Tertium non datur?

2016. 04. 14. 10:55

Szilágyi Aladár jegyzete a liberálisok utolsó bukaresti főpolgármester-jelöltjének az utolsó utánival való felváltásáról.

 

Úgy tűnik, a Nemzeti Liberális Párt vezérkara a magáénak vallja az arisztotelészi kizárt harmadik elvét, mi több, a kizárt második gyakorlatára zsugorítja azt. Napjainkban – a választások küszöbén – fenemód fenekednek valamikori-olykori választási szövetségesükre, jelenlegi riválisukra, a Szociáldemokrata Pártra. Ez az érzelmi viszonyulás – persze – visszafelé is érvényes. Triviálisan az. Ha az előjelek nem csalnak, a PSD szénája jól áll: bukaresti főpolgármester-jelöltjük, a kissé hervatag, de ugyanvalóst ambíciózus, antennahármas múltú Gabriela Firea – esélyes a győzelemre. A PNL viszont nagy-nagy gondban van. A házuk táján körülnézve, Cătălin Predoiu, négy, egymást (le)váltó kormány igazságügy-minisztere személyében vélték fölfedezi az igazit. Viszont hiába istenkedtek a Blaga-Gorghiu pártelnök-ikrek, hiába kancsintott rá diszkréten Iohannis államfő is, Predoiu határozott nemmel válaszolt, és maga helyett Adriana Săftoiu párttársnőt javasolta. Adriana majdnem olyan szép, mint Gabriela, ő is bő médiamúlttal dicsekedhet, pártváltóként pedig több babérlevelet gyűjtött be: Băsescu elnöki tanácsadói testületének balhés üdvöskéje, államtitkári rangú szóvivője volt, onnan botrányosan lelépve, liberális, majd a szabadelvűekkel szakító, demokrata-liberális politikus lett, végül, amidőn az utóbbiak az előbbiek kebelére borultak, Adriana is visszaolvadt a liberálisok langymeleg ölébe. Róla viszont az Ikrek hallani sem akarnak, úgy vélték, kevésbé közismert, nem vetekedhet „Gabi” Firea népszerűségével.

Ekkor került előtérbe Ludovic Orban, a PNL régi motorosa. Úgy tűnt, minden rendben lesz, a vezérkarban kevesen ellenezték őurasága jelölését. A PNL alelnöki szintjéig jutott, miniszterviselt férfiú – a volt EU-komisszár Leonard Orban öcsikéje – a magyar apától, román anyától származó brassói majdnem fenegyerek, eszményi jelöltnek tűnt. De mit ad a DNA?! Ludovicról a korrupcióellenes ügyészség kideríti, hogy a minap 50 ezer eurót kért egy üzletembertől a választási kampányra. Az ügyészek szerint a pénzért cserébe, a vezető nélküli állami televízióban Orban választási kampányát népszerűsítették volna. Orban visszalépett a jelötségtől, közölte, hogy a liberális párt első alelnöki és a képviselőház alelnöki tisztségéről is lemond.

A libikrek hiába forgolódtak a liberális prérin, egyetlen, a törzsfőnökségre esélyesnek remélhető harcost sem véltek fölfedezni. A kerítésen túlpillantva, hirtelen egy Marian Munteanu nevű, párton kívül ődöngő magánzón akadt meg a tekintetük. Nos, ami Mariant illeti, ő egy különös, sokszínű, modhatni, tiritarka személyisége a bukaresti értelmiségi elitnek: a jelenleg kissé molyirtó illatú, némileg legionárius pöttyökkel ékes, önmagát nemzeti demokratának aposztrofáló, legendás forradalmár-diákvezér, akit az 1990. június 13-14-i mineriász alkalmával az országmentő bányászok félholtra vertek, és kis híján lefejeztek – eddig még egyik pártnak sem jutott az eszébe. Igaz, a Petre Ţuţea legionárius filozófus eszmekebelén nevelkedett etnológus, aki – egyebek mellett – Az ortodoxia, az emberiség jövője című könyv szerzője, maga is próbálkozott egy pártkezdemény összehozásával, s amikor annak anémiája kiderült, nem mással, mint a SRI egykori hírhedett igazgatója, Virgil Măgureanu pártjával fuzionálva próbált megerősödni. A vérátömlesztés még megtörténte előtt kudarcba fulladt, Munteanu előbb a Polgári Szövetséggel (Alianţa Civilă), majd a PUNR-vel való kacérkodás után kilépett a politikai szférából. Viszont 2005-ben – oktatói és tudományos tevékenysége megkoronázásaként – magna cum laude, a Bukaresti Egyetem doktora lett.

Nos, Marian Munteanu volna a PNL utolsó utáni jelöltje Románia fővárosának főpolgármesteri székébe. Kérdés, hogy ő maga mennyire veszi komolyan ezt a felkérést, az sem elhanyagolandó, hogy köpenyéről mennyire illan el a naftalinszag, az is, hogy a légiószínű foltokat sikerül-e valamelyik politikai pucerájban eltávolíttatnia. És nem utolsó sorban az is, hogy – győzelme esetén – számlálhatatlan képességével és képtelenségével, mit tud kezdeni azzal a Bukarest nevű kedves levantei szörnyszülöttel, amelyik végre, egy erélyes, határozott, következetes és megvesztegethetetlen gazda kezére jutva, a földkerekség egyik legélhetőbb fővárosává emelkedhetne.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!