Miért van szükség az önkéntesekre?

A címben megfogalmazott kérdésre fiatal szakemberek keresték a választ azon a temesvári konferencián, amelyen 25 európai ország képviseltette magát. Az elhangzottakat Tasnádi-Sáhy Péter foglalta össze az Erdélyi Riport 2012/18. számában.

Sokan kérdezték tőlem mint hajdani önkéntestől: „Társadalmi szinten milyen haszonnal bír, hogy fiatalemberek adófizetők pénzén lébecolnak?” Ezt a fajta szélsőséges megközelítést már korábban is sok érvvel tudtam támadni, mivel a jól szervezett önkéntes munka – jóllehet a szükséges infrastruktúra megteremtésének vannak költségei – mind az azt végzők, mind a kedvezményezettek számára kézzelfogható eredményeket hoz. Viszont töredelmesen bevallom, hogy a nagyobb közösségi hatásokat – bár mindig éreztem, hogy igenis léteznek – sohasem sikerült megfelelően rendszerbe foglalnom. Ezért, mindenféle „gyűljünk össze és mondjunk okosakat” rendezvénytől való idegenkedésem ellenére, kifejezetten örültem, amikor a drótpostafiókomban egy meghívó fogadott Romina Matei-től, a Youth Express Network romániai képviselőjétől, az „I know you want me…I am volunteer!” (Szükséged van rám. Önkéntes vagyok!) nemzetközi konferenciára, amely – ötnapos műhelymunka lezárásaként – pontosan ezt a kérdéskört hivatott boncolgatni. Április 23-án Temesváron 25 különböző európai országból gyűltek össze fiatalok, hogy az Európai Parlament és Tanács által 2006-ban elfogadott, az élethosszig tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciák és az önkéntesség kapcsolatát vizsgálják. A kérdés aktuális, mivel a 26 év alatti európai polgárok több mint 20 százaléka – 5,5 millió ember – munkanélküli.
A konferencia a workshop eredményeinek ismertetésével kezdődött. A fiatalok, több európai kutatással összhangban, arra a megállapításra jutottak, hogy mind a nyolc kulcskompetencia (anyanyelven folytatott kommunikáció, idegen nyelveken folytatott kommunikáció, matematikai kompetenciák és alapvető kompetenciák a természet- és műszaki tudományok terén, digitális kompetencia, a tanulás elsajátítása, szociális és állampolgári kompetenciák, kezdeményezőkészség és vállalkozói kompetencia, kulturális tudatosság és kifejezőkészség) az önkéntesség során nagyban fejlődik, a rejtett képességek felszínre kerülnek, javul az önismeret.

Nehezen mérhető kompetenciák Peter Majestic, az Európai Ifjúsági Fórum (European Youth Forum) vezetője kijelentette, hogy korábban maga is szkeptikusan szemlélte a most általa vezetetthez hasonló szervezeteket, megkérdőjelezve a jogukat, hogy fiatalok millióinak nevében beszéljenek. Aztán rájött, ha változást akar elérni, be kell lépnie a játszmába. Mint kifejtette, az önkéntesség – jóllehet kereseti lehetőséget nem jelent – megfelelő infrastruktúrát teremt a fiataloknak, hogy folyamatosan mozgásban legyenek, és így megtalálják a helyüket a világban. Példaként hozta fel, hogy a Youth Forum vezetését maga is önkéntesként látja el. Hangsúlyozta, hogy a modern európai önkéntességnek mindenképpen egyéni szándékból kell fakadnia, érzékelhetően el kell különülnie a kommunista rendszerek „kötelező önkéntességének” gyakorlatától. A workshop eredményeivel kapcsolatban kiemelte, azért is fontos, hogy a fiatalok megfelelő közeget találjanak a munkaerőpiacon is létfontosságú kompetenciáik fejlesztéséhez, mert az egyetemek és egyéb tudáscentrumok, valamint a későbbi munkáltatók ehhez jelenleg nem kínálnak megfelelő segítséget. A legnagyobb problémát abban látja, hogy a kompetenciák nehezen mérhetők. A Fiatalok Lendületben (Youth in Action) mobilitási program kidolgozott erre egy standardizált igazoló módszert, az ún. Youthpasst, de ez egyelőre csak általuk használatos, és ez sem felel meg az összes kívánalomnak. Az Ifjúsági Fórum fontos célkitűzése, hogy mediátor szerepet játsszon egy egységes rendszer felépítésében.
Anca Nãstase, a romániai nonprofit szervezeteket tömörítő, érdek-képviseleti feladatokat ellátó VOLUME Szövetség képviselője a szervezet 2011-es, az önkéntesség európai évében végzett tevékenységéről számolt be. Mint elmondta, a nonprofit szektorhoz definíció szerint hozzátartozik az önkéntesség minden fajtája a korskála teljes szélességében. Ezért természetes volt, hogy szerepet vállaljanak, a Kulturális és Nemzeti Örökségvédelmi Minisztériummal együttműködve, az év romániai eseményeinek lebonyolításában. Ennek egyik legfontosabb mozzanata az önkéntességre vonatkozó nemzeti stratégia és etikai kódex megalkotása, illetve a vonatkozó jogszabályok előkészítése volt. Kialakítottak egy internetes platformot is (www.evoluntar.ro), amelyen mind a lehetőségek után kutató leendő önkéntesek, mind a nonprofit szervezetek jelen vannak, így a kereslet és a kínálat könnyen egymásra találhat. A népszerűsítés terén sem tétlenkedtek: több eseményt, gálaműsort szerveztek hírességek bevonásával.
Alexandra Savencu, a Romániai Fiatal Vállalkozók Szövetségének munkatársa az önkéntesség és a vállalkozóképesség kapcsolatáról beszélt, mondandóját saját tapasztalataira is alapozva. Mint kifejtette, önkéntesség közben az ember védett környezetben megtanulja eladni a képességeit. Bemutatta a szervezet mentor-programját is, melyben fiatal vállalkozók tapasztalt üzletemberek segítségével dolgozhatják ki üzleti tervüket és kezdhetnek saját vállalkozásba.

Aluliskolázottság és/vagy diszkrimináció Ion Gorãcel, a Temesvári Interkulturális Intézet koordinátora egy 16 és 26 év közötti temesvári roma fiatalok körében készített felmérés eredményeiről számolt be. Az előadás kezdetén megemlítette, hogy a romániai cigányság a rendszerváltás vesztesei közé tartozik olyan szempontból, hogy a szigorú iskolakötelezettség és a teljes foglalkoztatás megszűnésével sokkal távolabb került a munka világától. A felmérés során sok olyan fiatallal találkoztak a célcsoportból, akik életükben egyetlen napot sem töltöttek hivatalos munkavégzéssel. A felmérésben részt vevők 86 százaléka számolt be arról, hogy jelenleg nincs munkája, a munkahellyel rendelkezők 45 százalékának is csak kevesebb mint egy éve. A munkanélküli roma fiatalok több mint fele ismeri fel, hogy aluliskolázottsága áll a gond hátterében, viszont nagy részük úgy gondolja, óriási szerepe van a negatív diszkriminációnak is. A megkérdezettek 60 százaléka a külföldre településben látja a megoldást. A válaszadók nagy része kifejezetten pesszimista saját jövőbeli életkilátásaival kapcsolatban: több mint ötven százalékuk úgy véli, a következő 5 évben stagnálni vagy romlani fog az életszínvonala. Ion Gorãcel a személyes interjúk alapján úgy gondolja, hogy fontos szerepe van a szocializációs háttérnek is: a célcsoport jelentős része csak 2-3 napra gondolkodik előre, nincsenek hosszú távú terveik. Sokuk idény- vagy alkalmi munkásként dolgozik, nagyrészt szerződés nélkül. Megemlítette a Világbank felmérésének megdöbbentő eredményét: számítások szerint a kelet-európai országok egyenként 175 millió euró adóbevételhez jutnának, ha a romákat bevezetnék a hivatalos munkaerőpiacra. Több diszkriminációellenes kampány és az oktatás fontossága mellett egy követendő spanyol példát is bemutatott. Egy civil szervezet anyagi támogatást nyújt vállalkozásoknak, hogy a tevékenységükbe vágó képzési programokat szervezzenek hátrányos helyzetű embereknek. A tréning nagyrészt gyakorlati jellegű, ennek során a résztvevők ingyenesen dolgoznak, s munkájukat, fejlődésüket, hozzáállásukat a program ideje alatt folyamatosan figyelik. A vállalkozásnak egyetlen dolgot kell teljesítenie a támogatásért cserébe: meghatározott számú, általa kiválasztott résztvevőt a képzés végén alkalmaznia kell.

Romina Matei záró felszólalásában Francis Fukuyama amerikai közgazdász-filozófus kutatásainak eredményével is alátámasztotta az addig elhangzottakat. Fukuyama arra kereste a választ, hogy Olaszország északi része miért fejlettebb jelentősen a délinél. Sokrétű kutatásai közben felfigyelt arra, hogy egy északolasz polgár átlagosan 7 önkéntes szervezettel áll kapcsolatban, míg egy társadalmilag kifejezetten aktív amerikai is csak néggyel. Így arra a megállapításra jutott, hogy a látványos fejlődés mozgatórugója az az energia lehet, amit a lakosság közvetlen személyes haszonnal nem járó, közösségi célok érdekében fejt ki.