyugdíjak indexálása alacsonyabb értéken történjen, mint az átlagbérek növekedése, de ez mindenképpen legyen magasabb az inflációs rátánál. Ezzel elérhetővé válhatna, hogy lassabb mértékben ugyan, de nőjön a nyugdíjak értéke, és nagyjából változatlan maradna, azaz nem nőne, de nem is csökkenne azoknak a száma, akik a rendszer támogatását élveznék. Ez a stratégia a társadalombiztosítási járulékok mértékét nem befolyásolná, mint ahogy a nyugdíjkorhatár módosítására, és az aktív munkavállalás idejének változtatására sem lenne szükség.
Egy másik forgatókönyv szerint a nyugdíjak növekedését szintén az átlagbéreknek megfelelően kellene indexálni, vagy valamilyen módon össze kellene kötni a bérek és nyugdíjak értékét. (Például a nyugdíjpontok értéke az átlagbér adott százalékának feleltethető meg). Ez a verzió viszont módosítaná a speciális nyugdíjak rendszerét, újabb kategóriákat vezetne be, átalakítaná a járulékbefizetést (csökkenne az adóalap, a társadalombiztosítás mértékét az átalányadónak megfelelően határoznák meg). Ahhoz, hogy ez a változat életképes legyen, arra is szükség lehet, hogy a magántőkével is működtetett nyugdíjalapot (vagyis a 2-es nyugdíjalap) államosítsák. Ha ez bevezetésre kerül, akkor az aktív életkor a 2001 előtti szabályoknak megfelelően alakulhat (57 év a nők, 62 év a férfiak esetében), a nyugdíjalaphoz való hozzájárulás idejét pedig 30, illetve 35 évben határoznák meg.
A harmadik javaslat szerint a nyugdíjak értékét nem az átlagbérekhez, hanem az inflációhoz igazítanák. E szerint is marad az eddigi nyugdíjkategóriák rendszere (ún. öregségi, betegségi, előre hozott nyugdíjak stb.), a társadalombiztosítási tételeket e szerint a forgatókönyv szerint is módosítani kell. Az adóalap növekedése sem kerülhető el, a munkáltató által befizetett járulék viszont 2-3 százalékkal csökkenne, a 2-es („fél-magán” nyugdíjalap) befizetése azonban körülbelül 8 százalékkal nőne – lépcsőzetesen a következő 7 évben, 2021-ig. Ennek az elképzelésnek megfelelően a nyugdíjkorhatár nem változna, de a befizetési időszak igen, átlag 40 évre módosulna, és szigorúbb minősítéssel lehetne korkedvezményes, illetve betegnyugdíjat kérvényezni.
A negyedik javaslat szerint a nyugdíjakat az inflációs rátának megfelelően indexálnák, de teljesen eltörölnék a speciális nyugdíjakat és a különböző társadalombiztosítási kategóriákat is. Egységesítenék az adó értékét, növelnék az adóalapot, 3-5 százalékkal csökkenne a munkáltató által befizetett járulék, a 2-es nyugdíjalapot 10-12 százalékkal növelnék 2025-ig, ugyancsak lépcsőzetesen. A nyugdíjkorhatárt a jelenlegi, 65 éves átlagéletkorhoz igazítanák, az aktív munkaviszonyt pedig – fokozatosan – 43 évre emelnék.