Fészekrakók Árkoson

Árkos alig három kilométerre fekszik Sepsiszentgyörgytől, s itt is jelentkezik az országos trend: egyre több fiatal család költözik a csendes, szép faluba. Az árkosi „újoncok” még szervezetbe is tömörültek, a Fészekrakók Egyesületébe, hogy a maguk és a „bennszülöttek” számára jobb életet teremtsenek. Kustán Magyari Attila riportja az Erdélyi Riport 2012/20. számunkból.

Arkus – ahogyan 1332-ben a források említették a falut – a megszokottnál fiatalosabb arculattal bír, legalábbis az elmúlt évek változásai nyomán. Nemcsak azért válik jelentős településsé, mert az Árkosi Művelődési Központ a kultúra egyik Szentgyörgyhöz közeli és jelentős bástyájaként évek óta rendezvényekkel, táborokkal vonzza az érdeklődőket, hanem azért is, mert fiatal városi családok költöznek be, gazdagítva, pezsdítve a vidéki életet. Az Árkosi Fészekrakók Egyesület őket tömöríti, támogatja.

A népszámlálás nyertese Háromszéken Árkos volt az a település, ahol leginkább növekedett a lakosság száma az elmúlt évtizedben – plusz nyolc százalékot tudhatnak magukénak, ezzel meghaladták az 1500 főt. A bevándorlás legalább tíz évre nyúlik vissza, de három-négy évvel ezelőtt csúcsosodott ki, mikor a bankok kedvezőbb feltételekkel nyújtottak hitelt. Voltak próbálkozások kisebb lakóparkok építésére, de a betelepülők java része telket vásárolt, és saját maga építette fel a házát. Az elmúlt négy évben két vadonatúj lakónegyedet alakítottak ki: az egyiket a falu és a város közti területen, a másikat Árkosnak a készülő szabadidős részén, a rehabilitált bányató mentén. Mára, a gazdasági válság miatt, megcsappant kissé a beköltözési kedv, pedig a telektulajdonosok engedtek az árakból, a négy-öt évvel ezelőtti négyzetméterenkénti 20 euró helyett ennek feléért meg lehet vásárolni egy-egy beltelket.
A lakossági összetételt vizsgálva többnyire fiatal értelmiségieket, vezető beosztásban lévőket, vállalkozókat találni, olyanokat, akik falura kívánkoztak, és az anyagi lehetőségeik is megengedték a nagyobb bankkölcsönt. De persze több olyan család is van, akik korábban innen indulva próbálták ki a városi életet, és abba beleunva költöztek vissza a szüleik, nagyszüleik házába, vagy a tőlük örökölt területre építették meg a saját otthonukat.

A fészekrakás művészete Mintegy harminc családról beszélhetünk, akik három éve azon dolgoznak, hogy a saját beilleszkedésük akadálymentessé váljon, lebontsák a falakat a tősgyökeres árkosiak és a „jövevények” között. 2008-ban, egy majálison kezdték meg a szervezkedést, akkor a helyi ismerősök hálóját feltérképezve mintegy negyvenen találkoztak; ez a szám mára a többszörösére növekedett, az egyesület pedig hivatalossá vált.
Az első években még tapasztalható volt, hogy a tősgyökeres árkosiak idegenként néznek az aktív, frissen beköltözött emberekre, mondja Kovács Zsolt, az egyesület elnöke, aki ma már biztatóbb eredményekről számolhat be: egyrészt azért, mert a két közösség közeledett egymáshoz, másrészt azért, mert az egyesületet olyan fiatalok is erősítik, akik nem a bevándorló családokból származnak. Az a filozófia tehát, hogy a két csoport közti híd legkönnyebben a gyerekek, fiatalok segítségével építhető meg, beigazolódni látszik. Két évvel ezelőtt a Fészekrakók a falu segítségével egy játszóteret építettek, amihez a helyi unitárius egyház 500 négyzetméteres területet adott, a közbirtokosság faanyagról gondoskodott, az árkosi önkormányzat támogatásával pedig kitakaríthatták és parkosíthatták a területet. Az avatón négyszáz személy számára szerveztek gyermeknapi ünnepséget, s a Kicsik nagy napja Árkoson elnevezésű rendezvény mára hagyománnyá is vált. A gyerekekre nem csak ekkor figyelnek oda: a Communitas Alapítvány és a helyi önkormányzat támogatásával minden pénteken nyitva áll a táncház kicsik-nagyok számára.
A Kernászt család valahol a két árkosi csoport: a bennszülött és a bevándorló között van. A családfő, Huba elmeséli, hogy ők földet örököltek Árkoson, házat építenek rajta, így lesznek hamarosan a falu részei. Viszont ez sem szerencsés megfogalmazás, mert ők, mint az egyesület alapító tagjai, régóta járnak Árkosra, már most kiveszik a részüket a programokból. Huba úgy véli, ha pozitív példát mutatnak a helyi közösségnek, és a kis gesztusokat sem felejtik el, elbeszélgetnek az idős szomszédokkal, segítenek, ahol kell, akkor az a kisebbség, amelyik ma még nem nézi jó szemmel a beköltözéseket, tovább zsugorodik majd.

Ami Árkoson működik, máshol is fog Hosszú felsorolással lehetne érzékeltetni, hogy az elmúlt néhány évben milyen módon gazdagodott az árkosi kulturális élet: megszervezték az Árkosi Kulturális Napot, a rendszeres karácsonyi rendezvényeket, a sítábort, környezetvédő akcióban vettek részt, a falunapokon segédkeznek, új településtábla készült. Időközben a beköltözött családok és a tősgyökeres árkosiak megismerkedtek, megbarátkoztak, jó úton haladva a közösséggé érés irányába.
– Árkosnak mindenképpen előnyére válik, hogy van egy fészekrakó társasága – magyarázza Kovács Zsolt. – Más településen élő barátaink irigyelnek is emiatt, mi ugyanis életet, kultúrát, hagyományápolást, közösségépítő tevékenységeket viszünk a faluba. Emellett jól adózunk magánemberként, többünknek Árkoson bejegyzett vállalkozása is van. Mivel többnyire értelmiségiek, felsőfokú végzettséggel rendelkezők, jó szakemberek költöztek a faluba, a rendelkezésükre álló tudástöbbletet szívesen állítják a köz szolgálatába. Nekünk is fontos, hogy fejlődjön, élhetőbbé váljon a falu.
A Kádár család feje, Rezső, az egyesület korábbi elnöke meséli, hogy családjának nem voltak gyökerei a faluban, egy jó ajánlat ragadta meg a figyelmüket, és korábban beköltözött barátaik unszolására döntöttek. Elmondása szerint jól: a tömbházlakás helyett ma udvar, kis játszótér áll a gyerekek rendelkezésére, a nem túl távoli faluban teljesen más környezetben élhetnek, mint ha városon maradtak volna. Rezső azt is elmondja, hogy a Fészekrakók azokat is meg szeretnék szólítani, akik más, közeli faluba költöztek ki, így a péntekenként megszervezett táncház remélhetőleg településről településre vándorol.

Jó a viszony, lehet jobb is Az egyesület kezdeményezéseit örömmel fogadja Máthé Árpád, a község polgármestere is, aki a helyi tanács részéről nyújt ezekhez támogatást. Úgy látja, javítanivaló még van, néhány program – például a húsvéti tojásfestés – esetén párhuzamosan két külön rendezvény is zajlott a településen, ezeket pedig egybevonhatnák, de ez nem akadálya annak, hogy a hivatal segítsen ott, ahol tud. Az elöljáró a „régi” és „új” árkosiak viszonyán szeretne még javulást látni, de elmondása szerint a többség elfogadta a frissen beköltözötteket. Általában az okoz még gondot a tősgyökeres falusiak körében, ha valakinek nincsenek oda szóló papírjai, vagy éppen nem a helyi iskolát erősíti azzal, hogy a gyerekét oda járatja.