És akkor bepörgött a város (III.)
2016. 08. 28. 20:46Újabb Forgatag-naplójában Bögözi Attila előbb a Teleki tékába kalauzolja az olvasót, majd egy kiállításra a Kultúrpalota Tükörtermébe. Később beleillatol egy borkóstolóba, belefülel a slam poetry bajnokságba, s egy kellemes dzsessz koncerttel zárja a napot.
Hohó, túl korán van még hazamenni! Rengeteg gyermeket lehetett látni a Ligetben a Forgatag idején Fotók: Forgatag.ro
Nem könnyű elszakadni a IV. Vásárhelyi Forgatagon a Ligettől.
Az események zöme ide települt ki, ide özönlik a szórakozásra, kikapcsolódásra vágyó vásárhelyiek döntő többsége, itt zúznak a zenekarok, itt kínálják, ha nem is mindig pénztárcabarát, de mívesebbnél mívesebb portékáikat a kézművesek, és itt üzemel teljes gőzzel sok-sok játszóház, merthogy az idei Forgatagon annyi az apróság, hogy gyönyörűség azt nézni. Nem is emlékszem, hogy láttam-e valaha, bármilyen rendezvényen, talán még gyereknapon sem, ennyi gyereket egy helyen összeseregleni. Alig pár hónapos lurkó, nagy kerek, barna szemekkel kúszik a fűben, nagyobbacska leányka udvarolja körül, arrább kötélhúzásban feszülnek egymásnak a csöppnyi izmok, nagy sikere van a gólyalábon járásnak, és a dúsan zöldellő fűben pamutágyúgolyókkal nagy tengeri csaták dúlnak, miközben a hangzavar annyira tökéletes, hogy szinte senki sem érti a másik szavát.
Persze, ez senkit sem zavar, a liget lombjai közül – nem bírva szusszal a konkurenciát – amúgy is már rég elmenekültek a madarak, a jókedvű közönség színesen hullámzó forgataga boldogan olvad bele a mindenféle zajokból liget felé tornyosuló hangzavar bábeli katedrálisába. És bármerre nézünk, forr, lüktet, zsong a Forgatag. Nagy a jövés-menés a kézműves-soron, az árus-standok között, nem messze a kisszínpadot fedő sátor alatt hangpróba üvölti be a teret, de a délutáni órákban kellemesen fújdogáló szél egyszer csak hátáról ledobja a basszusdob dübörgését, s a lacikonyha irányából ínycsiklandó illatokkal illan tovább.
A HIFA Egyesület produkciója nemcsak szórakoztató volt, hanem lélekemelő
Tánc – négy keréken
Kilépek a Ligetből, mert a Forgatag, belakva a várost, számos régi-új helyszínen kínál érdekesebbnél-érdekesebb programokat.
A kiállítás-forgatag egyik leglátogatottabb helyszíne a Teleki téka. Marosvásárhely emblematikus kulturális intézménye kiállítással tiszteleg a székely főváros szabad királyi várossá válásának 400. évfordulóján, aminek jegyében „forognak” az idei Forgatag eseményei is. A Kultúrpalota előcsarnokában a rendezvény ideje alatt megtekinthető a Bethlen Gábor által 400 évvel ezelőtt adományozott kiváltságlevél felnagyított másolata (az eredetijét az Állami Levéltárban őrzik), ami 1616. április 29. óta amolyan születési bizonyítványa, úgynevezett alapdokumentuma a városnak, ugyanis ettől kezdve nevezik az addigi Székelyvásárhelyt hivatalosan is Marosvásárhelynek.
Ugyancsak a Kultúrpalota előcsarnokában tekinthető meg annak a szobornak a gipsz makettje is, amely a marosvásárhelyi magyarság reményei szerint, régi adósságot törlesztve, hamarosan a Horea utca bejáratával átellenben, a főtéri parkban áll majd, s amely Bethlen Gábor fejedelmet ábrázolja.
A Bethlen-szobor gipsz makettjei a Kultúrpalota előcsarnokában
De vissza a Tékába, ahol a féltve őrzött, régi könyvekből készült, értékes és színvonalas válogatáson örömmel fedeztem fel olyan ritkaságokat, mint Bethlen Gábor saját aláírásával hitelesített országgyűlési végzések, vagy a várépítő bíró, Borsos Tamás kézírásos naplója.
Ide vissza kell még jönnöm, mert az időprés kegyetlen szorításában nem volt érkezésem hosszan elmélyedni a látottakban, viszont valamennyire kárpótolt, hogy éppen csak, de elértem azt az épületen belüli tematikus sétát, amely „Főúri palota és a tudományok hajléka” címen kínált bepillantást a lakóépület, a reprezentációs színtér és közintézmény történetébe. Ez alkalommal olyan érdekes információkat tudhattunk meg, mint például, kik laktak hajdan az épületben, mi történt a kertben és az udvaron, hol olvastak az olvasók és hol lakott a könyvtárőr.
Amíg a séta résztvevőinek többsége még hosszan bevetette magát a központi, nagy könyvtárterembe, lefelé haladva a Bolyai utcán, jómagam ugyancsak megszaporázta a lépteim, mert a Kultúrpalota Tükörtermében „Az aranykor polgármesterei és a szecesszió – Kada Elek és Bernády György” című kiállítás megnyitóját meg az azt követő tudományos konferenciát sem akartam elszalasztani.
Csakhogy a Főtér kellős közepén, a Forgatagra ünnepi köntösbe öltözött virágóra magasságában olyan látvány akasztotta meg, nemcsak a tekintetemet, ami mellett nem lehetett egyszerűen „csak úgy” elmenni.
A kellemes zene lágyan hullámzó ritmusára fiatal táncospárok forgolódtak a park aszfaltján, amiben ez idáig még nincs semmi szenzáció. Csakhogy a hölgyek partnerei kivétel nélkül kerekesszékben ülő fiatalemberek voltak! A HIFA Egyesület, amely mozgásukban korlátozott embereket fog össze és karol fel, a Building Bridges Dance (Építsünk Hidakat) tánccsoportjának rendhagyó produkciójával kápráztatta el a vásárhelyieket. Akkor sem tudtam volna tovább lépni, ha ezt mindenképpen akarom, mert számomra a kerekes székesek tánca ismételten bebizonyította, hogy mozgássérült embertársaink is teljes értékű emberek, akik ugyanolyan sikerre, odafigyelésre vágynak, mint bárki más, akiknek álmaik és vágyaik vannak, és kellő elszántsággal, meg némi segítséggel képesek azok megvalósítására. A produkció, számunkra, nézőknek, nemcsak szórakoztató táncműsorként marad emlékezetes, hanem lelkileg is felemelt, önvizsgálatra, szolidaritásra és az embertársaink iránti szeretetre sarkallt. Külön dicséret a szervezőknek, hogy a Forgatag programjába foglalták ezt a nem mindennapi produkciót!
Gaál József, Kecskemét alpolgármestere a Tükörteremben tartott kiállítás-megnyitón
Aranykor meg zsíros deszka
Ha le is késtem a tükörtermi esemény első pillanatait, az élmény megérte. Mint ahogy a Marosvásárhely Kecskemét testvérvárosi kapcsolatára építő kiállítás is, amely Bernády György, Marosvásárhely egykori polgármesterének és Kada Elek, Kecskemét volt elöljárójának párhuzamba állított munkásságát foglalta össze. A két városvezető szinte azonos időben tevékenykedett. Egyébként az idei Forgatag díszvendége Kecskemét, amely népes küldöttséggel és változatos programkínálattal látogatott el a Maros partjára, Gaál József alpolgármesterrel, aki a kiállítást is megnyitotta. Beszédében elmondta, hogy a két nagyformátumú városvezető polgármestersége idején ívelt fel mindkét város kultúrája, gazdasága, akkor vette kezdetét a szecessziós paloták építése, a közmű-, és villanyhálózat kialakítása, egyszóval mindaz, ami nagyvárossá tette mindkét települést, s ez az, ami a térbeli, meg földrajzi távolság ellenére szorosan összekapcsolja azokat. „Ha múltunk közös, nézzük meg, hogyan lehet ebből a jövőnek ugyanilyen hasznos együttműködést kiépíteni – mondta az alpolgármester.”
Megmerítkezve a történelem aranykorának emlékeiben, a szellemieknek nyújtott táplálék után jól jön egy kis lazítás, mondjuk, a Borudvarban, amely az idén új helyszínen, a Református Egyház Forradalom utcai épületegyüttesének udvarán, minden nap délelőtt 11 és este 11 között sok erdélyi, magyarországi pincészet legjobb boraival, no meg finomabbnál finomabb falatokkal várta a forgatagozókat.
Azt mondják, a borkóstolás művészet, legalábbis erre tanított engem is a nemrég elhunyt borkóstoló fejedelem, Csávossy Gyurka bácsi, aki „Jó boroknak szép hazája, Erdély” című hiánypótló monográfiában a borkóstolás technológiáját is a szakember alaposságával részletezi. Mégis, valahogy elkerülte figyelmem az, hogy miként lehet megállapítani egy bornak a korát. Nos, most erre a kérdésre is választ kaptam, nemcsak én, hanem mindazok, akik egy-két pohár jó bor erejéig a Borudvarba betértek. A szakember magyarázata szerint a kortynyi bort a szájpadláson, illetve a nyelv alatt kell ízlelgetni, előtte megforgatjuk a pohárban, megillatoljuk, bukéját beleheljük, nem isszuk meg, hanem beszélünk róla, s ha mindezt legalább húsz évig gyakoroljuk előbb-utóbb a kormeghatározás is be fog jönni.
Jómagam ugyan már majdnem két évtizede nem fogyasztok semmiféle alkoholt tartalmazó italt, de a jó zene, meg a mámorító illatok bódító kereszttüzében ezúttal erős kísértést éreztem a tilalom megszegésére. Ám végül győzött a józan ész, és – igazat adva dr. Vass Levente házigazdának, a Studium–Prospero Alapítvány ügyvezető elnökének, hogy fontos ugyan az élet apró örömeinek szeretete, de még fontosabb az egészség – a gasztro-örömök boszorkánykonyháján végül beértem egy fejedelmi méretű és ízű zsíros kenyérrel, amit a házi jellegű felvágottak, kézműves sajtok mellett ízlés szerint piros paprikával vagy hagymával kínálnak a borudvarba betérőknek.
HANGULATLAP
RIGMÁNYI ESZTER: Számomra a Forgatag a nyár megkoronázását jelenti.
BOTA ESZTER: Azért szeretem a Forgatagot, mert nem kell otthon hagyni a gyereket. Sőt, el kell hozni!
SZŐCS BLANKA: A kultúrával és a szórakozással sem mindennapi módon mozgatja meg a város apraját-nagyját. Családias hangulatával mindenki találkozóhelye.
BÁCS BOTOND: A Forgatag az a hely, ahova mindig szívesen látogatok el, mert itt sok régi ismerőssel futok össze. Beülünk a Borudvarba, s egy-két pohár jó bor mellett régi időkre emlékezve, hosszan nosztalgiázunk.
PETHŐ ARANKA: Ezen a nyáron végigtúráztam a nagy fesztiválokat, rendezvényeket Tusványostól Kolozsvárig, de a Forgatag más. Van egyénisége, szellemisége, saját varázsa. Ezért szeretem.
A rommá lett Aranykakas épületének a tövében a Szféra, a slam poetry bajnokság színhelye
Slam, ami nem jött be
Ha korábban a borkóstolásról volt is némi fogalmam, férfiasan be kell vallanom, hogy a „slam poetry”-ról azt sem tudtam, hogy eszik-e vagy isszák. Gondolom, nem vagyok ezzel egyedül, ezért betértem az egykori Aranykakas Szféra elnevezésű, kortárs művészetek terébe, ahol a Forgatag programfüzete szerint ki kellett derülnie, ki lesz Erdély következő slam poetry bajnoka. Hogy ne álljak ott bambán meg értetlenül, mint borjú az újkapu előtt, utánanéztem az interneten, mi fán is terem ez a bizonyos slam poetry. Nos, íme, mit tudtam meg: a „slam poetry” olyan költészet, ami kicsit rap, kicsit próza, kicsit vers és kicsit utcanyelv, szleng és líra, de előadás mindenek felett. Benne az előadásmód, a hangsúly, a gesztikuláció, a hangerő és ritmus épp olyan fontos része az előadott műveknek, mint a tartalom, de a spontaneitás, a rögtönzés, az egymás után következő produkciók jam-szerű összjátéka is dominál. A meghatározáshoz volt még egy szelíd jó tanács is: „A megnyilatkozni nem szerető alanyi költők, netán öblögetős színészi szavalatokat kedvelők kerüljék. Akinek viszont vers és zene a vérkeringése része, őssejtje, szívdobbanása és mindene, annak slam poetry-n a helye.”
Nos, alig néhány perc után, már én is tudtam, hol is a helyem. Az pedig Brassai Zsombort ilyen kifakadásra ihlette: „Ja, és a nyelvezet... Az obszcenitás. Nem ragozom: ez is egy nyelvi kód. Virágnyelv. Egy fajta nyelveken szólás. Fordító kell hozzá. Az unokám nem értette, ezért félre sem érthette. Timi Fülöpnek köszönöm, hogy nagy doboz színes krétával lepte meg, hogy eltűrje felnőtt környezete olthatatlan kíváncsiságát a slam iránt. Úgyhogy, jól elvolt, miközben a nemi szerveket és szexuális aktusokat igéző szóáradatok ömlöttek a színpadról”.
Biztos, volt ebben a slam-ben költészet, meg humor, meg minden, ha ezt én nem is voltam képes felfedezni, de a politikai értelemben vett anyázásokon edződött politikus véleményét osztva, ugye nem veszik tőlem rossz néven, ha nem vártam meg az eredményhirdetést…
Szabó Róbert Csaba Alakváltók című regényének bemutatója
Utólag csak azt bánom, hogy a Perty látványműhely arisztokratikusan elegáns udvarterében nem Szabó Róbert Csaba Alakváltók című regényének bemutatóját választottam. A regényt, mely a román Sztálinnak is nevezett hírhedt diktátor, Gheorghiu-Dej uralmának korszakába, az ötvenes évekbe, majd a Ceauşescu-diktatúra első évtizedébe vezet vissza, miközben keretéül a ’89-es forradalom szolgál, már korábban olvastam, és nagyon tetszett. Sajnálatomat csak fokozta, hogy a B. Szabó Zsolt által moderált beszélgetés után ugyanazon a helyszínen a One More Minute zenekar koncertezett, melynek a repertoárjában szereplő soft jazz sztenderdek, a mai és régebbi slágerek, vagy akár a közismert dalátirataik bármelyike nagyobb szellemi feltöltődést nyújtott volna, mint a slam.
De hát nem csak ez a két esemény, ahova – minden alapos és előzetes tervezés ellenére – nem értem el. A Forgatag első három napján, afgán agár (jó, na, kissé korosabb) iramát erőltetve magamra, sem jutottam el, a meghirdetett 367 esemény tíz százalékára sem. Bevallom, nem is volt célom. Mint ahogy minden résztvevőnek megvan a saját élménye, a saját Forgataga, úgy nekem is összeállt egy Forgatag élményem. Szubjektív naplómban ezt kívántam az olvasókkal megosztani. Nem magát a tengert, hanem a tengerből néhány cseppet. De amiként a cseppben benne van a tenger, remélem, a Forgatagról is sikerült olyan élmény-cseppeket csepegtetnem, amelyekből felsejlik a tenger egészének varázslatos világa.
Az előadásnak viszont még mindig nincs vége.
Következik a finálé!
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
