Je suis supporter (4.)

2016. 07. 10. 16:05

Döntőjéhez érkezett az idei nyár futballünnepe. A vasárnap esti összecsapásra két nagy hagyományú csapat maradt, időközben hazautaztak a kis meglepetéscsapatok, és a világbajnok németek. Sipos Krisztina és Sarvadi Paul írása.


Az izlandi szurkolók is divatot teremtettek

 

Mire eljut önökhöz ez az írás, utolsó napjához érkezik a 2016-os labdarúgó Európa-bajnokság. Szombat reggel van, egy nagybányai és egy torockói kiruccanás után, mi újra Kolozsváron. Otthon, mint az a 22 csapat, amely búcsúzott Franciaországtól. Illene tehát egy picit összegezni, következtetéseket levonni, főleg mert az idei torna rengeteg említésre méltó történetet szült. Wales és Izland sporttörténelmi eredményeket ért el. A két ország teljesítménye átrendezte a paradigmákat, olyannyira, hogy ezentúl teljesen máshogy tekintünk a focira, a különböző nemzetek sportstratégiáira. Ugyanakkor dőltek a rekordok, a számok konkrét egybeesése érdekes látószögeket rajzoltak, születtek példaértékű nyilatkozatok, és gazdagodtunk igazán színpadias meccs-végkifejletekkel is.

Még mielőtt nekiesnénk, sajnos szükséges kitérni, eltávolodni a sporttól. A Franciországbon zajló fociőrület közben Törökországban, és Irakban több száz ember vesztette életét terrorista merényletek miatt. Néhány órával ezelőtt pedig több hírügynökség közölte, hogy a szíriai Raqqa-ban, a helyi futballcsapat négy játékosát nyilvánosan fejezték le az Iszlám Állam dzsihádistái. A tömegben, amely végignézte a borzalmat, gyerekek is voltak. A gyilkosok szerint a foci összeférhetetlen az iszlámmal. A világ, amelyben élünk, bombákkal és csuklyás hóhérokkal varázstalanít!

 

Egy kis irodalom

Viktor Jerofejev orosz író. Párizsban él, könyvei nagy része franciára és angolra is le vannak fordítva. Édesapja magasrangú diplomata volt, többek között Molotov tolmácsaként dolgozott 1940-ben. A ma 68 éves szerző egyik legismertebb műve az Orosz lélek enciklopédiája. Ennek egy fejezete a következő címet viseli: A nemzeti futball története. Érdemes feleleveníteni egy rövid részét: „ I. Péter átvezette a labdát Európába, lőtt - mellé! Csak egy ablak tört be. A szakállas muzsikok válogatottja egy ellentámadással Ázsiába kergette a labdát. Nagy Katalin fölhajtotta szoknyáját, és átvette a kezdeményezést. Pál szerezte meg a labdát, és az ázsiai kapu felé iramodott. I. Sándor levette a labdát, és tért ölelő átadással indított Európa irányába. I. Miklós Ázsia felé vezetgette a labdát. Fia, II. Sándor nagy felszabadító rúgással átküldte a lasztit Európába. III. Sándor levette, és egy gyors sprinttel Ázsia felé indult. II. Miklós kocogva vezetgette a labdát visszafelé, a nyugati oldalra. Lenin Ázsia felé cselezett. Sztálin kapta az átadását, és bevarrta. Ezzel lett 100:0. Hruscsov elvégezte a középkezdést, és bár maga sem tudta, miért, Európa felé vezette a labdát. Brezsnyev visszapasszolta Ázsiába. Gorbacsov az európai térfélen játszott. Jelcin folytatta a játékát, de a második félidőben összezavarodott. Csak áll, és nem tudja, merre passzoljon. Hármas sípszó harsant. Az elszalasztott évszázad véget ért.”

Oroszországban 460 ezer aláírást gyűjtöttek, így kérve az ország vezetőit, hogy oszlassák fel a fociválogatottat az idei Európa Bajnokságon nyújtott borzalmas szereplés miatt.

 

Álomotthon

Ha majd megszületnek gyermekeink, az ikrek, lehet, hogy Izlandon szeretnénk felnevelni őket. A tűzszívű jégországban! Ott, ahol az élet esszenciája újrafogalmazódik: egyszerűség, szenvedély, szeretet. Boldogság. Ha elhiszik azt, hogy egy fociválogatott az országa miniatűr tükörképe, akkor Izland egy olyan hely, ahol mindent úgy csinálnak mintha az lenne az utolsó tett a földön. A hedonista paradicsom! Ha győztek, döntetlent játszottak, vagy veszítettek, a drukkerek ugyanúgy biztatták őket. Ritka jelenség egy stadionban, ritka csapatszellem egy országon belül. A frissen választott elnökük, Gudni Thorlacius Jóhannesso történész, a szurkolók közé keveredve, kék mezben, állva nézte végig az angolok és a franciák elleni meccset.

A Wikipédia szerint a poliszt városnak vagy városállamnak szoktuk fordítani, pedig ez a legtöbb esetben félrevezető. A modern fogalmak közül a kistérség közelíti meg talán a legjobban területi értelemben a poliszt. A központban általában volt egy városias település, a polisz névadója, de a lakosság nagyobb része ennek falain kívül, falvakban vagy tanyákon élt. Jogállásukon ez azonban nem rontott, ugyanolyan jogokkal rendelkeztek, mint a városban lakók, sőt mivel nyilván a földtulajdonosok laktak a földjük közelében, talán a helyzet még fordított is lehetett egyes esetekben. A görögök a poliszra sokkal inkább vallási-politikai közösségre, mint területi egységre gondoltak.
 

Jó estét, jó szurkolást!

Knézy Jenő nagyon hiányzott nekünk az idei Eb-ről. A Nagyváradon született sportriporter egyedi stílusával, szinte állandó humoros beszólásaival, és magasfokú ismereteivel vált szimpatikussá, mondhatnánk legendássá. Kíváncsaik lettünk, hogyan élte volna át a magyar–portugált, mikkel és hogyan illette volna az angol játékosokat az izlandiaktól elszenvedett vereség után. Knézynek mindig sikerült észrevenni valamit, amit másoknak nem. Az idei bajnokság sűrű sztorikavalkádjában otthonosan érezte volna magát. Imádta a focit, de csak a jó focit. Miatta még a nők is szívesebben nézték a közvetítéseket. Ronaldo kiakadásai, Neuer bakija a franciák elleni elődöntőben, a walesiek szervezett játéka, vagy a izlandiak wiking eredetű bíztatásai esélyesek lettek volna újabb feledhetetlen aranyköpések megszületésére. Ha esetleg van kedvetek, erre a linkre kattintva meg lehet hallgatni Ganxsta Zolee és a Kartel - Hyva Suomi című dalát, ami Knézy emlékére készült. Nem focis, hanem jegkorongos, de a lényegen sokat nem változtat.

A temesvári színház alkalmazottai a magyar-belga meccset nézik Hajdu Szabolcs filmrendező társaságában, aki azóta fődíjat nyert Karlovy Varyban     Fotó: Benedek Levente

 

Fociesztétika

A zöld gyep és a színes mezek miatt rádöbbenünk, hogy a világban igenis van szépség. Látványuk ízig-vérig esztétikai ősélmény. A foci összeköti az egyéneket, kultiválja a közös hovatartozási tudatot, a közös identitást. A foci identitást ad, egy kulturális rendszerbe integrál. A futball magas fokon szervezett. A szereplők kölcsönösen függnek egymástól. Organikus szolidaritásban léteznek. A meccs egy kötött formájú eseménysorozat. Egy komplex jelentésekkel felruházott szimbolikus ceremónia. Egyszerre szertartás és médiaesemény. A francia szerző, Bromberg szerint „a rítusszerű futball egyszerre ethosz és világnézet meta-társadalmi komment és dramatikus filozófiai mese.” A stadion a mai világ egyik startégiai jelentőségű tere lett. Benne alapértékeket fejeznek ki emberek, megerősítik társadalmunk alapbeállításait. A futball a posztmodern élet komplex, ugyanakkor ellentmondásos képe. A sikerhez vezető út nem egyéni, a célok megvalósításához egy jó adag szerencse is szükséges. A francia szerző felfogásában a játék (ami a pályán zajlik) az élettel azonos (ami a társadalomban megy végbe); az adott csapatok játékstílusa pedig az életmódot ábrázolja. A „mi játékunk” szemben az „ő játékukkal” a „mi életünket” jelenti szemben az „ő életükkel”, lényegében a „mi értékeinket” szemben az „ők értékeikkel”. A szurkolók hívek, akik jóban-rosszban kiállnak, feltétlen odaadással tartanak csapatukkal. Nem gondoljuk, hogy a futball a vallást helyettesítené, de mégis hasonló funkciót tölt be.
 

Vereség?

Csak fehérben és feketében látunk mindent. Képtelenek vagyunk árnyalatokban gondolkozni és ezért ég az arcunk azoktól a pofonoktól, amiket a magyaroktól, a walesiektől és az izlandiaktól kaptunk. Most már tudjuk, hogy létezik olyan vereség, amely nem megalázó. A belgák négyet rúgtak Királynak és mégis ezrek fogadták a csapatot a reptéren, őrjöngve. A walesi játékosok pucérra vetkőzve ünnepeltek az öltözőben, amint véget ért az elődöntő, amit simán buktak a portugálok ellen. Izland négyet kap egy félidő alatt a franciáktól, mégis ünneplik őket a pályán és aztán otthon is. (És 2-1-re megnyerik a második félidőt...)

Ezek a különös népek feledhetetlen leckét szolgáltattak mindenkinek.

 

Antoine Griezmann (képünkön balra) az EB gólkirálya, hat találattal. Egy mindenkori toplistán olyan játékosokat taszít maga mögé, mint: Van Basten, Shearer, Kluivert, Milosevic, vagy Baros, mind 5 góllal. Előtte már csak Platini, aki 1984-ben 9 gólt rúgott. A franciák húzóembere emlékezetes nyilatkozatot adott a németek utáni győztes meccs után: „Én akartam rúgni a tizenegyest. Folyamatosan gondoltam a Bajnokok Ligája döntőben elrúgott büntetőmre. Vártam a revanst egy döntő pillanatban, és íme eljött, épp időben, jókor!” A gyermekarcú finom bokájú középpályás igazi alfahím, vezető egyéniség, kőkemény karaktere van, és azt sejtjük róla, hogy a döntőben is meghatározó szerepe lesz.

 

Statisztikák

Az idei EB-n a német bajnokság két legerdményesebb játékosa mindössze egy gólt szerzett. Levandowski, a Bundesliga gólkirálya egyszer talált a hálóba, miközben Müller, a Bundesliga legeredményesebb német játékosa találat nélkül távozott Franciaországból. A franciák 1984-ben lettek európa bajnokok, aztán 16 évre rá, 2000-ben. Idén, 2016-ban, már döntősök. 108,8 km-t tettek meg a francia játékosok az elődöntőben és ez volt a 18. meccsük vereség nélkül. Eddig 107 gól született tornán, 2.14 meccsátlaggal, 43 percenként. A leggyorsabb játékos a francia Kingsley Coman, akit 32.8 k/h sebességgel mértek be. A portugálok csak két győzelmet szereztek, ugyanannyit, mint a spanyolok, a horvátok, a lengyelek vagy az izlandiak. Cristiano Ronaldo a világ egyetlen olyan játékosa, aki négy különböző Európa-bajnokságon szerzet gólt (2004, 2008, 2012 és 2016). Az évek során a Bayern München 15 játékosa nyert Európa-bajnokságot, a Barcelona szintén, és a Real Madrid 14 képviselővel dicsekedhet. 139 játékos az 552 közül, aki idén részt vett az EB-n, Angliában futballozik. A Juventus és a Liverpool 12- 12 játékosa szerepelt az idei tornán, miközben a Tottenham 10-et küldött az EB-re. Az idei döntőt a 43 éves Mark Clattenburg vezeti, Kassai Viktor lesz a negyedik, úgymond csere-játékvezető. A Stade de France 80.000 nézőt képes befogadni.

 

Marguerite Duras interjúja Michel Platinivel

(részlet egy 1984-ben készült anyagból)

Duras: A futballpálya, az a tér, ahol a játékosok játszanak, amelybe be vannak zárva, egyfajta színház, s amellett egy összecsapás helyszíne, úgyhogy egyszersmind politikai tér is. Amint az embernek valamiért játszania kell, még ha az pusztán csak a győzelem is – olyan győzelem, melyet a sérelmek igazolnak –, többé már nem egyszerűen csak a játék kedvéért játszik, hanem egy ellenség ellen. És minden megengedett, amikor arról van szó, hogyan lehet befeketíteni az ellenséget, igazolva a legyőzését. Senki sem mentes ettől a borzalomtól. Természetesen nincs konkrét politikai vetülete annak, ami egy stadionban történik. De mindenképpen megjelenik a kizáró szemlélet, a rasszizmus – mindegy, melyik szót használjuk. Persze biztos vagyok benne, hogy önben soha nem volt meg ez az érzés.

Platini: Nem, soha. Ez igaz.

Duras: Van egy bizonyos fajta prefasizmus, egy ártatlan fasizmus, amely ott lebeg a stadionokban, mint ahogy bizonyára az iskolákban, az egyetemeken, a politikai pártok tagjaiban is.

Platini: Tudja, a legtöbb esetben ilyen szempontból nincs két tábor a stadionban: a Parc des Princes-ben mindenki francia, Londonban mindenki angol.

Duras: De úgy értem, hogy ugyanaz a hangulat, mint ami a rasszizmusnak is az alapja.

Platini: Nem tudom követni a gondolatait; ez olyan terület, amelyről nem sokat tudok.

 

Kényelmesen fogjuk végignézni az idei döntőt, hisz semmiféle érzelem nem köt minket a két csapathoz. A Kolozsváron élő francia diákoknak lett egy törzshelyük, ahol követik az EB-t, és ha a vakáció miatt nem utaztak mind haza, lehetséges, hogy velük együtt fogunk tévézni. Természetesen készítünk majd képeket és remélhetőleg érdekeseket is jegyzetelünk. Nem feledkeztünk meg az álomcsapatunk összerakásáról sem, és készülünk beszámolni arról is, milyen volt Torockón és Nagybányán, két fesztivál alatt meccseket nézni.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!