Szűcs László: Hogyan gondoljunk Bãsescura?

2010. 10. 13. 10:06Különös egy játszótér ez a politika, a hintával olykor az is magasra akar kerülni, akinek ehhez nincs is meg a kellő lendülete. Hiszen az utóbbi napok tapasztalata azt mutatja például, hogy a többhetes csalóka háttérbe húzódottság után magát aktiváló román államfő kétharmados parlamenti támogatottság nélkül is sarkalatosabb változásokat szeretne elérni, mint amiről a kényelmes kétharmaddal rendelkező Fidesz vezetői eddig beszéltek.
A jelek szerint Bãsescu nem elégedett a saját maga által a télen gründolt kabinettel, komolyabb mozgásokat szeretne látni a politikában, alkotmányt fazoníroztat, választói törvényt reformálna. Persze, van hivatkozási alapja, a novemberi elnökválasztás első fordulójával egy időben rendezett népszavazás. Erre hivatkozva kezdeményezheti a parlamenti képviselők létszámának a csökkentését, a felsőház megszüntetését. Csakhogy az elnök olyan kavicsokat is bedob az állóvízbe, amelyek súlyát nem növeli semmiféle referendum, így a karcsúsított törvényhozásba való bejutás küszöbének megduplázása, a két nagy pártnak a hatalomba való bebetonozása nem rendelkezik semmiféle választói felhatalmazással. Sajnálatos, hogy a kormányzati partner RMDSZ olyan blődlik iránt is hajlandó megfontolást mutatni, mint a magyar képviselők számának valamiféle adminisztratív állandósítása. Lássuk be, most nem lehet könnyű a zavaros hazai politikai vizeken okosan navigálni, amikor az elnök kezében immár ott van a magát balközépre helyező új, a független honatyákból verbuvált párt, amelynek frakciója igen nagy ahhoz képest, hogy a szervezet soha semmilyen választáson egyetlen voksot nem kapott. Ráadásul ezekben a hetekben vitatja meg a ma még kétkamarás parlament az RMDSZ számára, illetve a választói számára oly fontos tanügyi törvényt, melyet sokan szívesen kisiklatnának. Úgyhogy feltehetően nincs jobb megoldás annál, mintsem egy ideig legalább jó képet vágni Bãsescu ötleteléseihez, melyek persze jóval többek, jóval tudatosabbak egy erős egójú államfő szeszélyeinél. S mindabból, amit tesz, arra lehet következtetni, hogy az elvileg utolsó mandátumából hátralevő esztendők után is valamilyen formában az ország sorsának egyik fontos alakítója kíván maradni. Akár miniszterelnökként is bizonyára szívesen megmutatná, hogyan is kell ezt a dolgot csinálni.
Feltehetően az sem mindegy, hogy a következő hónapokban miként alakul az új magyar kormány kapcsolata egyfelől Bãsescuval, s az ő PD-L-jével, másfelől a kormányon lévő RMDSZ vezetőivel. Orbánéknak most aligha érdekük, hogy a Szövetség kiszoruljon a végrehajtó hatalomból, minden bizonnyal a román testvérpárttal sem céljuk összekapni, talán ennek is tudható be, hogy a kettős állampolgársággal kapcsolatban is óvatosan fogalmaznak a győzelem után, „valamilyen formában találunk rá megoldást” – nyilatkozta például Kósa Lajos vasárnap este. Ezzel szemben a román elnök akár konfliktusra is hajlandó, ha az érdeke úgy kívánja. Mestersége címere a kiszámíthatatlanság, ebben van az ereje is, ez az ars poeticája, ezzel volt képes sikereket elérni. Ezért is nehéz rá államférfiként gondolni.


Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!