Átalakuló román diaszpóra

Sokat érnek a külföldön élő románok szavazatai a hazai pártok számára, de a román nemzetpolitika nem jutott túl a voksszerzésen. A román diaszpóra önállósodásra és külföldről irányított nemzeti modernizációra készül, a régmúlté a Dnyesztertől Tiszáig terjedő nemzetállam illúziója. Parászka Boróka írása.

Kisebb tüntetés alakult ki idén nyáron Londonban – románok tiltakoztak románok ellen: egy romániai termékeket árusító üzlet előtt ugyanis megjelent Viorel Badea európai és ázsiai körzeteket képviselő szenátor, aki tavasszal kilépett az ellenzékbe szoruló demokrata-liberális pártból és átigazolt az éppen kormányt alakító szociáldemokrata pártba. Badea kampányolni szeretett volna, és azt bizonyítani: mindenhol jelen van, ahol európai szintű román érdekképviseletre van szükség. Az arra járó románok azonban felháborodtak: nem elég kilátogatni a külföldiekhez, azt is érteni kell, mit jelent tartósan Románia határain kívül élni – mondták.

Áttelepülők és tovább települők A politikus ellen nem a cserbenhagyott jobboldaliak tiltakoztak, hanem a külföldön élő szociáldemokraták, akik nyílt levélben fordultak a PSD vezetéséhez, a testületet arra kérték: ne tegyék „tönkre” többéves munkájukat, a hasonló átigazolások teljesen hiteltelenné teszik az évek óta külföldön folyó pártépítést. A belső konfliktusokat nehéz megérteni, s bár a külföldön élő román állampolgárok körül állandóak a konfliktusok, a románok ellen tiltakozó románok esete eltér a megszokottá vált nézeteltérésektől. Jól jelzi, milyen belső feszültségekkel küzd az évről évre egyre népesebb román diaszpóra.
Ellentétes adatok vannak arra vonatkozóan, hogy pontosan hány román él az ország határain kívül, állandóan vagy ideiglenesen, legálisan vagy illegálisan. 2004-ben Traian Bãsescu 6 milliós román diaszpóráról beszélt, de ez az adat tartalmazta a Moldáviában élő románokat is, valamint a Németországba Romániából kitelepült szászokat is. 2004 óta azonban a külföldön munkát vállaló, tovább tanuló románok száma bizonyos országok esetében (mint például Spanyolország vagy Olaszország) meghatszorozódott. A kormánynak a júliusi elnök-felfüggesztési kampány kapcsán közölt információi szerint tartózkodási engedéllyel 3.053.297 román állampolgár él külföldön, Victor Ponta miniszterelnök pedig azt nyilatkozta, hogy külföldön állandó lakhelye 549.000 román állampolgárnak van. Az ország határain kívül működő román érdekvédelmi szervezetek (alapítványok, egyesületek, helyi klubok, egyletek) viszonylag jól követhetővé teszik, hogyan változik a külföldi közösségek lélekszáma.
Olaszországban a becslések szerint jelenleg egymillió román él (az Országos Statisztikai Hivatal adatai is ezt erősítik meg); nagyon sok a letelepedő, a vegyes házasságban élő és az olyan személy, akinek kétlakiként, Romániában és a befogadó országban is van ingatlana, vállalkozása. Többgenerációs bevándorló közösségek alakultak ki, és bár sok a konfliktus a frissen érkezettek, az alkalmi munkavállalók körül, a már évek óta kint élők segítségével az integráció is eredményesebb. (Ennek ellenére a románok által elkövetett törvénytelenségek, a koldusok, hajléktalanok miatti elégedetlenség folyamatosan jelen van az olasz sajtóban, érezhető a növekvő románellenesség, csakúgy, mint Franciaországban.)
Nagy-Britanniában nyolcvanezer román él, itt a legnagyobb a fluktuáció, mert ez a külföldre települő fiatalok, a szakképzetlen munkavállalók egyik kedvelt célországa. Szlovákia, Lettország és Lengyelország után Romániából érkezik a legtöbb európai betelepülő az Egyesült Királyságba; 2004-ben még 14 ezer román állampolgár élt a szigetországban, 2010-ben 68 ezer, és becslések szerint évente több mint tízezer ember dönt úgy, hogy itt próbál szerencsét.
Spanyolországban szintén közel egymillió román állampolgár él, habár a spanyol munkanélküliség és gazdasági válság miatt az utóbbi két évben elindult a visszatelepülési, illetve más európai országba való áttelepülési hullám is. Az ilyen jellegű migráció arányát évi 5 százalék körülire becsülik.
A külföldön – különböző magán- és állami, illetve uniós ösztöndíjak révén – tanuló román diákok számát 50 ezerre becsülik, s a felmérések szerint kétharmaduk nem tér vissza Romániába a képzés lejárta vagy a diplomaszerzés után sem.

Szerencselovagok, csalódottak, progresszívek A román diaszpórában három meghatározó tendencia érvényesül: a külföldön élők egy része ideiglenes állapotnak tartja a külföldi munkavállalást, és végső célként a hazatelepülést nevezi meg. Õk a „szerencsét próbálók”, akik elsősorban a vagyonszerzés miatt (ingatlan-, autóvásárlás) mentek külföldre, vagy azért, mert Romániában képzettségükhöz képest keveset kerestek, vagy munka nélkül maradtak. Sok köztük a szakképzetlen, illetve szakképzett munkás, politikailag inaktívak, vagy a Szociáldemokrata Párthoz kötődnek. Számukra elsősorban a PSD fogalmaz meg üzeneteket.
A másik jelentős csoport a Romániából „kiábrándultaké”, ők azzal az elhatározással távoztak az országból, hogy soha nem térnek vissza. A magasan képzettek, stabil karrierképpel rendelkezők közül sokan tartoznak ehhez a táborhoz, s bár szakmailag, magánéletileg igyekeznek redukálni a kapcsolataikat az „anyaországgal”, érzékenyen figyelik a hazai eseményeket, reagálnak ezekre. A kiábrándultak közül többen a PD-L szimpatizánsai közé tartoznak.
Az utóbbi két-három évben egyre aktívabbá válik egy harmadik típusú emigránscsoport: ők a külföldön tartózkodást nem állásfoglalásként, egzisztenciális döntésként élik meg, hanem egy életszakasz részeként, alternatívaként. Õk a „progresszív diaszpóra” tagjai. Nem jelölnek meg „végcélt”, nem döntenek a hazatelepülés és a külföldön maradás között. Többlakiak, rugalmas pályaképpel, általában nemcsak a románt és a befogadó ország nyelvét beszélik, hanem többnyelvűek, magasan képzettek. Kezdeményezéseik között sok a több országot összekötő projekt, a tudástranszferre irányuló program. „Többdimenziós” nemzetképpel dogoznak, amely sem földrajzilag, sem infrastrukturálisan nem behatárolt. Politikailag aktívak, de képviselőik minden román parlamenti párt között megtalálhatók. Közös bennük az, hogy prioritásként kezelik a diaszpóra önálló politikai érdekképviseletének a kiépítését.

Szavazati jog: alku kérdése Toscanában él ªtefan Stãnãºel, aki még 2011-ben kivált a PD-L-ből, idén független szenátorjelöltként indul, sokak által támogatott programja szerint minden eddiginél népesebb képviseletet kér azoknak, akik nem Romániában élnek. „A GDP 3-5 százalékát a diaszpóra termeli meg, mégsem képviselheti önállóan magát a román törvényhozásban” – nyilatkozta Stãnãºel, aki szerint a jelenlegi 6 képviselői és 2 szenátori hely helyett legalább 13 képviselőnek és 6 szenátornak kellene mandátummal rendelkeznie ahhoz, hogy a diaszpóra érdekei ne sérüljenek. William Brânzã, a PD-L külföldi románokért felelős platformjának vezetője erre is rálicitált, szerinte akár 25 képviselőre is szükség lehet, mert becslése szerint legalább 9 millió (!) ember képviseletét is el kell látni. A PSD ezzel ellentétben nemcsak hogy nem bővítené a mandátumok számát, hanem csökkentené ezeket. Ezt az álláspontot képviseli Marian Mocanu, a PSD olaszországi tagszervezetének elnöke, aki 2008-ban szerzett szenátori megbízást. A politikus idén, a Traian Bãsescu felfüggesztéséről szóló népszavazással kapcsolatban azt mondta: egyáltalán nem kellene szavazati jogot adni a külföldön élő románoknak. A külföldi románok szavazati jogát illetően ugyanazok az érvek ismétlődnek, amelyek a külföldön élő magyarok szavazati jogával kapcsolatban is felmerültek az utóbbi években Magyarországon és Magyarország határain kívül. „A diaszpóra Románia határain kívül szavaz, és így hat a romániaiak életére anélkül, hogy szavazatának következményeit el kellene viselnie” – érvelt saját álláspontja mellett Marian Mocanu. Szerinte nincs értelme a külföldi románok belföldi parlamenti képviseletének. Cãtãlin Ivan szociáldemokrata EP-képviselő azzal egészítette ki a fentieket, hogy a külföldön élők már csak azért sem érdemelnek szavazati jogot, mert „még arra sem képesek, hogy megtanítsák gyerekeiket románul”. Crin Antonescu pedig a PNL elnökeként arra figyelmeztetett, hogy a szavazati jog akkor jár „cserébe”, ha a külföldön élők hajlandók Romániában is adózni.
Az utóbbi évtizedben egyébként folyamatosan nőtt a külföldi szavazókörzetek száma: 2004-ben 153 helyen adhatták le a diaszpóra tagjai a voksukat, 2007-ben 186 körzet működött, 2008-ban 221 központban várták az urnák elé járulókat. A csúcs 2009-ben volt: ekkor már 294 külföldi szavazókörzetben lehetett választani. Idén azonban, az USL-s kormányváltás után, drasztikusan csökkent a központok száma, a júliusi referendumon 141 hely állt a külföldiek rendelkezésére, hogy dönthessenek Traian Bãsescu sorsáról. Látványos a visszaesés az Amerikai Egyesült Államokban, itt 2009-ben 28 körzet működött, idén pedig csak 4 nyitotta meg kapuit (Washingtonban, New Yorkban, Chicagóban és Los Angelesben). A félmilliósra becsült amerikai román közösség tiltakozásképpen Mark Gitenstein bukaresti nagykövethez fordult, mert úgy vélték, a román kormány demokratikus jogokat sértett.

Fordul a diaszpóra-kocka Hogy milyen a szavazói kedv Románia határain kívül, és melyik párt támogatottsága a nagyobb, arra sincs pontos adat. A 2009-es EP-választások idején (amikor a legtöbb szavazókörzet működött) összesen 14.330 ember szavazott. A demokrata-liberális pártra valamivel többen, mint ötezren szavaztak, a liberális és szociáldemokrata párt kétezres szavazótábort könyvelhetett el. Ugyancsak 2009-ben az elnökválasztás második fordulóján több mint 147 ezer szavazó vett részt külföldön, 115 ezren Traian Bãsescura szavaztak. Idén 76 ezren jelentek meg a felfüggesztésről szóló szavazáson, és több mint 52 ezer külföldön élő az államelnök menesztése mellett foglalt állást. Olaszországban 33 ezer ember szavazott Traian Bãsescura 2009-ben, idén több mint 14 ezer ember döntött a menesztése mellett. Tehát a külföldön rendszeresen vereséget szenvedő szociáldemokratáknak, bár ellenzik a szavazati jog kiterjesztését, láthatólag egyre nagyobb a támogatottságuk.
Ennek ellenére a diaszpóra érdekképviseletével egyre többen elégedetlenek. Gyakran merül fel az az igény, hogy kapjanak önálló minisztériumot a külföldön élő románok, hogy jöjjön létre egy egységes kormányzati alap a diaszpóra számára. Ennek az alapnak a létrehozását William Brânzã interpellációban sürgette, a kormány azonban egyelőre elzárkózik az ötlettől. További igény a külföldön élők részéről, hogy minden külképviseleten dolgozzon legalább egy olyan alkalmazott, aki kitelepülőként került az adott országba.

Román nemzetpolitika: belülről nyit A külföldön élők igényeit, erőforrásait is figyelembe vevő román nemzetpolitika kialakításával a román bal- és jobboldal is adós, a szavazatszerzésen, illetve a szavazati jog bővítéséről vagy szűkítéséről szóló vitákon az idén sem sikerült túllépni. Nem tudni, mit kezd a román állam az egyre nagyobb számban külföldre költöző állampolgáraival.
A külföldi román szervezetek azonban nem feltétlenül várnak a román kormányra: egyre több olyan szerveződés van, amelyik kezébe venné az irányítást. A progresszív diaszpóra képviselői november elején Athénban találkoznak, a szakmai konferencia célja áttekinteni a nemzetközi román együttműködés lehetőségeit, irányelveit: ide várnak mindenkit, aki valamit hozzá tud adni az országhatárokat összekötő román–román együttműködés rendszeréhez. A rendszerváltás után (a moldáviai helyzet rendezését illetően) újraéledt a Dnyesztertől a Tiszáig terjedő román nemzetállam jelszava-vágyálma. Ma a román közösség határai Athéntől Rómáig, Chicagótól Hamburgig tartanak. Ami most – minden egymás közti konfliktus ellenére – épül, az egészen más, mint a kilencvenes évek elején megidézett nemzetállam. Az európai elitbe is beépültek a románok, és ott vannak az Unió legszegényebb, legkiszolgáltatottabb rétegei között. Mindent tudnak Európáról, és Európa szintén szembesül a román társadalom legmélyebb problémáival és legígéretesebb lehetőségeivel.
Nem tudni még, hogyan szerveződik a politikai érdekképviselet, lesz-e önálló diaszpóra-minisztérium, kormányzati alap a külföldiek számára. Azt sem látni, hogy a külföldön megkeresett és onnan hazaküldött eurómilliók, illetve a külföldre települt szellemi tőke mérlege mellett mennyit veszít és mennyit nyer Románia. De tény, hogy a román nemzetpolitika a külföldön (szét)szóródó diaszpóra hatására nyitásra kényszerül.