Veszélyes vizeken

2015. 09. 08. 09:34

Nem akar lelépni a politikai porondról Traian Băsescu, továbbra is főszerepre tör a nép szórakoztatásáról folyamatosan gondoskodó romániai politikai shownak. Látványos, de főleg hangos, ahogy vissza szeretné magát tornászni a fősodorba. Azon túl, hogy létrehozta (hivatalosan: a védnöksége alatt alakult) az EP-ben ugyan mandátumot szerző, de ma csak 3 százalékos támogatottsággal rendelkező Népi Mozgalom Pártot (PMP), megtalálta a témakört, mely a populista retorikát ma a legjobban szolgálja.

A volt államfő pártépítő törekvései akár eredményre is vezethetnek. Emlékezzünk vissza, hogy építette fel, és juttatta hatalomra a Demokrata-Liberális Pártot (PDL): szétrombolta a liberálisok alakulatát és szinte a semmiből tette számottevő alakulattá. Olyan párttá tette a PDL-t, amilyenre a lakosság többsége vágyott. Hogy mennyire sikerült megvalósítania a hatalomról szóló terveit, azt a közelmúltban véget ért két elnöki mandátuma bizonyítja.

Băsescu tudja, a populista retorika hatásos, csak a tematikát kell jól és jókor megválasztani. A PDL, illetve önmaga felépítéséhez kapóra jött a korrupció tematizálása mellett a jobb élet ígérete. A lakosság mindig elhiszi, ha valaki az ő javának szolgálatát helyezi kilátásba. Aztán, ha csalódik (mint a bérük negyedét elveszítő közalkalmazottak), akkor szívja a fogát, de már későn, mert a leadott szavazatot nem könnyű visszaszívni. Pontosabban nem könnyű leváltani a hivatalban lévő államfőt – lásd a Băsescut hatalmától csak ideig-óráig megfosztó bizalmatlansági indítványokat a sikertelen népszavazásokkal, illetve lásd Ponta regnálását az ellene megfogalmazott vádakkal, eljárásokkal dacolva.

A volt államfő ismét meg tud lovagolni egy olyan témát, ami hatásos lehet a nép körében: a menekültek kérdését. Nyilvánvaló, egész Európa ezzel küszködik, s a jelenlegi román hatalom egészen ügyesen lavírozik, megpróbál együttműködőnek mutatkozni, lehetőleg minél kevesebb menekült befogadásával megúszni. Bukarest pontosan tudja, érdekei elleni lépés lenne visszautasítani az európai elvárásokat. Mindezt ma még könnyen is teszi, hiszen sem keletről, sem délről nem fenyegetik tömegek, a Duna pedig hasznosabb minden kerítésnél, drótakadálynál. Akár az ország csatlakozás a schengeni övezethez is függhet attól, hogyan viszonyul most az Unió – alig létező, de már körvonalazódó – menekültpolitikájához.

Amikor elnökké választották, azt mondta, ő csak a népre figyel, nem a politikusokra. Ebből leginkább emlékezetes népfürdőzései valósultak meg. Közben lejáratta a parlamentet, az éppen fungáló kormányt, megmaradt egyetlen üdvözítőnek, legalábbis ilyen szerepben tetszelgett. Az istenadta népre hagyatkozik most is, olyan témához nyúlt, amely megítélésében sokkal nagyobb teret kapnak az érzelmek, mint a ráció. Meglovagolja az emberek félelmét az ismeretlentől, a vallást, a hit őreként ügyesen beleszövi a kérdéskörbe a bukaresti mecset építése körüli felfokozott vitát. A vallási utalásokkal, illetve a mecsetek építésének kritikájával arra is kísérletet tesz, hogy maga mellé állítsa az ortodox egyházat.

Retorikája most szembemegy ugyan Európa demokratikus felével, de ő nem Brüsszelhez szól, hanem belföldre szánja a mondandóját. Nem az első eset, hogy önmagának is ellentmond, hiszen államfőként folyamatosan azt hangoztatta, hogy Romániának feltételek nélkül kell integrálódnia, miközben őt magát nem különösen kedvelték az európai kancelláriákon. Emlékezzünk vissza azokra az állam- és kormányfői csúcstalálkozókra, amikor egymaga lézengett az államférfiak közt, esetleg Berlusconi állt vele szóba.

Haragszik (tegyük hozzá, némi joggal) Európára azért is, mert az országot elnöksége idején nem vették fel schengeni övezetbe, ami neki komoly politikai tőkét jelentethetett volna itthon.

Kioktatja Brüsszelt, az európai szabályozások felborulásával riogat, azonban pontosan tudja, arra, amit mond, elsősorban itthon figyelnek. Eljött a pillanat, amikor keményen támadhatja Iohannis államfőt, s újra régi ellenségét Victor Pontát, továbbá valamennyi politikai szereplőt, akik hátat fordítottak neki mandátuma lejárta után. Nagyjából ugyanazt a címkét ragasztja rájuk: nem a románok érdekeit tartják szem előtt, hanem idegen érdekeket szolgálnak.

Băsescu a menekültkérdéssel kapcsolatban próbálja ugyanazt eljátszani, amivel megnyerte az elnökválasztást, hogy ő bezzeg tudja, mit kellene tenni itthon és külföldön, csak éppen most nincs beleszólása a nagypolitikába.

Ráült a menekültellenes hullámra,

korbácsolja a nacionalista kedélyeket, tudja, hogy ezzel népszerűséget szerezhet magának, amiből jut tán némi támogatottság gyengécske pártjának.

Băsescu tehetséges politikus, bizonyára felméri, hogy veszélyes vizekre evez, de minél feszültebb a hangulat az országban, annál több esélye van arra, hogy nyíltan is a PMP élére állva, mint az ország, s az ortodoxia megmentője újra vezető szerepet követeljen magának. Aki most az ő retorikáját használja érvként a menekültekről beszélve, az az ő malmára hajtja a vizet.

Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az idegenellenesség erősödése a Romániában kisebbségben élő nemzeti közösségekre nézve is veszélyes lehet, még akkor is, ha azok ellen irányul, akik közül a legtöbben soha be nem teszik a lábukat az ország területére. Tapasztalatból tudjuk, az idegenellenesség nem csak a külföldieket, de az itt élő, más nyelven beszélők, más felekezetű emberek felé fordulhat.

 

Simon Judit



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!