Klímaviták a melegedő bolygón

A globális felmelegedés és a klímaváltozás, bár elsősorban tudományos kérdés, fontos részét képezi a politikának, a gazdasági erők pedig nem szívesen hallanak róla, mert a környezettudatos intézkedések soha nem tesznek jót a nyakló nélküli termelésnek. A témát övező félreértésekről MUZSNAY CSABA vegyész tartott előadást Kolozsváron, az elhangzottakat Kustán Magyari Attila rögzítette.

A huszadik század 14,8 Celsius-fokos átlagánál idén májusban 0,74 fokkal volt magasabb a globális középhőmérséklet a szárazföld fölött és az óceánok felszínén. 1880 óta – amióta léteznek hasonló felmérések – az idei május számított a legforróbbnak. Ausztráliában tavalyi rekordot döntött a május, Norvégiában ez a tavasz volt a 20. század eleje óta a legmelegebb, de még a hideg Alaszkában is az idei volt a hatodik legforróbb május.
Ezek a tendenciák mára a többség számára világosak, mégis vannak kérdések, amelyekben egyelőre nem látni az egyetértést. Ilyen például, hogy van-e az emberi tevékenységnek hatása ezekre a folyamatokra, vagy hogy valóban klímaváltozás előtt állunk-e, eséllyel akár egy jégkorszak bekövetkeztére is?
Muzsnay Csaba vegyész az Erdélyi Múzeum-Egyesület szervezésében beszélt a témáról, leszögezve mindenekelőtt: az éghajlat kialakulása számos a Földre és a Földön ható tényező bonyolult kölcsönhatásának eredménye. Az éghajlat a bolygó története során állandóan változott persze, időnként gyorsabban, máskor lassabb ütemben, és az is megfigyelhető, hogy 1886-ig a déli félteke melegebb volt az északinál, a váltás ekkor történt meg. Ez beszédes jelenség egyébként, hiszen az emberi tevékenység kilencven százaléka az északi féltekén bonyolódik, az energiatermelés, a széndioxid-felhasználás stb. tehát jól érzékelhetően hatással van a klímára. 2012-ben az energiafelhasználásnak több mint tízszerese történt meg a huszadik század elejéhez képest, 12500 millió tonna fosszilis tüzelőanyagot használtunk fel például.
Muzsnay megállapította, az energiatermelés és fogyasztás elsőrendű, alapvető okozója a globális felmelegedésnek, ezért a legfontosabb, hogy növeljük az energiahatékonyságot, oda kell figyelni a megtakarításra. Sokat lehetne tenni például – mondta – a lakosság fűtéstechnikájának változtatásával, egy közel ideális hőszigeteléssel még az is elérhető volna, hogy az emberi test melegével fűtsük a lakásokat. Az úgynevezett passzívház egyébként nem utópia, a világ több országában létezik ilyen épület, amelyben a meghatározás szerint „a kényelmes hőmérséklet fenntartása megoldható kizárólag a levegő frissen tartásához megmozgatott légtömeg utánfűtésével vagy utánhűtésével, további levegő visszaforgatása nélkül.” Kevés fűtésre persze szükség van az ilyen házak esetén is, ezt azonban a napsugárzásból, illetve a házban élők és a műszaki berendezések által kisugárzott hőből lehet megoldani. Az első passzívházat egyébként 24 éve építették Németországban, azóta több mint 32 ezer ilyen épülettel gazdagodott Európa.
A szakértő felhívta a figyelmet, lehetőségeink vannak arra, hogy enyhítsünk az emberi beavatkozás mértékén, ehhez azonban szorosabb együttműködésre van szükség, és annak elfogadására, hogy igenis van elszámolnivalónk a bolygót érő változásokról.

Mi a teendő? Szélenergia, vízenergia, napenergia, vagy energianövények termesztése – többé-kevésbé konszenzusnak örvend, hogy az avítt és légszennyező megoldásokat a megújuló energiaforrásokkal kell helyettesíteni. Míg az Európai Unió tagállamaiban 2012-ben 14,1 százalékra emelkedett a zöld megoldások aránya, a célkitűzés, hogy 2020-ig 20 százalékról beszélhessünk. Ezt a célt egyébként többen elérték már, Románia pedig szintén igyekszik: a villamosenergia területén felvállaltuk, hogy 2015-ig a termelés harmadát megújuló forrásokból állítjuk elő. Ezt az arányt egyébként már most is túlteljesíti az ország, hiszen ha a vízierőműveket is zöldnek tekintjük, már negyven százaléknál jár.
Fontos volna ugyanakkor, hogy a közlekedésben felhasznált üzemanyag szénhidrát-mértékén is enyhítsünk, amelynek egyik módszere a bioüzemanyagok mellett a tömegközlekedés erősödése, de egyre több szó esik a hibrid- vagy villanyautókról, amelyek csökkenthetik a benzin és a gázolaj felhasználását.

Nem mindenkinek jó A gazdasági tényezők szintén fontosak ebben a kérdésben. Az uniós zöldenergia-stratégia ugyan csökkenti a klímaváltozást előidéző szén-dioxid kibocsátást, a hagyományos termelők azonban, mint a nagyok közül a német RWE vagy a francia GDF Suez, rengeteget veszítettek. Az Európában etalonként kezelt német villamosenergia-árak hatvan százalékkal csökkentek az elmúlt hat évben, hiszen túlkínálatról beszélhetünk, a nyári szezon alatt például több ország is exportra kényszerül. A szén- és atomerőművek azonban továbbra is működnek ilyenkor, mert egy leállás után több órára van szükség ahhoz, hogy újra a teljes termelési kapacitással működjenek. Günther Oettinger, az EU energiaügyi biztosa júniusban azt mondta, jobb infrastruktúrára van szükség az új energia termeléséhez, „néhány tagállamban túl gyorsak vagyunk”.

Hitek, tévhitek Miután a nyolcvanas évektől napjainkig a közvéleményt egyre jobban izgatja a téma, komoly szakmai, tudományos háttér épült ki ennek kapcsán, amely rámutat arra, hogy az államnak bele kellene szólnia a gazdasági életbe a környezet megóvása érdekében, nem csoda, hogy két szekértáborról beszélhetünk.
A liberális értelmiség ármánykodása a globális felmelegedés elmélete, amellyel saját nemzetükre rohannak – ezt gondolja legalábbis néhány republikánus politikus az Amerikai Egyesült Államokban, akik számára a tudományos konszenzusnál meggyőzőbb ez az összeesküvés-elmélet. Egy felmérés szerint a republikánus képviselők több mint fele, a szenátorok kétharmada vitatja a klímaváltozás tényét, vagy azt, hogy mindez az emberi tevékenység eredménye volna, s szavazóik 58 százaléka egyetért ezekkel a döntéshozókkal.
Van képviselő, aki Noé bárkájának történetére hivatkozva legyintett a jelenségre, mondván, környezetünk korábban is hajlamos volt változni, egy republikánus klímaügyi szakpolitikus (!) pedig úgy fogalmazott, hogy a globális felmelegedés az ország történetének legnagyobb átverése.
Hogy megértsük, miért érdemes foglalkozni az amerikai adatokkal, álljon itt Mitt Romney korábbi elnökjelölt mondata, amelyből tisztán kiviláglik, racionális döntések hogyan befolyásolhatnák a gazdaságot, és miért nem örvendenének a vállalkozások annak, ha a törvényhozás is megértené a globális felmelegedés sürgető fontosságát: „Nem tudjuk, mi okozza a klímaváltozást. Az pedig nem a megfelelő megoldás, hogy több ezer milliárd dollárt költünk arra, hogy megpróbáljuk csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátásunkat”.
Második mandátuma megszerzésekor Barack Obama elnök olyan Amerikáról beszélt, amelyet „nem fenyeget a felmelegedő bolygó romboló ereje”, kiállt ugyanakkor a szénfüggőség csökkentése és a zöld energiaforrások mellett. Jó hír, hogy klímapolitikai csomagja, függetlenül a választók pártpreferenciájától nyolcvan százalékos támogatottságnak örvend – márpedig egy ilyen erős ország környezetre tett hatása jelentős hatással van a világra.