Elégett Farsangi Józsi, oda a sztánai tél

Híres falu húzódik meg saját állomásától egy dombnyira, távol a világtól: Kós Károly egyik kedvence, menedéke, otthona, a kalotaszegi Sztána. Száz esztendeje az építész, író, politikus farsangi bált szervezett itt Móricz Zsigmond részvételével, ezt 2001-ben a helyiek újra megszervezték, azóta hagyományt teremtettek belőle. Kustán Magyari Attila képes riportja.

Rozoga vasúti megálló jelzi, hogy Kolozsvárról megérkeztünk Sztánára, illetve több tucat helybéli, aki kaláccsal, teával és természetesen szilvapálinkával várja az ellenkező irányból érkező Hargita nemzetközi vonatot. Alig húsz perc múlva befut a szerelvény, hátizsákos „anyaországiak” szállnak le, megkezdődik az ölelkezések ideje, kikérdezése egymásnak, hogy kinek hogyan telt az elmúlt egy éve. Eközben egy titokzatos bácsi, aki a „mondjuk azt, hogy Mátyás vagyok” köszöntéssel kínálgatja az ásványvizes palackba zárt pálinkáját, jár körbe, aztán megpakolják a szekereket csomagokkal, hogy útnak induljanak.
Hosszas séta vár ránk, de hiába a hó, a hideg, az emelkedő – meg néhány dühös pásztorkutya –, a hangulat vidám. Van, aki már alig áll a lábán, de a következő három napban mégis úgy ropja majd, ahogy azt errefelé illik.
A korai órákban zajlanak a megnyitók, avatók, séták.

Felavatják a volt iskola épületében álló Kós Károly-termet, a névadóról szóló kiállítást, ellátogatnak a Varjúvárba és a Szentimrei házba, kirándulnak a Csigadombra, aki pedig a faluban marad, kitanulja a birkapörkölt, a kürtőskalács készítését. Esténként zajlanak az előadások, a táncház pedig – ahogy azt Papp Hunor református lelkipásztor, főszervező sejteni engedi – alkalmat ad a pároknak, hogy érzelmeik tobzódjanak, mondhatjuk, lángra lobbanjanak, mint a szombat délutáni farsangi bábu. Kiderül ugyanis, hogy a visszajáró vendégek közül többen is itt estek szerelembe, és ha biztosra nem is vehetjük, de teherbe is.
Ha már említettük a bábut, hadd mutassuk be: ő Farsangi Józsi, meglehetősen mutatós darab, akit egész kíséret, – lovas és zenekari egyaránt – vezet körbe a faluban, bemutatva kicsinek-nagynak, kapuból kibámészkodónak. Józsi megadóan ballag a hangos tömeggel, hosszú útja végén visszakanyarodva a központba, ahol már megrakták a máglyát. Az emberek körbeállják, a nehézkes gyújtás után pedig énekelve, táncolva nézik végig, ahogy a lángok martalékává váló Józsi búcsút int a világnak és a sztánai télnek is egyúttal.