Embertervek

2014. 10. 08. 09:51

Ha nem látnánk, hogy a genetika és orvostudomány terén egyre merészebb lépéseket teszünk meg, azt mondhatnánk, a transzhumanista mozgalom, amelynek az emberi faj átalakítása a célja, megvalósíthatatlan utópia, unatkozó sci-fi rajongók játékszere. Azonban komolyan veszi célkitűzéseit, és úgy tűnik, a korszellemmel gyakran találkozik. Hogy miképpen, azt Kustán Magyari Attila foglalta össze.

 

A transzhumanizmus azt jelent: meghaladni azokat a képességeket, amelyeket mint faj birtoklunk. Mivel számos veszély ér minket, kezdve a genetikai okokból is ránk leselkedő betegségektől egészen a halálunkig, hosszú ideje keressük a gyógyírt ezekre a problémákra. Az emberek ráadásul nem csak egészségesek és hosszabb, vagy akár örök életűek szeretnének lenni, hanem magasabbak, szebbek, okosabbak, izmosabbak, ezek közül pedig számos tényező részben a szülőktől örökölt génektől is függ.
Számos aggály is felmerül ezek kapcsán, a társadalomban rengeteg vita alakult ki a transzhumanizmust illetően, ezekből van szerencsénk magyar szerzőktől is idézni.
Nováky Erzsébet jövőkutató szerint „nemcsak az a kérdés, hogy milyen irányban megyünk (a felismert lehetőségek szintjén), hanem az is, hogy milyen irányba menjünk”. Ha arra gondolunk, hány ideológia verseng ma a világban, és köztük néhány mennyire veszélyes, akkor érdemes betekintést nyernünk a transzhumanista mozgalomba, hiszen amennyire izgalmas és jóakaratú, annyira időzített bombaként is értelmezhető.

 

Már a görögök

Németh György „A zsarnokok utópiája” című könyvében így ír: „az a hit, hogy a technika fejlődése végső soron mintegy önmagától megoldja a földi gondjainkat, csak látszólag új keletű. Kialakulása nem az ipari forradalom terméke, vagyis a helyettünk dolgozó gépek elképzelése már akkor létezett, amikor e gépeket még föl sem találták, illetve nem terjedtek el. Az emberek és istenek munkáját segítő automaták elképzelését már Homérosz is említi. Héphaistos, az istenek ezermestere és kovácsa aranyból remekelte e mozogni, sőt beszélni is tudó szerkezeteket: »Szolgálók gyámolították,/ drága aranyból vannak ezek, de akárcsak az élők,/ van szívükben erő és ész, és szólalni tudnak,/ és őket munkára az égilakók tanították./ Most mellette serénykedtek…«”.

 

Meddig ember az ember?

Pápai Attila magyarországi teológus egy írásában arra hívja fel a figyelmet, hogy Francis Fukuyama filozófus félelmei szerint az ember elveszítheti az irányítást saját alkotása fölött, és ahogyan az első atombomba készítésekor sem tudtuk, mekkora veszély fenyeget, úgy abban sem lehetünk biztosak, hogy megfelelően tudjuk kezelni az új technológiákat. Azt is mondja Fukuyama, hogy a biotechnológia „megváltoztatja az emberi természetet”, ha megváltoztatjuk magunkat, akkor az emberi értékeink sérülnek. Úgy képzeli el, hogy amennyiben beavatkozunk a saját fejlődésünkbe, és például „egyes embereket nyereg alá való, másokat pedig csizmás-sarkantyús lényekké” tenyésztünk, az emberi fajt mint olyant tehát elfelejthetjük.
Erre az aggodalomra többek mellett Dr. Galántai Zoltán magyar jövőkutató ad választ. Mint egyik cikkében írja, Fukuyama hibát követ el, amikor „kimondatlanul bár, de feltételezi, hogy létezik egy az »embernek lenni« valamiféle végső és megváltoztathatatlan meghatározása”. Az, hogy meddig emberi faj az emberi faj, és mikortól, eleve nem könnyű kérdés – sőt, valójában megválaszolhatatlan –, hisz a természetes fejlődés során is sokat változtunk.

 

Milyen hosszú lehet az élet?

Komoly aggályokat vet fel, hogy mi történik, amennyiben mindenki száz, százötven, vagy még több évig élhetne? Nem biztos, hogy ez a távoli jövő problémája. Már napjainkban szembenézünk hasonló problémákkal: vagy az elöregedés miatt aggódunk, vagy a túlszaporodás miatt, valójában mindkettő komoly veszélyekkel fenyeget. Ráadásul „nyakunkon a Google”, hiszen tavaly jelentette be Larry Page, a Google alapítója és vezérigazgatója, hogy az Apple elnökével karöltve új céget alapítanak, melynek elsődleges célja az emberi élet meghosszabbítása.
Pápai Attila teológus szerint azonban számolni kell néhány problémával: ilyen például „a mentális megmerevedés, amelyből az idősödő ember nem képes kiszakadni. Az új befogadása képességének a hiánya zavart okozhat az egyénben és akadályokat gördít a társadalmi beilleszkedést illetően is”. Figyelmeztet arra is, hogy amennyiben bekövetkezik a hosszabb élethossz, az emberek később adhatják majd át munkahelyeiket a fiataloknak, ezért át kell alakítani a rendszert.
Az öregedésbiológiával foglalkozó Joao Pedro de Magalhaes arról ír egy helyen, hogy a meghosszabbított életek világában „teljesen más súlya lenne egy néhány éves börtönbüntetésnek – hogy az életfogytiglant, meg a halálbüntetést már ne is említsük.”

 

Egyenlőtlenségek

A folyama-
tokat aggódva figyelők attól tartanak, mi lesz, ha kisiklik a kezünkből az irányítás.

Ennél a kérdésnél a Gattaca című film jut eszünkbe, amelyről a Mozimustra rovat hasábjain már írtunk. Az 1997-es film azt mutatja be, mi történik akkor, ha az egyik gyerek szülei vállalják a genetikai beavatkozást, a másik gyerek szülei azonban nem – esetleg azért, mert a forgatókönyv szerint anyagi nehézségekbe ütköztek. Azok, akik „meg lettek tervezve”, tehát magasabb az intelligenciaszintjük, jóképűbbek, erősebbek stb., előnyt élveznek a „mezei emberekkel” szemben, ők végzik a szellemi munkát, míg a többiek legfennebb a seprűt markolhatják. Erről ír Aldous Huxley is a Szép új világ című világhírű könyvében, hiszen történetében előre meg van határozva, ki milyen képességekkel születik majd.
Eleve adott az etikai kérdés, hogy szabad-e a szüleinknek eldönteniük, milyenek legyünk, vagy bízzuk inkább a véletlenre. A transzhumanisták a fájdalmat, betegséget, nyomort akarják feloldani, ellenzőik – vagy a folyamatokat aggódva figyelők – inkább attól tartanak, hogy mi lesz, ha kisiklik a kezünkből az irányítás. A gazdasági érdekcsoportok, a hatalom bármikor visszaélhet ezzel, az oszd meg és uralkodj régi trükk, amelyre tökéletes eszköz volna az emberi természetbe való korlátlan beavatkozás.
És ha azt hinnénk, hogy mindez dajkamese: már 2001-ben bejelentették, hogy egy New Jersey-i kórházban megszülettek az első genetikailag módosított csecsemők, azóta pedig számos gyerek jött napvilágra így. Az eljárás során egy egészséges donor petesejtet használtak fel az anya hibás, steril petesejtjének javítására, volt eset, amikor az édesanya és apa, valamint a harmadik fél, az egészséges petesejtet adó nő génjei is keveredtek, így mondhatni, ezek a gyerekek három szülővel bírnak. Aggályok felmerültek itt is, hiszen nem tudni, darázsfészekbe nyúlunk-e, amikor az élet legalapvetőbb kódrendszerét formáljuk át.

 

Nincs még vége

Raymond Kurzweil amerikai feltaláló a Google új technológiai igazgatója. Nemrég bejelentést tett az örök élettel kapcsolatos elképzeléseiről: úgy véli, 2030-ig feltölthetjük egy számítógépre az emberi elmét, ez pedig azt jelenti, többé nem kell rettegnünk a betegségtől vagy a haláltól, legfennebb egy áramszünettől...
2045-re pedig, úgy gondolja, elérjük a technológiai szingularitást. Ez a kifejezés a magyar származású Neumann Jánostól származik, azt jelenti, ez lesz az a pillanat, amikor egy magunknál intelligensebb fajt fejlesztünk ki. Ettől már nem állunk távol: az IBM tavaly tette közzé, hogy már dolgoznak egy olyan számítógépen, amely szagol, lát, hall és ízeket érez, így következtetéseket vonhat le, például ha köhögünk, tudja, hogy megfáztunk. Az optimista transzhumanisták szerint leszünk olyan bölcsek, hogy felelősségteljesen cselekszünk, mások úgy gondolják, egy újabb atombombát tartunk a kezünkben. Hogy mindebből mi sül ki, az a jövő titka.

 

(Erdélyi Riport 2014/38., október 3.)



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!