Színház és politika

2016. 07. 20. 19:59

A közösségeket emberek alkotják, univerzális, összetett lények, akiknek a teljes értékű élethez nem csak templomra és iskolára, hanem megfoghatatlan tartalmakat keringető, mérgeket lebontani képes színházra is szükségük van. Igazi, élő színházra. Tasnádi-Sáhy Péter jegyzete.

 

Most olvasom: vívóterem lesz a hajdani Bárka Színház helyén, meg a Ludovika Egyetem multifunkcionális rendezvényközpontja. A technikai berendezések, illetve az archívumok további sorsáról nincs hír.
Természetesen felmerülhet a kérdés, mit fáj nekem Nagyváradról egy magyarországi színház pusztulása, bomlási folyamatai a Józsefvárosban, miért kell ezzel egy tisztes (na jó, sokak szerint nem annyira tisztes) erdélyi lap hasábjait tölteni. Van rá rövid válaszom: mert azzal a szomorú tanulsággal szolgál, hogy egy színház is elhunyhat idő előtt, ha nem vigyáznak rá. Átfogalmazva, van olyan, hogy egy közösség túléli a saját színházát, színház nélkül marad.
Ha esetleg nem sikerült volna tisztáznom, miért hangzanak szerintem tragikusan az előbbi mondatok, kifejtem kicsit bővebben. Az, hogy valami meghalhat, azt is jelenti, hogy él. Tehát, a színház nem épület, nem intézmény, hanem egy közösség élő szerve. Lehet vitatkozni arról, hogy mit is csinál pontosan ez a szerv, keringet valami nedvet, felszív tápanyagokat, mérgeket választ ki, esetleg hormon- vagy enzimszerű anyagokat termel, netalán mindezt egyszerre, de az biztos, hogy a közösség teste, e nélkül a szerv nélkül nem lehet ép. A színház halála ezért tragédia.
Igaz ez akkor is, ha az egyén szintjén ezt sokan cáfolnák, azt érezvén, hogy a színház felesleges, esetleg zavaró, felháborító, megbotránkoztató. Ez csak azért van, mert túlzottan hozzá vagyunk szokva ahhoz a méreghez, amit a színház képes lebontani, vagy elszoktunk azoktól az anyagoktól, amivel hozzájárul az egészséges működéshez. Biológiai példánál maradva gondoljunk csak bele, milyen kínzó tud lenni lemondani a bizonyítottan egészségtelen cukorról vagy cigarettáról, mennyire nehéz és utálatos dolog elkezdeni sportolni hosszas tespedés után …
Ha kicsit is őszintén összeszámoljuk az életünket megtöltő tespedtségeket, érezhetően hiányzó elemeket és megszokott mérgeket, megállapíthatjuk:

olyan korban élünk (kérdés, volt-e nem ilyen kor), amikor a színház, a közösség egészségének védelme érdekében védelemre szorul,

amikor sok közösségben óvó karokra, támogatásokra van szüksége ahhoz, hogy betegségeiből kigyógyuljon, tetszhalálából felébredjen, a közösség ellustult, mérgektől átitatott testében a helyét megtalálja.

Ezt a védelmet és támogatást – művészetpártoló vagy csak simán excentrikus arisztokraták, illetve (realistábban közelítve) elegendő számban fellelhető, jóérzésű pénzemberek híján – mifelénk leginkább a politikum tudja biztosítani. Az a politikum, amelynek ésszerűen sokkal könnyebb és kényelmesebb lenne buksisimogató, „közönségbarát” színházszerű műszerveket fenntartania, hiszen az rövid távon sem vált ki választói elégedetlenkedést, nem világít rá úton útfélen általános emberi helyzeteken keresztül az esetleges, akár szándékolatlan hibákra, nem sért, nem zavar, nem ébreszt, nem gondolkoztat, nem csinál bajt, lehet nyugodtan utat építeni, teret rendezni, meg minden olyan praktikus dolgot csinálni, ami általában a mindennapi feladatok közé tartozik.
Mondom, pontosabban írom még egyszer: bizonyos szempontból teljesen érthető, ha a politikum egyéb elfoglaltságai okán, kényelemből, sértettségből, esetleg kisnyúlért nem akar színházat óvni és támogatni, pusztulni hagyja, – bimbózó demokráciás hevületében – akár direkte pusztítja, vagy csak simán hatalmi játszmák csataterévé teszi a közössége színházát.
A bizonyos szempontokon kívül viszont léteznek egyéb szempontok is. Emberi szempontok. Merthogy a közösségeket (legyenek bármilyen címkével ellátva) emberek alkotják. Méghozzá – valahol mélyen, a tespedtségek, mérgek és hiányok alatt – univerzális, összetett lények, akiknek a teljes értékű élethez nem csak templomra és iskolára, hanem megfoghatatlan tartalmakat keringető, mérgeket lebontani képes színházra is szükségük van. Igazi, élő színházra.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!