Nyilas Misi, a lúzer

2016. 12. 09. 12:50

December 6-án hozták nyilvánosságra a 2015-ös PISA-tesztek eredményeit, amely szerint mind matematikából, mind természettudományokból, mind szövegértésből javultak a romániai diákok képességei, de még mindig nem sikerült elszakadni a többek között Uruguay és az Egyesült Arab Emírségek alkotta csoporttól, a kilencedikesek majd 40 százaléka nem rendelkezik alapvető szövegértési képességekkel. Zsírós Anikóval, a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium matematika szakos igazgatónőjével és Tamás-Péter Réka magyartanárnővel Tasnádi-Sáhy Péter beszélgetett mindennapi tapasztalataikról a felmérési eredmények kapcsán.

 

Egy idei PISA tesztfeladvány. Ki van a lejtőn?

 

Mivel a PISA-tesztekkel kapcsolatban hallani hideget és meleget is, Zsíros Anikó igazgatónőt először a személyes tapasztalatairól kérdezem, mivel a Lorántffy, ha tavaly nem is, de az előző ciklusban, 2012-ben részt vett a projektben. Mint elmondja, az mindenképpen pozitívum, hogy a gyerekek anyanyelven tölthetik ki a tesztet, az viszont torzító tényező, hogy nem érkezik semmifajta visszajelzés a megoldásokra, nem jár rá jegy, így a diák nem érzi a dolog tétjét, nem fektet bele maximális energiát, jóllehet ez készségszintű képességeknél nem jelenthet magyarázatot a gyenge eredményekre.

Az egyik legszembetűnőbb adattal, a funkcionális analfabéták arányával kapcsolatban Tamás-Péter Réka szomorúan jegyzi meg, hogy a számokat a valóság sajnos nagyjából visszaigazolja. „Általánosságban elmondható, hogy a diákok értelmezés helyett bármilyen feladatnál szívesebben nyúlnak panelekhez, mint önálló gondolatokhoz. A pedagógusnak pedig – hiába ad a tanterv elég komoly szabadságot –, a záróvizsgákkal kapcsolatos követelmények miatt nincs lehetősége ezen változtatni, hiszen neki is hozni kell az eredményt.” Mint azt mindkét beszélgetőtársam egybehangzóan állítja, a román oktatási rendszerben betöltött speciális helyzetünk legfőbb sajátossága sem válik ilyen szempontból a romániai magyar diákok hasznára, miszerint nem idegen nyelvként tanulják a román nyelvet, pedig jelentős részük nagyon messze áll az anyanyelvi szinttől. Ez azt eredményezi, hogy az értő tanulás helyett a kényszerű magolást választják, ami aztán, a magas óraszám miatt, egyéb területeken is gyakorlattá válik.

 

Ha egy gyerek nem olvas...

Mivel az alsó tagozat végén nincsen olyan jellegű megmérettetés, mint nyolcadikban, vagy az érettségin, a tanítóknak nagyobb a mozgásterük, de így is nehéz megtalálni, miként lehet a gyerekeket értő olvasásra serkenteni, persze azért vannak módszerek, amik segíthetnek: „Nagyon sok múlik azon, hogy milyen szempontokat kap egy diák az olvasáshoz, pláne klasszikusok esetében. Ha kapaszkodók nélkül kapja egy mai gyerek kézbe a Légy jó minhalálig-ot, könnyen juthat arra a következtetésre, hogy Nyilas Misi egy lúzer, a mai eszmények alapján tökéletesen életképtelen. Viszont ha azt mondom, hasonlítsa össze Nyilas Misi órarendjét a sajátjával, rögtön tudatosul benne, hogy az egy másik kor, másik közeg, már valamiféle távolságból tud ránézni. Egyébként gyakori, hogy benyitva egy osztályterembe, olvasó gyerekeket látok, a mai tinédzsereknek szóló bestsellereket, amik kiszolgálják a gyors, pörgős, hosszú leírásokat mellőző történetek iránti igényüket, szívesen fogyasztják. Azért indítottuk el – Bán Imola kollégám kezdeményezésére – a Novelláról novellára vetélkedősorozatot, mert a novella talán az a műfaj, amin keresztül ezeket az igényeket ki lehet szolgálni, minőségi irodalommal is.”

Mint Tamás-Péter Réka megállapítja, a sikerhez a gyerek mindenképpen meg kell tapasztalja, milyen az, amikor nem tudja letenni a könyvet a kezéből. A tesztekkel kapcsolatos teljesítménykényszer, vagy a kötelességtudat sosem fogja megszerettetni vele az olvasást, az irodalmat, sosem lesz egyéni olvasata egy történetről. Megfelelő szempontokkal ezt a klasszikusokkal is el lehet érni, de persze vannak olyan szövegek, amikben könnyebben felismeri a gyerek, hogy ez róla szól. „Az is jó megoldás lehet, hogy ha a régi szövegeket, velük valamilyen kapcsolatban álló kortárs szövegekkel világítjuk meg, folyamatosan kötjük őket a mához. Ha az irodalom életidegen, akkor bekerül a magyar óra feliratú skatulyába, és soha nem tud kiszabadulni onnan, nem tud hatni a diákra, nem fogja sosem a megismerés egyik formájaként hasznosítani. Ezért van az, hogy kilencedikben már azt mondja a gyerek, hogy Ó, tanárnő, inkább tessék már lediktálni, aztán majd megtanulom.”

Ha pedig egy gyerek nem olvas (irodalmat), akkor a szövegértelmezésben sem gyakorolja magát, így az élet más területein sem lesz képes kiszűrni a lényeget egy adott szövegből. A nyelv – legyen szó bármilyen tudományterületről, tantárgyról – a megismerés, a gondolkodás alapja. Hiába tudja a gyerek a másodfokú egyenlet megoldó képletét, ha a szöveges példából nem képes kihámozni, hogy az adott feladatnál arra van szükség.

 

Hiányzó kapcsolódási pontok

A matematikaoktatással kapcsolatban Zsíros Anikó megerősíti azon felvetésemet, hogy a követelmény most is nagyon magas, összehasonlításképpen sokkal magasabb, mint Magyarországon, legfőbb hibájának pedig azt tartja, hogy nem nyílnak belőle utak a gyakorlati alkalmazás felé.

„Tanuljuk a Pitagorasz-tételt, de nem látszik az alkalmazási terület. Őszintén szólva, én is annak köszönhetően tudok mondjuk a nálunk középiskolai tananyagnak számító deriválás gyakorlati alkalmazási területeiről, mert vannak közgazdaságtant hallgató volt tanítványaim, akik megkerestek adott feladattal, hogy segítsek, és akkor láttam. A tananyagban ilyesmikről szó sincsen, éppen ezért a diákok nem is ismerik fel az alkalmazandó megoldást egy gyakorlati feladatban, kevesen kapcsolják össze, mondjuk a téglalap területképletét a fürdőszoba csempézéshez szükséges ragasztómennyiség kiszámításával. Se eszköze, se ideje nincs arra a pedagógusnak a legtöbb esetben, hogy a tudomány és a való élet közötti hidakat kiépítse.”

Mint az igazgatónő elmondja, általánosságban elmondható hiányosság még a mai oktatási rendszerben, hogy nem csak az elmélet és a gyakorlat, hanem az egyes tudományterületek (tantárgyak) anyagai sem kapcsolódnak egymáshoz, miközben a tudomány ma pont az interdiszciplinaritásról szól. „Hatodikban a fizikatanár előbb tanítja a sebességgel kapcsolatban az egyenes arányosságot, mint én matematikából foglalkoznék azzal, hogy van egyenes arányosság, de van fordított arányosság is. Így nagyon nehezen áll össze a gyerek fejében valami.”

 

A nem létező átlagdiák

Búcsúzóul megkérdezem, beszélgetőtársaim szerint mennyire van felkészülve a mai román oktatási rendszer az egy generáció alatt lezajlott óriási fejlődésre, például mennyire tanít az iskola eligazodni a diákokra zúduló szűretlen információözönben.

Tamás-Péter Réka szerint, ha a tanterv nem is, de a tanári szerep mindenképpen változott. „Még pár tíz évvel ezelőtt is a tanár elsődleges feladata az volt, hogy információt átadjon, ma pedig sokkal inkább az, hogy rendet tegyen az információ dömpingben. A tananyag ebben a tanári szerepformálásban egyáltalán nem segít, viszont vannak rajta olyan rések, amiket ki lehet használni. A szűk keresztmetszetet ebből a szempontból is a komoly tárgyi tudást adott sémában számon kérő kimeneti követelmények, végső soron az érettségi jelentik. Ha addig az eredmény reményében akarunk eljutni, akkor nem igazán van mód arra, hogy a tanár illetve a gyerek személyisége érvényesüljön.”

Utóbbival kapcsolatban – teszi hozzá Zsíros Anikó – az is komoly problémát jelent, hogy a rendszer egy nem létező átlagdiákkal számol, sem a felzárkóztatásra, sem a tehetséggondozásra nincs igazán intézményes keretek között biztosított lehetőség.

 

Novelláról novellára

Lorántffys diákok a tavalyi irodalmi vetélkedőn

Idén harmadik alkalommal rendezték meg a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumban a Novelláról novellára névre keresztelt iskolák közötti korosztályos vetélkedőt, azzal a céllal, hogy az olvasást népszerűsítsék, az egyéni olvasatok kialakításához szükséges képességeket fejlesszék, a tanórai keretek adta lehetőségeken túllépve. A felső tagozatosok számára az idei év szerzője Dragomán György volt.
A szervezők a tanfelügyelőség támogatásával most azon dolgoznak, hogy a következő évtől kezdve a vetélkedő regionális, a későbbiekben pedig országos szintre léphessen.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!