Erkölcsösebb megoldást

Rossz esetben egy percig se, szerencsés helyzetben akár a 2016 őszi parlamenti választásokig is működhet a rózsa és a tulipán újkeletű társbérlete, még akkor is, ha e közös működés mindkét fél számára tartogat politikai mellékhatásokat és kockázatokat. Szűcs László vezércikke.

A politikai érdek meglehetősen képlékeny állagú „anyag”, márpedig ez az egyetlen tényező, ami a liberális koalíciós partnerüket kiakolbólintó szociáldemokratákat arra késztette, hogy többség nélkül maradt kabinetjükbe hívják a közel két évi ellenzéki szerepbe már egészen jól beletanult, de az új helyzethez gyorsan alkalmazkodni hajlandó RMDSZ-t.
Hogy milyen komoly és szilárd elvi alapokon nyugszik Pontáék számunkra, s a nyilvánosság számára részleteiben még ismeretlen ajánlata, azt hitelesen illusztrálja, hogy a vasárnap elmaradt egyeztetések magyarázataként egészen valószerűnek látszott, hogy a remélt biztos parlamenti többséget egy egészen más, de Romániában nem atipikus módszerrel, a PPDD-s honatyák és honanyák kilóra történő megvásárlásával kívánják a szocdemek biztosítani. Ismerve ezt a szedett-vetett frakciót, még csak meg sem sínylené a tranzakciót a PSD pártkasszája. Meglehet, hogy ez utóbbi megoldással nem táncolnának vissza, csak annyi lehet a céljuk, hogy a magyar kollégák se kérjenek túl sokat jó szándékuk és szavazataik ellenében.
Azon már meglepődni sem volt alkalmunk, hogy a magyar fenyegetettséggel a változó helyzetben elsőként a liberálisok új mostohaapukája, a székelyek egykor (második) legjobb barátja, a 2016-os választás utáni időszakra máris miniszterelnöki ambíciókat dédelgető Traian Bãsescu lépett elő, aki az Alkotmánybíróságon kopogtat, amiért Ponta az RMDSZ-szel kívánja megalkotni immár harmadik kormányát. A nagy kérdés pontosan ez, hogy harmadik kabinet ez, vagy csupán a második javított kiadása?

A Cotroceni-palota lakóját olyan rémségek aggasztják, mint az, hogy milyen beláthatatlan károkat okozhat Románia számára, ha a kisebbségi (magyar) betegek anyanyelvük használatát kérhessék, ha vannak oly vakmerők, hogy a hazai egészségügyre bízzák életüket.

Vajon hány olyan romániai magyar embertől kapott – részben hazug magyar kampányok eredményeként – voksot az elmúlt tíz évben az államfő, olyanoktól, akik nem tudják magukat tökéletesen megértetni kizárólag románul kommunikáló belgyógyászukkal, onkológusukkal?
Rossz esetben egy percig se, szerencsés helyzetben akár a 2016 őszi parlamenti választásokig is működhet a rózsa és a tulipán újkeletű társbérlete, még akkor is, ha e közös működés mindkét fél számára tartogat politikai mellékhatásokat és kockázatokat, továbbá támadási felületet ellenfeleiknek. Az RMDSZ stabilizáló hatását már megtapasztalhatta a román politika. Én már annak is örülnék, ha e új helyzet nyomán, annak hatására ősszel olyan új lakója lehet az elnöki palotának, – legyen ő bal- vagy jobboldali, netán liberális – aki Traian Bãsescunál csak egy árnyalatnyival „erkölcsösebb megoldás” románoknak, magyaroknak egyaránt.