Kevesebb etnikai, több szakmai érv szükséges

Több közös, néhány eltérő szemlélet fogalmazódott meg március végén Csíkszeredában, a Hargita Megye Tanácsa által szervezett Regionalizációs Workshopon, ahol szakértők, politikusok ismertették álláspontjaikat a romániai régiósítást illetően. Az esemény a döntéshozóknak igyekezett üzenni. Kustán Magyari Attila tudósítása.

Román és magyar újságírók, valamint néhány, elsősorban a politikában aktív szereplőként jegyzett érdeklődő gyűlt össze a csíkszeredai megyeházában, hogy a megfogalmazott elképzeléseket, intéseket megvitassák, majd a célzott közönség számára továbbítsák. A rendezvény első részében a meghívottak szűkre mért időkeretben, Horváth István szociológus moderálásával tartották meg előadásaikat, később az európai és a nem kifejezetten sikeres magyarországi példákat mutatták be külföldi szakértők.
Mostanáig hiányzott a regionalizációs törekvésekről szóló párbeszédből a szakmaiság, a múlt év második felében pedig úgy tüntették fel a kérdést, mintha elsősorban Székelyföld és Románia közötti viszálya volna, – jelentette ki megnyitó beszédében Borboly Csaba, Hargita megye tanácsának elnöke. Borboly szerint szükség van arra, hogy a különböző társadalmi és szakmai szereplők hangoztassák a véleményüket, ebből a munkából pedig az önkormányzatoknak is ki kell venniük a maguk részét – Hargita Megye Tanácsa ezt az első lépést tette meg a jelen műhelymunka megszervezésével. Hozzátette azt is, a politikusi vélemények naponta alakulnak, sok a diverzió, a szándékos féleértemezés, a téma etnikai értelmezésének pedig igyekeznek elejét venni – ebben egyébként már most is tapasztalható némi fejlődés, ha a televíziós viták változását figyelembe vesszük. A tanácselnök úgy látja, a régiósítás mint fontos szempontot, az embereket kell figyelembe vegye.
A regionalizálás célja a jó és decentralizált kormányzás kell legyen, amely az erősebb demokráciát, az átláthatóságot, a polgárközeliséget kell kitűzze céljául, – hangzott el Pálné Kovács Ilona, az MTA Regionális Kutatások Központja munkatársa részéről. A reform kapcsán a regionális határok és régióközpontok kiemelésével eltolódik a hangsúly az igazán lényeges témákról, mint a decentralizáció és a paradigmaváltás, vélte, hozzátéve: ez a folyamat tisztázott forgatókönyvvel és alkuk mentén kell, hogy történjen, nem szabadságharccal. Politikai érdekek a reform útjába állhatnak, de a regionalizálásnak akár a lakosság is az ellenzőjévé válhat.
A regionalizációs fejlesztések szakértője, Graþian Mihãilescu a jelenlegi régiós felosztás hátulütőit tárta fel, és arra figyelmeztetett, a hatékony regionális kormányzáshoz kevesebb bürokrácia, erősebb sajtó szükséges, a területi átalakítás mellett pedig a közigazgatási reform is elmaradhatatlan.
Míg az Európai Unió részéről kötelezővé nem tett közigazgatási régiók kialakítását célozza a kormány az EU-ra hivatkozva, addig a fejlesztési régiók tekintetében nem tesz eleget a szabályoknak, – mondta Cseke Attila parlamenti képviselő, aki szerint Románia a lehetőségek és egyben paradoxonok országa. A fejlesztési régiók kapcsán kiemelte, az EU-s előírások értelmében egy kijelölt területen legkevesebb 800 ezer, legtöbb hárommillió ember élhet, Romániában azonban a nyolc régióból kettő esetén jócskán túllépnek a felső kereten. Volt egészségügyi miniszteri tisztségére hivatkozva a kórházak sikeres decentralizációját említette, szerinte ugyanis a régiósítás első lépésében a decentralizáció kell álljon. Cseke azt is elmondta, az etnikai tényező lehet a fejlődés rugója, de elsősorban szakmai vitára van szükség.
Az etnikai kérdés megkerülhetetlen A jelenlegi törvényhozók elsősorban politikai megközelítésből dolgoznak a régiósításon, a vita azon folyik, hogy milyen határokban és régióköpontokban egyezhetnek ki – mondta Tánczos Barna. A szenátor szerint amíg a fejlesztési régiókon nem változtatnak, addig a régiósítás utáni fejlődésben sem reménykedhetünk.

Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke a kisebb régiók hatékonyságát emelte ki, utalva az RMDSZ 16 régiós elképzelésére, míg Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere azt hangsúlyozta, nem ért egyet azokkal az elképzelésekkel, amelyek szerint a regionalizálás etnikai vetületeit meg lehetne kerülni. Ha létezik nemzetközi norma a reformot illetően, akkor az kisebbségvédelem. Amennyiben a nyolcrégiós elképzelés érvényesülne, a székelyföldi területek más megyékhez való csatolásával a magyarság aránya mindössze 29 százalékot tenne ki, az pedig nem mellőzhető kérdés, hogy a magyar intézmények fenntartásáért hol kell kopogtatni.

Dr. Csák László szakértő előadásában bebizonyította, a korábban már leszakadó megyék helyzete tovább romlott az elmúlt időszakban, a következő években ez a tendencia folytatódni fog, amennyiben nem történik változás. Cziprián-Kovács Lóránd egyetemi tanár kifejtette, a regionalizációnak alulról felfelé, a decentralizációnak felülről lefelé kell történnie, ugyanakkor azt állította, a nagyobb fejlesztési régiók az elképzelésekkel ellentétben előnyösek, mert elég erősek a stabil fejlődéshez. Horváth Gyula, az MTA Regionális Kutatások Központjának tudományos tanácsadója arról beszélt, a gazdasági és közigazgatási szereplők közt aktív partneri kapcsolatra van szükség.

A Hargita Megye Tanácsának elemzőcsoportja által összeállított csomag szerint a régiósításkor figyelembe kell venni az Európai Unió által is ajánlott gazdasági, társadalmi, történelmi, kulturális, földrajzi vagy környezeti tényezőket, azt az elvet pedig mellőzni kell, miszerint a szegényebb vidékeket szegényekkel, a gazdagokat gazdagokkal párosítják, az így szerzett kedvezőtlen tapasztalatokkal a fejlesztési régiók már szolgáltak. A javaslatcsomag arra is kitér, a három székely megye számára az együtt alkotott külön régió volna a legelőnyösebb stratégia, marosvásárhelyi oktatási, egészségügyi, közlekedési és logisztikai központtal, Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Kézdivásárhely, Maroshévíz, Marosludas, Segesvár Sepsiszentgyörgy, Szászrégen és Székelyudvarhely térségi centrumokkal. A tanulmány szerint olyan forgatókönyv is elképzelhető, amely szerint a székely megyékhez Brassó megye is csatlakozna, de továbbra is marosvásárhelyi központtal. Utóbbiba aligha mennének bele a brassóiak, nem beszélve arról a problémáról, hogy utóbbiak fejlettségi szintje eltérő a székely vidékekétől. Szintén kidolgozták azt a több realitást jelentő lehetőséget, amely szerint a székely megyék mellé Beszterce-Naszód csatlakozna, ebben az esetben az összekapcsoló európai út, az E 578 és a viszonylag jó vasúti rendszer jelentene előnyt.