Zsebrevágott békejobbok

2015. 05. 09. 09:45

Ha napi szólamokon túl csakugyan javítani akar az itteni magyarság közérzetén, elsősorban Magyarországnak volna érdeke, hogy a mostaninál sokkal jobbak legyenek a román-magyar államközi kapcsolatok. SIKE LAJOS jegyzete.

 

Ugyan, mi haszna van a barátságot színlelő fotózásnak, ha utána marad minden a régiben?  Egy magas rangú pesti kormánytisztviselő nyilatkozott így nemrég erdélyi útja végén, a sajtónak arra a kérdésére válaszolva, hogy miért maradtak el a korábban megszokottá vált magyar-román közös kormányülések. A vendéglátóival, vagyis itteni magyar politikusokkal, polgármesterekkel és értelmiségekkel párbeszédet folytató felelős úr sajnálatának adott hangot bizonyos negatív fejlemények miatt, ezzel a téma lezárult.

Vagyis semmi értelme a kormányszintű találkozóknak és állandó párbeszédnek. Holott nagyon is nyilvánvaló: két szomszédos ország kapcsolata akkor lehet igazán jó, ha vezetői gyakran találkoznak, ha nem üzengetnek egymásnak és nem duzzognak a nem tetsző dolgok felett, hanem megbeszélik azokat. Úgy, ahogy a NATO és az EU-tagságból eredő stratégiai partnerség (óh, szegény partnerség!) felelős beosztású vezetőktől elvárhatóvá tenné. De hát a pártpolitikai és az ideológiai különbség, vele a kivagyiság a magánérdeket az országos érdek fölé helyezik. A hazafias szólamok pufogtatása elfedi a nézeteltéréseket, minden úgy jó, ahogy éppen van. Mindkét kormány azt a látszatot kelti, hogy ők csinálják a legjobban.

Egyértelmű, hogy az erdélyi magyarság helyzete nem lehet jó, ha a két kormány hivatalos viszonya feszült. Csak a naiv és a tájékozatlan ember hiheti azt, hogy a románok nélkül, csupán az anyaország segítségével valamennyi gondunk megoldódhat és minden jóra fordul. Ugye, szabad az átjárás, nem kutatják át a csomagtartót, mindenki oda megy ahová a kedve tartja vagy érdeke diktálja, és azt hoz-visz, amit éppen akar.

Kimutatható: helyzetünk évekkel ezelőtt, azt követően kezdett romlani, a kettős állampolgárság bevezetése ellenére, amikor Budapesten hatalomváltás történt és az új kabinet lemondta a következő közös kormányülést, mondván, ezek semmit nem oldottak meg. Ráadásul erre az időre esik Nyirő József hamvainak tragikomikus hazacsempészési kísérlete, már-már hülyének nézve a szekuból kinőtt román belügyéreket. Aztán jött a MOGYE ügye, aztán a botrányok a nemzeti szimbólumok használatával kapcsolatban.

Az pedig immár nemzetközi közhelynek nevezhető, hogy nem lehet ott baj a kisebbségi jogokkal, ahol egy kisebbségit, esetünkben Romániában egy szászt választanak az ország elnökévé. Ezért csak fogjuk be a szánkat és ne panaszkodjunk mindenfelé! Még inkább így gondolják a Dâmbovita partján, bizonyíték rá az a szemtelen lekezelés, ahogy a kolozsvári nemzetközi kisebbségi konferenciára éppen a legnagyobb és legérintettebb kisebbség, a magyarság képviselőit nem hívták meg. Ezért a Velencei Bizottság elnökének tapsától kisérve kórusban mondhatták: minden nagyon szép, minden nagyon jó, sőt modellértékű.

Szó se róla, a trükkjeiről híres román diplomácia ügyesen használja ki Magyarország meggyengült külpolitikai helyzetét. Vak, aki nem látja, hogy Bukarestnek ma nagyobb a hitele és tekintélye nyugaton, mint Budapestnek, ezért történjék szinte bármi, ha panaszkodunk, nyilván inkább a román félnek hisznek. Ezekre a helyzetekre a kettős állampolgárság sem gyógyír.

Ha napi szólamokon túl csakugyan javítani akar az itteni magyarság közérzetén, elsősorban Magyarországnak volna az érdeke, hogy a mostaninál sokkal jobb legyen a két ország hivatalos kapcsolata, vezetői gyakrabban találkozzanak egymással, (ha a két Győző nem is rokonszenvez egymással) ezért Pest kellene kezdeményezzen. A kétoldalú találkozók révén több bajt meg lehet előzni. Márpedig a realitás nem ez, lám a mostani külügyi csúcsra is inkább Bukarest nógatása után került sor. Pedig Románia is keleti irányba fekszik, erre is lehetne nyitni.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!