Fiatalok a lakhatási jogokért

2014. 11. 06. 10:10

Húsz fiatal és feleannyi rendőr vonult a kolozsvári polgármesteri hivatal elé a hajléktalanok világnapján, október tizedik napján. A fiatal aktivisták azért demonstráltak, hogy felhívják a figyelmet a lakhatási problémákkal küzdőkre, de ennél hosszabb távú terveik is vannak. Egyiküket, Dobrai Zsolt Leventét terveikről, javaslataikról Kustán Magyari Attila kérdezte.

 

 

 

Kik szervezték a tüntetést és milyen célból?

 

A szolidaritási akció tétje az volt, hogy legalább egy óra erejéig előtérbe kerüljenek azok az emberek, akik lakhatási jogáról az önkormányzat nem gondoskodik, és akiket rendszerint eltávolítanak a közterekről, olykor a város peremén túli területekre űzve őket. Az eseménnyel fel kívántuk hívni a figyelmet arra, hogy akár Kolozsváron, akár Bukarestben vagy az ország számos más településén vannak olyan családok, akiknek a lakhatáshoz való jogát nem tartják tiszteletben. Az akció kezdeményezői közül néhányan ott voltak az idei Lakhatási Igazságosság Fórumán, amit a március 13-án létrejött Közös Front a Lakhatási Jogért platform ugyanazon hónap közepén szervezett meg a fővárosban. A Fórum összehozott bukaresti és kolozsvári kilakoltatottakat, aktivistákat, értelmiségieket, akik ezúttal megalapozták a szervezet jelenlegi két szárnyát: az említett két városét. A háromnapos fórum beszélgetései során felvetették az erőszakos kilakoltatások, a visszaszolgáltatási törvény, az etnikai szegregáció és a dzsentrifikáció problémáját. Az egyelőre informálisan működő szervezet kolozsvári aktivistái korábban is részt vettek a lakhatási jogokért történő, illetve a szegregációellenes küzdelemben; mindössze egy maroknyi emberről van szó, akik a Desire Alapítvány és az Acasă kollektíva keretein belül tevékenykednek. A Közös Front a Lakhatási Jogért (Frontul Comun pentru Dreptul la Locuire) tehát egy aktivista platform, amelyiknek célja a lakhatási jog melletti kiállás és ennek a visszaélésektől való megvédése.

 

Hogyan közelítik meg a hajléktalanság problémáját, vagyis hol látják a hibát?

 

Úgy látjuk, hogy a hajléktalanná válás személyes vonatkozásain túl van egy nagyobb, strukturális probléma. Az állami vagy önkormányzati szociális hálózat alulfinanszírozottsága, a probléma kezeléséhez szükséges szakképzett munkaerő és önkéntes szociális munkások korlátozott bevonása, a dzsentrifikáló városrehabilitációs projektek, a szabályozatlan ingatlanpiaci árak és a magántőkéjű ingatlanberuházási projektek profitorientáltsága, a lakhatási jog alkotmányos jogként való elismerésének hiánya, végső soron az adminisztráció piac-, és nem emberbarát magatartása jelenti az alapvető akadályt.

A szegénység, elszegényedés társadalmi probléma – nem oka valamilyen viselkedésnek, hanem egy bizonyos társadalmi berendezkedés következménye:

azt gondoljuk, hogy nem a szegények hibáztatása, számonkérése, megfenyítése, kriminalizálása jelenthet megoldást, hanem a szociális halónak a társadalmi igazságosság és a méltányosság nevében történő felelősségteljes működtetése. A hajléktalanná válásnak pedig változó okai lehetnek, viszont az utcáról a saját otthonba visszavezető út mindenki számára ugyanolyan nehéz, még szociális segítséggel is.

 

Milyen javaslatokat fogalmaztak meg?

 

A Közös Front a Lakhatási Jogért platform működésében a hangsúly arra esik, hogy önszerveződő platform maradjon, ami azt jelenti, hogy a lakhatási kérdésekkel szembesülők szabad döntésén múlik, vállalják-e az érdekérvényesítéshez szükséges szövetséget azokkal, akik hasonló helyzetben vannak, és azokkal, akik szolidaritásból közreműködnek az ügyükben. A Front fő célkitűzései azon az elven alapulnak, hogy valódi változást csak a szolidaritás és az önszerveződés hozhat; ez az elv kétirányú: egyrészt azt jelenti, hogy érzékennyé, nyitottá kell tennünk a társadalmat a probléma iránt, másrészt, hogy csak úgy léphetünk fel a visszaélésekkel szemben, ha a kilakoltatottak, kilakoltatás előtt állók részéről érkezik a kezdeményezés. Ennek a megközelítésnek üzenetértéke van, ugyanis a kollektív önszerveződés és ezen belül az önképviselet alternatívájáról szól. Vagyis annak a tévhitnek a felszámolására tett kísérletről, miszerint a városlakók, különösen a legszegényebbek, tehetetlenségre vannak ítélve a saját érdekeiket szem előtt tartó hivatalokkal szemben. Fontos még, hogy az aktivisták ne eleve kész ellenállási és fellebbezési stratégiákkal szembesítsék az érintetteket, hanem – amennyiben ez lehetséges – közösen határozzanak ezek felől. Több rétegű tehát a munkafolyamat, ami változást hozhat: a civilek, beleértve a jogsértetteket, igyekeznek láthatóvá tenni a problémát a többségi társadalom számára, és nyomást gyakorolni a hatóságokra, hogy ígéretek helyett tényleges lépéseket tegyen.

 

Milyen körülmények uralkodnak Kolozsváron?

 

Az utóbbi időben két olyan súlyos eset is történt a városban, ami jellemzi a helyi hatóságok hozzáállását, a város szegényeivel szembeni magatartását. Az egyik az, hogy a kilakoltatott, és a Patarétre költöztetett romák érdekeiért folytatott perben hozott döntést (mely kártérítésre és méltányos lakhatás biztosítására kötelezné az önkormányzatot) a városvezetés nem fogadta el, és fellebbezett. A másik esetben a helyi önkormányzat által elfogadott határozatról van szó, miszerint a kéregetés a város különböző pontjain és a tömegszállító eszközökön büntethetővé lett – erről lépten-nyomon azok az adófizetői pénzből kinyomtatott plakátok tanúskodnak, amelyek arra szólítják fel a közlekedőket, hogy ne támogassák a rászorulókat, sőt, helyben jelentsék azokat, akik ilyesmire vetemednek. Ezek a lépések teljesen ellentétben állnak a legalapvetőbb társadalomszervező elveinkkel, azzal a még nem létező szociális politikával, amely szolidaritáson, segítségnyújtáson alapul. Továbbá a kilakoltatások és a hajléktalanok helyzetét, számát feltérképező átfogó tanulmány – aminek a megrendelése az önkormányzat feladata lenne – hiányában nincsenek konkrét adataink az esetekről. A Közös Front kolozsvári csapatának ezért az a kiindulópontja, hogy a hasonlóan működő szervezetek külföldi tapasztalatait figyelembe véve a megalakuló munkacsoportok tevékenysége révén akarja a hiányzó adatokat, tanulmányokat pótolni és közzétenni.

 

Mit tapasztal, hogyan áll a társadalom ezekhez a kérdésekhez?

 

A közös munka egy másik fontos eleme, hogy a közvélemény szegénységgel és a lakhatás kérdésével kapcsolatos sztereotípiáit megpróbáljuk feloldani azáltal, hogy rendszeresen a nyilvánosság elé visszük a témát és ismertetjük az egyéni helyzeteket (amennyiben az érintettek anonimitásának tiszteletben tartása ezt megengedi) vagy az összetett strukturális összefüggéseket, amelyek elkerülhetetlenül újratermelik a szegénység társadalmi problémáját és ennek szélsőséges megnyilvánulásait, amelyeket az erőszakos kilakoltatásokban, az embertelen környezetbe történő áttelepítésekben érhetünk tetten. Ehhez a rendelkezésünkre álló összes eszközt fel fogjuk használni, a munkacsoportjaink tényfeltáró munkájának eredményeivel együtt. És mivel a városvezetés a szociális rendszerére vonatkozó bírálatokat azzal hárítja el, hogy a meglévő menhelyek „jó példájára” utal, vagy az ezekre fordított minimális összegekre, azzal is szembesíteni kell, hogy a menhelyek pusztán átmeneti funkciót töltenek be az érintettek életében. Azt is tudatosítanunk kell bennük, hogy szükség van a szociális lakás-állomány bővítésére is, a szociális lakásokhoz való hozzáférés követelményeinek módosítására, például a kérelmi, pályázati kritériumok és a jogosultsági pontozások rendszerének módosítására, illetve a lakásbérleti árak kedvezményező szabályozására.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!