A főtér, amit szégyellhetünk

2014. 11. 07. 11:34

Az Ilie Bolojan polgármester vezette nagyváradi önkormányzat négy éve eldöntötte, felújíttatja a megyeszékhely főterét. Három éve elkészült egy terv, amibe a lakossággal folytatott párbeszéd, valamint a környezetvédők, s más szakemberek véleménye alapján született megoldások is beépültek. Végleges formába öntésére 2010-ben közbeszerzési eljáráson nyerte el a jogot a legnagyobb helyi tervezőcég, a Proiect Bihor. A tervezőcsapat tagja volt műemlékvédelmi szakmérnökként Emődi Tamás, aki Borsi Balázs cikkében arról beszél, ért nem kellene hagyni a Szent László tér átalakítását.

 


A nagyváradi új Szent László tér egyik központi látványeleme egy villamosmegálló lehet.

 

A 2012-es helyhatósági választáson új alpolgármester került nemzeti liberális Ilie Bolojan mellé, saját pártjából. Mircea Mălan már mandátuma elején egyre komolyabb feladatokat kapott, mind többször szerepel a helyi sajtóban is. Sokan tudni vélik, Bolojan az utódját neveli ki a személyében, miután a jelenlegi polgármester nagyobb babérok megszerzésére készül. Mălannak nem tetszett a korábban elkészített és időközben engedélyeztetett, sőt finanszírozást is nyert terv. Túl szürkének tartotta a térburkolatot, nem érezte megoldottnak a közlekedés problémáját, szerinte a terv nem fejezte ki a modern köztér funkcióját. Megkerestek egy kolozsvári tervezőirodát, hogy dolgozza át a tervet. Amint a szakmai szabályok előírják, ehhez kötelező volt felvenni a kapcsolatot a tervezővel, amit az Atelier Mass tervezőműhely meg is tett. Emődi Tamás szerint becsületes, jó szakemberekből álló csapat látott munkához, az eredmény messzemenően elfogadható lett. Mircea Mălan alpolgármesternek azonban ez a terv sem nyerte el a tetszését.

 

Új közvita nélkül

 

Tavaly nyáron derült ki, a váradi önkormányzat megbízott egy bukaresti építész-formatervezőt, Horia Gavrişt, hogy készítsen új tervet a tér átalakítására. Közvetlen megbízással ruházták rá a feladatot, ami azért is aggályos, mert bár erre csak 15 ezer eurós határérték alatt van lehetősége a hivatalnak, ez a munka reális áron jóval nagyobb volumenű.
A bukaresti építész tervének bemutatása Mălan alpolgármesterre hárult, ám a szakma és a civil szféra nem fogadta akkora lelkesedéssel az újabb elképzelést, mint azt a liberális városvezető elvárta volna. Az új terv merőben eltér minden korábbitól. A városvezetés mégsem volt hajlandó közvitára bocsátani, mondván, már tartottak közmeghallgatást az ügyben – csak azt nem teszik hozzá, hogy akkor más elképzelés volt érvényben.
Az áfa (tva) nélkül is több mint 22 millió lej értékű beruházás kivitelezésére meghirdették a versenytárgyalást idén októberben. Két pályázat érkezett be a határidőig. Már a részvételi garancia értéke is figyelemreméltó, ugyanis több mint 375 ezer lejt kértek letétbe. A beruházás teljes értékéből egyébként közel hárommillió lejt a helyi költségvetésből kell előteremteni, a többi európai uniós támogatás – ha minden jól megy. Horia Gavris terve alapján a munkálatokat jövő év végére kellene befejezni.

 

Alapvető bajok

 

Emődi Tamás hangsúlyozza: a főtér átalakítása ma már mentes minden szakmai elvárástól, kizárólag Mălan alpolgármester kénye-kedve szerint történik.

Egyesztendeje elsősorban azt a módszert kritizálták, amellyel kiválasztották Gavriş munkáját, most inkább azt, hogy szakmailag mi a baj ezzel a tervvel. „Alapvető koncepcionális problémák vannak. A legelemibb, hogy egy köztér, ráadásul egy főtér tervezésénél az elsődleges szempont az kellene legyen, hogy a térhez hozzányúló építész a meglévő értékeket kezelje, azokhoz igazodjon, annak vesse alá magát. Tehát a referenciapontjai a meglévő építészeti keret, illetve a földrajzi keret legyen. Itt nem ez történt, noha tíz építészből kilenc megpróbált volna úgy hozzányúlni a térhez, hogy az értékeit emeli ki, vagy a tér jellegének megfelelő, azzal összhangban lévő megoldást nyújt” – magyarázza Emődi Tamás. A Szent László tér esetében egy új objektumot hoznak létre, amely „monológot folytat”. „Olyan stilisztikai elemei vannak, amelyek nemhogy párbeszédet nem folytatnak a környezetükkel, hanem kifejezetten ellentmondanak annak, például a térszerkezetnek, amely háromszáz éve nagyjából ugyanazokat az erőket generálja, nagyjából ugyanazon tengelyek mentén. Egy ilyen, önmagát megteremtő szabályt hagyott figyelmen kívül a tervező” – mondja Emődi. Az észak-déli és kelet-nyugati főtengelyek helyett a bukaresti építész létrehoz egy újat, aminek rendes körülmények között az egyik kiindulópontja a főtéri Kishíd, a másik pedig a Kert (ma Armatei Române) utca kellene legyen, ehhez képest a tengely egyik gyújtópontja egy épület a Kert utca sarkán, tehát a hídról, ha a tengelyen továbbtekintünk a temető felé, nem a Kert utcát, hanem egy épületet látunk. „A legviccesebb, hogy ennek a tengelynek a másik végpontjába egy villamosmegállót tervezett, ami gyakorlatilag lezárja a perspektívát mind Olaszi, mind a Kert utca felől. Tehát azt a tengelyt, ami a legpregnánsabb szervező ereje a térnek, eldugították mindkét irányban” – említi az építész, aki szerint ezeket a hibákat egy másodéves hallgatónak sem szabad elkövetnie.

 

Értelmetlen térplasztika

 

Az új koncepciót csak gépen fölé szállva lehet értelmezni.

 

A tervben a térközpont egy elliptikus elem, aminek a helyét egyetlen dolog határozza meg, a Duiliu Marcu-féle placcnak (ahol Mihály vajda szobra áll) a kisebbik tengelye, amely semmilyen más viszonyban nincs a környező épületekkel. A legfontosabb térszervező erővel bíró épület a Fekete Sas-palota, aminek megvan a maga tengelye, ahol a passzázs a főtérre nyílik. Gavris terve ettől eltekint. Emődi kiemeli: a téren az egyik oldalon ott van a kiépített villamosmegálló, és ennek a tervező létrehozza a pandantját (ahol a korábbi tervekben egy obeliszk állt a tetején egy angyalkával), ami értelmetlen, hiszen azt soha senki nem fogja érzékelni, esetleg az, aki helikopterből nézi majd a teret. Ugyanakkor – miután onnan már kivették az obeliszket – egy üres kör szervezi a főtér eme részét, ami még a forgalmat is gátolja. Innen egy hatvan méter hosszú tripla promenád indul a Kert utca irányába, de a tengely megtörik, mert a gyújtópontban a sarki épület homlokzata található.
Gyalogosan sem lesz a könnyű a közlekedés a leendő téren, hisz rengeteg lépcső, zöldövezet, lezárás akadályozza az átkelést. Éppen ezért, mondja Emődi Tamás, amit a váradi alpolgármester annak idején kifogásolt az első tervben, hogy nem tölti be a modern köztér szerepét, azt ez a terv sem teszi meg, mivel „annyi akadályt gördít a szabad közlekedés elé, hogy ennél többet már nehéz elképzelni is”. „Ismétlem, ezzel egy másodéves diákot is elhúztak volna” – erősít rá Emődi Tamás.
Az építész arra is felhívja a figyelmet, hogy a városvezetőség által erőltetett terv minőségét érdemes összevetni azokkal, amelyek Romániában, Erdélyben készültek az utóbbi tíz-tizenöt esztendőben. Sok város főterét vagy másodlagos terét építették át, példa erre Brassó, Nagyszeben, Kolozsvár, Temesvár, Nagybánya, de említhetjük Tordát is. „Mindenütt jó minőségű tervek születtek, amelyeknek sokkal több közük van a saját épített környezetükhöz. Ennek az égvilágon semmi. Ezen röhögni fog az egész szakma” – állapítja meg Emődi.
A kivitelezésre kijelölt tervről tudni kell még, hogy mivel a váradi Szent László (ma Unirii) tér műemléki környezetben fekszik, az engedélyeztetéséhez szükséges a kulturális tárca Nemzeti Műemléki Bizottsága urbanisztikai albizottságának jóváhagyása is. A váradi civilek és építészek abban bíztak, ezt nem kapja meg Gavris terve. Nem is kapta, és az elutasító irathoz csatolták a szakbizottság által javasolt módosítások listáját is. A művelődésügyi miniszter azonban a szakbizottság véleményezését figyelmen kívül hagyva saját hatáskörben eljárva aláírta az engedélyt. Ez politikai érdek, nem pedig szakmai érvek mentén történt meg – világít rá Emődi.

 

Van esély meggátolni

 

Emődi Tamás műemlékvédelmi szakmérnők szerint ezekkel a tervekkel egy másodéves egyetemista megbukna a vizsgán.

 

A kivitelezésre maradt egy esztendő, ez a sietség az egyébként is silány minőség rovására megy – véli a szakember, aki azt is említi: bizonytalan, mit találnak majd a főtér alatt, ha megbontják a burkolatokat, ugyanis nem tudni, a régi csatornák merre húzódnak.
„Ez egy olyan tér lesz, amiért szégyellnünk kell majd magunkat. Nemcsak a szakma, hanem a használói is rádöbbennek majd, mik a negatívumai, mert ha valaki most ránéz a tervre, nem tudja eldönteni, főleg ha nem szakmabeli. Az lesz majd a mellbevágó, amikor a váradiak meg kell éljék, hogy a főtéri hídtól nem láthatnak el a Kert utcáig. Azért is érezzük majd rosszul magunkat, mert az olyan kisvárosokban, mint Zilah, Torda, Beszterce, a közelmúltban készült vagy készülő tervek kiválóak, felvállalható, a 21. század elejének megfelelő térrendezési projektek, a mienk pedig egy anakronisztikus, viccnek is rossz, gagyi beruházás.”
Emődi kiemelte:

a szakmabeliek egyetlen reménye, hogy az Északnyugati Fejlesztési Tanács szakmai grémiuma megakadályozza a váradi főtér átépítését, ha ráeszmélnek, hogy az a terv, amit meg akarnak a bihari megyeszékhelyen valósítani, egész más, mint amire az önkormányzat elnyerte a finanszírozást.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!