Ebola ante portas

2014. 09. 08. 09:33

Még nem tudni, mikorra sikerül megállítani az idei ebola-járványt, vakcina már van, de nem jár mindenkinek. Átértékelődhet idén a globális felelősség jelentése az Észak-Afrikai megbetegedések miatt. Parászka Boróka összeállítása.

Felbukkanása óta a legnagyobb járványt okozta idén a legpusztítóbb vírusok egyike, az ebola, beláthatatlan kimenetele lehet annak, ami most Észak-Afrikában történik. Az ebola-vírus nagyon „fiatal”, először 1976. augusztus 26-án, azaz épp 38 éve bukkant fel az Ebola folyó folyása mentén, akkor egy 44 éves tanár esett az áldozatául. Azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal az ebola, a Kongó mentén megjelenik, eddig általában néhány száz ember betegedett meg és halt bele. A legnagyobb járványok 1995-en, majd 2000-2001-ben tomboltak, és ezekben az években az egészségügyi szervezetek úgy ítélték meg: nagyon veszélyes, de megállítható fertőzésről van szó. Ellenszerét az elmúlt négy évtizedben ugyan nem találták meg, de úgynevezett „támogató” kezeléssel – vagyis a vérzéses lázzal, hányással és hasmenéssel küzdő betegek állapotának erősítésével, folyadékbevitellel – elérték, hogy a kezdeti 90 százalék körüli halálozási arányt 70-60-50 százalékra szorítsák vissza.
A leghatásosabbnak az izoláció bizonyult, azokat a falvakat, területeket, ahol a vírusfertőzés megjelent, elzárták a külvilágtól, és a tartósan emberi közösségben megmaradni nem tudó vírustörzs így (egész falvak, közösségek pusztulásával együtt) eltűnt. Idén februárban azonban léptéket váltott a megbetegedés. Immár több mint 1700 fertőzést regisztráltak az egészségügyi szervezetek, a halálos áldozatok száma meghaladta az ezer főt. A korábbi évekkel ellentétben a fertőzés nem lokalizálható, az ebola „utazó vírussá vált”, s Közép-Afrika helyett a sokkal mobilisabb Észak-Afrikában pusztít.
A 21 milliós niégirai vároba, Lagosba például repülőn jutott el. Az ide tartó járaton egy férfi hasmenéses-hányásos tünetekkel utazott, a beteget nem izolálták, és csak később derült ki, hogy az érintett cseppfertőzéssel terjedő halálos kór hordozója. Mindeddig az ebola félelmetes, ám távoli és egzotikus megbetegedésnek számított, mára azonban egyre inkább kiderül: a világ egészségügyi szempontból nem osztható fel „távoli” és „közeli”, „elzárható-nem gyógyítandó” valamint „gyógyítható és el-nem zárható” vidékekre.

Teszteletlen vakcina Az Orvosok Határok Nélkül szervezet közleményben jelezte, az Ebola ezekben a hónapokban „kontrollálhatatlanná” vált. Más orvosi és egészségügyi szervezetek még mindig tartják magukat a korábbi megfigyelésekhez: melyek szerint szigorú egészségügyi, higiéniás eljárások mellett a betegség terjedése megakadályozható, sőt kisebb mértékben kezelhető. Bár négy évtizede, hogy ismert az Ebola-kórokozó és az általa okozott betegség megjelent, a gyógyszerészeti kutatások még mindig kísérleti fázisban vannak: három olyan gyógykészítmény, szérum is tesztelésre vár, amelytől azt remélik, hogy kezelni lehet vele a fertőzést. A Holland Crucell kísérleti oltásról, a TKM-Ebola szérumról és az idén kipróbálásra kerülő ZMAPP vakcináról is hallani lehet. Szigorú előírások mellett Spanyolországba és az Egyesült Államokba is kimenekítettek Ebola-fertőzött betegeket, hogy ott küzdjenek az életükért (és teszteljék a már kéznél lévő hatóanyagokat). Kent Brantly amerikai orvost augusztus legelején szállították különleges biztonsági feltételek mellett Atlantába.
A vakcinák alkalmazása körül heves bioetikai viták kezdődtek. Elsősorban azért, mert a vakcinák biztonságos, etikus használata még nem lehetséges: a gyógyszer gyártók nem végezték el az ilyenkor szükséges kísérleteket, az állatokon (majmokon) történő tesztelés sem fejeződött be. A ZMAPP esetében például tény, hogy a betegek állapota javult, de nem bizonyított, hogy a készítmény segített, vagy a kiegészítő, „támogató” eljárások. Ha minden szabályt betartanának a gyártók, akkor a leghamarabb 2015-2016-ra kezdődhetne el a sorozatgyártás: kérdés, hogy ezt „megvárja-e” az idei járvány, ha pedig addig nem történik érdemi beavatkozás, akkor meddig terjedhet a pusztítás.

Egyenlőtlen életesélyek A másik, bioetikusok által felvetett probléma, hogy a fertőzöttek közül kiemeltek néhány – nyugati – érintettet (orvos, misszionárius), és számukra biztosították az új eljárásokat, 1700 afrikai beteg számára azonban továbbra sincs érdemi ellátás. A nigériai egészségügyi miniszter segítséget és oltóanyagot kért akkor, amikor a lagosi repülőgépjáraton felbukkant a vírus, és a 21 milliós nagyváros került veszélybe (itt karantént elrendelni szinte lehetetlen, Lagos nagyon sok más világvárossal áll légi úton kapcsolatban, a betegség lappangási ideje pedig akár 21 nap is lehet). Az amerikai hatóságok azt a választ adták, nem „áll módjukban” segíteni. Ha a ZMAPP hatékonynak is bizonyul, akkor is csupán néhány ezer, maximum tízezer dózist tud előállítani a gyártó – és ez a jelenlegi fertőzöttségi aránynál nagyon kevés.
Február óta érintetté vált Guinea, Libéria, Sierra Leone és Nigéria is. Libéria lezárta a határait, Sierra Leonéban szükségállapotot rendeltek el, több településen polgárháborús viszonyok alakultak ki. A fertőzött országok politikusai, továbbá az egészségügyi szervezetek több képviselője is úgy nyilatkozott: Amerika „önző”, mert késlekedik a vakcinák hozzáférhetővé tételével. Az ilyenkor szokásos kísérleti procedúráknak megvan a maga futamideje, de az semmiképpen sem indokolható, hogy négy évtized alatt miért nem haladt a gyógyszerkutatás érdemi mértékben. Noha az első sikeres kezelések az 1995-ös járvány idején, vagyis 19 éve megtörténtek: akkor 8 emberből 7-et mentettek meg antitestet tartalmazó vérkészítményekkel. Az Ebola vírusok taxonómiai meghatározására is az ezredfordulóig kellett várni az 1976-os felbukkanás után, ekkor döntöttek arról, hogy öt kórokozó faj sorolható ide. Máig nem tudják pontosan, hogy mi hordozza a legfertőzőbb kórokozót, annyit tudni, hogy állatról (például denevérről) emberre terjed, emberről emberre pedig cseppfertőzés révén (vér, ondó, nyál) veszélyes.
Négy évtizeden át kezelte a nyugati világ ezt a problémát a „sötét”, higiéniai viszonyokat nem ismerő Afrika ügyeként, amelyet megfelelő védőruhába öltözött orvosok és ápolók kezelni tudnak, vagy legalábbis meg tudják akadályozni, hogy a betegség átlépje a veszélyeztetett zónák határait. A vakcinagyártás megkésettsége miatt, valamint azért, mert a gyógykezelés tulajdonképpen tüneti támogatást jelentett, mára a fertőzött területeken lázadások alakultak ki. A New York Times idén nyáron már arról számolt be, hogy a betegek hozzátartozói orvosokat támadtak meg, Sierra Leonéban a helyi kórház előtt tüntettek a helyiek.
Az ebola elleni harc ott most a Nyugat, Európa és Amerika elleni harcnak felel meg egyre inkább, és az az üzenete, hogy az izolált területek lakói nem fogadják meg az egészségügyi alapú szegregációt, kezelés és gyógyítás helyett nem elégszenek meg az elzártsággal és a magukra maradottsággal. Tekintettel arra, hogy ezeket az országokat többrendbeli politikai és gazdasági válság is sújtja, az instabilitás miatt a terrorizmus-veszély is megnövekedett, ezért az ebola stratégiai kérdéssé vált. A jövő, vagy inkább a jelen biológiai fegyverévé is válhat ez a pusztító vírus, amelyet könnyen bárki bárhová magával vihet. A jövő terroristái még csak robbanófejet sem kell erősítsenek a saját testükre: anélkül is két lábon járó, pusztító fegyverként foglalhatnak helyet a betegség fertőzöttjei a nemzetközi járatokra, csak a lappangási idővel kell jól gazdálkodniuk.
Az idei ebola-járvány vízválasztó lehet az egészségügyi szervezetek számára, mert új jelentést nyert a globális felelősség, a kontinenseken átívelő szolidaritás. Az észak-afrikai menekültáradat hosszú ideje tart Európába, a Líbiához közel eső Lampedusa évek óta szedi sok száz áldozatát. A lélekvesztőkre szállók elől le lehet zárni a határokat, a mégis partra jutókat menekült táborokba lehet kényszeríteni. A most Észak-Afrikában megjelenő ebola azonban nem ilyen könnyen megrendszabályozható. A térségben pusztító „egzotikus halálról” nagyon hamar kiderülhet, hogy nem is olyan egzotikus.




Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!