Akarja-e...?

2016. 09. 25. 18:36

Az október 2-ai magyarországi népszavazás, kérve, kéretlenül a postaládán keresztül sok romániai magyar család otthonába is bekéredzkedett, a tudatos állampolgároknak bizonyára komoly fejtörést okozva. A legfontosabb tudnivalókat Tasnádi-Sáhy Péter foglalja össze.

 

 

Kvóta. Ez a szó nem szerepel ugyan a népszavazási kérdőíven, de még sincs olyan médiafogyasztó, aki ne találkozott volna vele az utóbbi időben a referendummal kapcsolatban.
Ha egy marslakónak nagy hirtelen meg kéne válaszolnunk, miről is van szó, bizonyára olyasmiket mondanánk, hogy az „Unió” vagy „Brüsszel” megszabja, hogy hány „migráns” költözzön be az országba, adott esetben Magyarországra. Na ez a „hány migráns” a kvóta.
Természetesen nincs ez messze a valóságtól, de azért a tisztább kép érdekében érdemes néhány részletet pontosítani.
Először talán azt, hogy ki vagy mi az a népszavazási kérdés által megszemélyesített Európai Unió, aki „előírhassa”. Nem más, mint az Európai Unió Tanácsa, azaz a tagállamok kormányainak képviseletét ellátó intézmény, amely (szintén a tagállamok által delegált tagokból álló Európai Bizottság javaslatára) jogszabályokat fogad el, és összehangolja az uniós szakpolitikákat, a tagországok aktuális kérdésben illetékes minisztereinek részvételével. Tehát amikor ez a szerv előír vagy bármilyen jellegű döntést hoz, akkor az nem a tagállamok feje fölött történik, hanem azok aktív részvételével.
Így történt menekültügyben is: 2015. szeptember 3-án a Tanács határozatot hozott „a nemzetközi védelem területén Olaszország és Görögország érdekében elfogadott átmeneti intézkedések megállapításáról”, amely nagyjából arról szólt, hogy a menekülthullám által leginkább érintett két uniós tagállamtól, Görögországtól és Olaszországtól a többi tagállam önkéntesen átvállalja 40 ezer menedékkérő ügyének elbírálását. A keretet szeptember 22-én 120 ezerre bővítették.
Ezzel a határozattal kapcsolatban fontos hangsúlyozni több tételt is. Először is azt, hogy átmeneti intézkedésről van szó, amit mondhatni alapszerződésben foglalt kötelezettség ír elő, hiszen – mint ahogy azt a határozat szövege is tartalmazza – „Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 78. cikkének (3) bekezdése értelmében, ha egy vagy több tagállam olyan szükséghelyzettel szembesül, amelyet harmadik országok állampolgárainak hirtelen beáramlása jellemez, a Tanács a Bizottság javaslata alapján, az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően az érintett tagállam vagy tagállamok érdekében átmeneti intézkedéseket fogadhat el. Az EUMSZ 80. cikke értelmében az Unió határellenőrzéssel, menekültüggyel és bevándorlással kapcsolatos politikáira és azok végrehajtására a szolidaritás és a felelősség tagállamok közötti igazságos elosztásának elve az irányadó, és az Unió e területen elfogadott jogi aktusaiban megfelelő módon rendelkezni kell ennek az elvnek az alkalmazásáról.”
A másik fontos tétel, hogy nem a menekültek befogadására kötelezi a határozat a tagországokat, hanem a menedékkérelmek elbírálására. Magyarországnak például 1294, Görögországban vagy Olaszországban regisztrált menedékkérő kérelmét kellene elbírálnia a következő két évben. Akit nem találnak jogosultnak, azt természetesen visszautasíthatják. Menekültstátuszt az kaphat, akit hazájában faji, vallási, nemzeti hovatartozása vagy politikai meggyőződése miatt üldöznek, vagy az üldöztetéstől való félelme megalapozott. Ezen kívül lehet valaki oltalmazott, menedékes vagy befogadott is, ezek a menekült státusznál mind gyengébb kategóriák, amelyeket három évente, illetve évente felül kell bírálni, de a menekült státusz sem vezet egyenes úton az állampolgársághoz. A helyzet ilyen szempontból is árnyalt, nem biztos, hogy a nem magyar állampolgárok kötelező Magyarországra telepítése címszóval lehet a legjobban jellemezni, merthogy ilyenről konkrétan nincs és nem is volt szó.
Magyarország a határozat ellen szavazott, de kisebbségben maradt. 2015 decemberében Szlovákiával egyetemben megtámadta a határozatot az Európai Unió Bíróságán, mondván, egy ennyire fajsúlyos kérdésben egyhangú szavazással lehetett volna csak dönteni. Jó eséllyel még idén döntés születik az ügyben, amit a népszavazás eredménye bizonyára nem fog befolyásolni.
Persze valószínű, hogy a népszavazás nem erre a konkrét ügyre vonatkozik, hanem általában a menekültkérdésre, illetve az ezzel kapcsolatban meghozandó jövőbeli döntésekre az Unió menekült politikájával kapcsolatban.
Az tény, hogy az eddigi szabályozás, a dublini rendelet (hivatalosan: az egy harmadik ország állampolgára által a tagállamok egyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló 343/2003/EK tanácsi rendelet), amely nagyjából azt mondja ki, hogy annak a tagállamnak kötelessége elbírálni a menedék kérelmet, amelyen keresztül annak benyújtója belépett az Unió területére, nagyjából becsődölt, hiszen a jelenlegihez hasonló krízishelyzetben egyes tagállamokra aránytalanul nagy terhet ró. Egyértelmű, hogy valami hatékonyabb rendszert kell kitalálni.
Idén május 4-én az Európai Bizottság egy olyan javaslattal állt elő, mely szerint minden tagállamra vonatkozóan (a nagysága és a GDP alapján) meghatároznának egy referenciaszámot, amely megmutatná, hogy az EU-ban leadott összes menedékkérelem közül mennyi esne rá. Amikor valahol a kérelmek száma átlépné ennek a referenciaszámnak a másfélszeresét, akkor automatikusan megindulna az osztozkodás, hogy az egyensúly helyreálljon. Az a tagállam, amelyik visszautasítaná a menedékkérők befogadását, elutasított menekültenként negyedmillió eurót kellene befizessen a közös kasszába. Külön érdekesség, hogy mivel Magyarországon az EU-ban az egyik legmagasabb a menedékkérők száma, nem is biztos, hogy a Bizottság ajánlotta rendszerben bárkit is be kéne fogadnia más országokból, de egyébként is ez még csak egy terv, amire az áment végül szintén a Tanács kell majd kimondja.
Orbán Viktor szerint egyébként pont az informális nyomásgyakorlás szempontjából fontos a referendum, hogy a nép támogatásával megerősítve lobbizhasson a szétosztósdi ellen Brüsszelben, annak kitalálásában viszont bizonyára nem lesz segítségére, hogy milyen rendszerben kéne élhetetlen körülmények közül menekülő tömegek jogos igényét kielégíteni úgy, hogy ne kizárólag más szerszámával csapkodjuk a csalánt.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!