Törököt fogtak?

2016. 03. 08. 20:27

Nem sikerült hétfőn este dűlőre jutni az Európai Unió vezetőinek Törökországgal az illegális bevándorlás megállítása ügyében, hiszen a több hetes tárgyalásokat felborítva a török miniszterelnök újabb követelésekkel állt elő. Tasnádi-Sáhy Péter összefoglalója.

 

Hétfőn azzal a szándékkal érkeztek az uniós országok vezetői Brüsszelbe, hogy tető alá hozzanak egy megállapodást Törökországgal az illegális bevándorlás megállításáról. Ennek legfőbb pontja az lenne, hogy Törökország visszafogad mindenkit (azaz visszatoloncolható hozzá mindenki), aki az országból illegálisan lépett be az EU területére. Ez azért lenne sorsdöntő, mert a menekülthullám legnagyobb része a török partokról érkezik jelen pillanatban is – embercsempészek segítségével – az Unióhoz tartozó valamelyik görög szigetre, elsősorban a látótávolságon belül eső Leszboszra, hogy onnan, a jelenleg is krízishelyzetben lévő görög-macedón határon keresztül jusson el északra, elsősorban Németországba.
Az együttműködés a gyakorlatban úgy nézne ki, hogy a görög szigetekre érkező illegális határátlépőket egytől egyig visszatoloncolnák Törökországba, a köztük lévő szírek helyett pedig a törökök másnap átadnának ugyanannyi, de általuk már ellenőrzött, bizonyíthatóan szír menekültet az Uniónak, akiket az Unió aztán hivatalosan, saját költségén befogadna, és elhelyezne valamelyik tagállamban. Nincs pontos információ arról, hogy ezt miképpen ültetnék át a gyakorlatba, illetve belső megállapodás híján az is nagy kérdés, a befogadott menekülteket miként osztanák el a tagállamok egymás között. Mindezen kételyektől függetlenül egyértelmű, hogy a megállapodás ezen része mindenképpen kimozdulás lenne a jelenlegi, ellenőrizhetetlen és rövid úton humanitárius katasztrófához vezető patthelyzetből, egyelőre más elérhető lehetőség nem is mutatkozik.
Ezt Törökország is felismerte, és nem átallotta kihasználni a helyzetben lévő zsarolási potenciált. Így állhatott elő az a szituáció, hogy Ahmet Davutoğlu török miniszterelnök többhetes tárgyalássorozat után vadonatúj követelésekkel érkezett Brüsszelbe, amikkel szemben több EU-s vezető (messze nem csak Orbán Viktor, mint azt az M1 késő estig szajkózta) ellenállást tanúsított, pontosabban nem akarták elfogadni azokat kormányzati, illetve (ahol még ilyesmi létezik) parlamenti konzultáció nélkül. A félbeszakadt ülés utáni nyilatkozatokból megtudtuk, hogy bár a magyarok és a szlovákok jogfenntartó nyilatkozatokat tettek (hogy a menekültkérdésben hozott korábbi uniós döntéseket perelhessék), de nem fognak az útjába állni egy esetleges uniós-török megállapodásnak.
Már ha lesz megállapodás, mert a követelések igen komolyak. Először is március végéig a menekültügyre fordítandó eddig megígért 3 milliárd euró mellé Törökország kér még 3 milliárdot 2018 végéig. Bármennyire is furcsán hangzik, ez lenne a legkönnyebben teljesíthető követelés, főleg a másik kettőhöz mérve.
Merthogy Törökország az együttműködés fejében júniustól teljes vízummentességet követel saját, szám szerint 75 millió állampolgára számára, illetve szeretné felújítani a török EU-csatlakozásról szóló tárgyalásokat is. Előbbi tételnek a teljesíthetetlen infrastrukturális feladatok mellett az is kerékkötője, hogy újabb kártyát adna a törökök kezébe, semmi sem garantálja ugyanis, hogy adott esetben nem zúdítanák a náluk felgyűlt menekülteket és bevándorolni szándékozókat török papírokkal Európára, ha a helyzet úgy hozza. Utóbbinak pedig a komoly görög és ciprusi ellenálláson kívül az is akadálya, hogy ezzel a lépéssel Európa kvázi legitimálná az autokrata Erdogan rezsim lépéseit, többek között a sajtószabadság durva korlátozását (az ellenzéki Zamant kiadó hatósági ellenőrzés alá vétele után a Cihan hírügynökség élére is államilag megbízott ügyintézőt nevezett ki a bíróság).

Megállapodás legkorábban a március 17-18-i EU-csúcson várható, de mint ahogy azt a mértékadó európai lapok is megírták, Európa csak veszíthet.

A megállapodás nélkül az EU területén belül kell permanensen zárva tartani a határokat az ellenőrizetlen menekültáradat megállítására,

veszélyeztetve ezzel Schengent, a zsarolásnak engedve pedig egy kiszámíthatatlan és antidemokratikus rezsimmel kell lepaktálni, amely – ha érdeke úgy kívánja – bármikor újra megnyithatja a „zsilipet”.
Nagyon úgy néz ki, hogy közös akarat és vízió híján Európa kénytelen-kelletlen törököt fogott, és nagy kérdés, hogy mennyire megtépázottan fog kikeveredni az ölelésből.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!