A kijáratkereső falu

Dombok, völgyek, jóféle szántók között húzódik meg Szilágy megye egyik legeldugottabb települése, Kémer. A domboldalakról alácsordogáló vizek hajdanán jelentős területet mocsarasítottak el, elnyúltak egész az Érmellék nádasvilágáig. Itt-ott ma is felbukkan káka, sás, gyékény múltidéző mementóként. D. Mészáros Elek riportja.

Hármas határfalu Kémer, Bihar, Szatmár és Szilágy megyék szegélyezik. A megyeszékhelytől, Zilahtól 57 kilométerre fekszik, s legalább hét évszázada, hiszen már az 1300-as évek elejétől jegyzik korabeli okmányokban. Jelenleg a megye egyetlen egytelepüléses községe. A Hunyadiak korában mezővárosi ranggal, országos vásártartási joggal felruházott községben tetten érhető a fejlődés, emellett az is nagy elégtételnek számít, hogy a fiatalok immár nem vándorolnak el, hanem szülőhelyükön keresik a boldogulást. Az utóbbi optimista megállapítással nyitja beszélgetésünket a falu ügyes-bajos dolgairól Szabó Levente György polgármester.

Lépések a ranglétrán Az elöljáróval a szépen felújított, ízlésesen, modern belső tér kialakításával praktikussá varázsolt községházán beszélgetünk, ahol épp javában folyik az ügyintézés, a falubeliek a föld alapú támogatáshoz szükséges irományokért folyamodnak a szakavatottakhoz.
A település első embere jól átlátja a hivatali munka minden szegmensét, hisz tizenhatodik éve dolgozik az önkormányzatnál. Kezdetben mindenes volt, ha kellett, a kultúrház sepregetését is elvállalta, aztán gépíró, pénztáros lett. Nevéhez fűződik a modern számítástechnika meghonosítása Kémeren, ő volt, aki beüzemelte az első, ajándékba kapott 386-os számítógépet. Közben szociológia – szociális munkás szakon szerzett diplomát Kolozsváron. Megnősült, felesége a helyi iskolában tanár, óvodáskorú kislányuk idén lesz négyesztendős. Lassan a ranglétrán is mind feljebb kúszott, előbb alpolgármesterré választották, majd polgármesterré, s ekként már a második mandátumát tölti. Tősgyökeres kémeriként soha nem vágyott el az övéi közül, mint mondja, itthon érzi magát otthon. Ezért bármilyen magasabb beosztással járó politikai karriert visszautasítana, ha erre felkérést kapna. Egyébként sem tartja magát politikus alkatnak, sokkal inkább közösségi emberként a helyi kisemberek gondjaival tud leginkább azonosulni.

Hivatal, téka, iskolák 1990 óta szó szerint szélesre tárta kapuit a falu, hisz akkoriban csak egyetlen kijárata volt a településnek, az is gépkocsival alig járható út, ma pedig négy irányba lehet ki-be járni. Most tervezik az ötödik kijárat létrehozását, ez Szatmár megye irányában könnyítené meg a közlekedést.
A közintézmények székhelye lepusztult a kilencvenes évekre, a régi korhadt ablakkeretek mellett besüvített a hideg. A községháza is túl van már a száz esztendőn. Az átalakítások, felújítások során összevonták a községi könyvtárt az iskolaival, s az addig tornateremként használt helyiségben kapott új helyet a nem kevesebb mint húszezer kötetet számláló bibliotéka. Közben 2009-ben megépült az új, standard tornaterem is. A diákok oktatása két épületben folyik, az alsó tagozatosok egy régi, de felújított ingatlanban hadakoznak a számokkal, ismerkednek az ákombákomokkal. Ám az épületet hiába korszerűsítették, a salétromot nem sikerült kiűzniük a falakból. A felső tagozatosoknak nincs ilyen gondjuk, ők egy újabb, emeletes iskolába járnak. Az óvodaépület körül gondok vannak: már öt évvel ezelőtt eredményesen pályáztak ugyan a felújítására, eddig mégis csak ígérgetéseket kaptak. Az ügy megnyugtató rendeződéséig az önkormányzat a működéshez szükséges alapfeltételeket megteremtette. Kémeren mintegy 260 gyermek jár óvodába és iskolába.

Mérhető sikerek évei A teleház a közösség szíve lett a faluban, különböző pályázati módozatokkal ismerkedtek, az ott nyert számítógépes ismeretek által a virtuális nyitás, a világgal való kapcsolatkeresés is megélénkült. „Ez nagyon sokat jelentett akkoriban a vidéki fiatalok életében” – mondja a polgármester.
Az első pályázatot 2001-ben nyerték, s ennek eredményeként, a Román Fejlesztési Alap révén, 2,1 kilométer utat köveztek le a román műemlék templom irányában. Ez is jól jött akkoriban, hisz esőzések idején az utcák zömét csak szekéren vagy traktorral lehetett megközelíteni. Aztán sorra jöttek a sikeres fejlesztések, a Bályok felé vezető út volt a következő nagyobb beruházás. Világbanki pénzből helyi utcákat köveztek ki, majd a Szilágy Megyei Tanács segítségével Kárásztelek felé is megépült az út. Kárásztelek községgel az együttműködésük a vízhálózat kiépítése, illetve a közös vízellátás területén is gyümölcsöző volt. Kémeren már harminc méter mélyen kiváló minőségű artézi víz található, ők látják el a szomszédos települést is 2005 óta. A két falu közötti dombra nyomatják fel a vizet, majd az ottani tárolóból szabadeséssel jut el a kárásztelki háztartásokba. A szennyvízelvezetést is megoldották egy hárommillió eurós beruházással – ebből tizenöt százalék volt az önrész, s ez bizony nagy teher az önkormányzat számára még akkor is, ha az összeg felét átvállalta a megyei tanács. A Sapard nyújtotta pályázati lehetőségeket sem hagyták ki. Egymillió eurós beruházással kilenc kilométer utat aszfaltoztak le 2004-ben. A tizenhét kilométer össz-utcahosszból mostanra tizenkét kilométert sikerült aszfalttal borítaniuk, és a fennmaradó rész is kövezett.
Folyamatban van egy sportbázis létrehozása, viszont nem sikerült a parkosítás pályázati úton, így magad uram, ha szolgád nincs alapon, önerőből szépítették meg a falu központi részét. A polgármester további két intézményt szeretne a községnek: egy napközi otthont és egy idősotthont.

Csökkenő elvándorlási kedv A legutóbbi népszámlálási adatok szerint 1720-an élnek a faluban, a magyarok aránya 92 százalékra tehető, a háromszázaléknyi román és öt százalék cigányság mellett. A legtöbben az 1960-as években éltek e völgyvidéken, akkori adatok szerint 3500-an. A két szám közötti nagy eltérés csak látszatra ad okot pesszimizmusra, Szabó elmondása szerint mostanra már alábbhagyott az elvándorlási kedv. Akik el is mennek külföldre dolgozni, egy idő múlva hazatérnek a szülőfalujukba, az összegyűjtött keresetükből idehaza beruháznak, szép házakat építenek. Mások a közeli települések gyáraiba ingáznak, ha valamivel kevesebb is a keresetük, mint nagyobb városokban lenne, de a háztáji révén a kiadások is mérséklődnek. A faluban is akad azért munka. Egy osztrák–magyar–román cég Kémer határában 530 hektáron fenyőt nevel, karácsonyfának. Idényben száz embernek is akad ott munka. Egy másik vállalkozó huszonhét hektár szőlőt telepített, s a jövőben feldolgozóüzemet is létesít. Vélhetően a borturizmus kiindulási pontja is lehet majd ez a vállalkozás, amihez a megfelelő infrastrukturális hátteret kell még megteremteni. „Összegzésként elmondhatom, a fiatalok zöme amellett dönt, hogy idehaza marad, aminek csak örülni tudok, hisz van jövője Kémernek” – mondja a falu első embere.
Az alig néhány kilométerre lévő Kárásztelek arról híres, hogy évszázadokon át meg tudta őrizni római katolikus jellegét, ezzel szemben Kémer sokkal befogadóbbnak, ilyen szempontból is útkeresőnek bizonyult, hiszen nyolc felekezet szerzett magának híveket. A polgármester úgy tapasztalja, hogy a különböző vallásúak jól megvannak egymással, inkább a gyülekezetek vezetőinél tapasztalható egyfajta rivalizálás, tagféltés.
Ha már kivezető utakkal bővült a település, akkor azokat használni is illik. Rendszeresen látogatják egymást két testvértelepülésük lakóival, a magyarországi soponyaiakkal és a szentpéterszegiekkel. Eljönnek hozzájuk az évente megrendezett Kémeri Nótaestre és egyéb hagyományőrző rendezvényeikre. A nótaszeretet olyannyira erős a faluban, hogy két nótáskönyv is napvilágot látott az utóbbi években egy lelkes helybéli jóvoltából.