Politikai sztriptíz

2015. 02. 02. 10:55

Elena Udrea minapi magánszámát, interjúban történő kitárulkozását nyugodtan lehet politikai sztriptíznek titulálni. A korrupcióellenes ügyészség vizsgálódására válaszul kivetkőzött magából, levetette a semmiről sem tudó naiva mezét, és tapasztalt kurtizán módjára vetkőztette le Románia politikai, titkos- és igazságszolgálati elitjét.

 

 

 

 

 

 

 

 

Hátborzongatóan rémisztő, amit mond, ha csak tizede is igaz állításainak. Eddig is sejtettük, gondoltuk és többször tapasztaltuk, hogy nagy a hatalma a titkosszolgálatoknak. No de ennyire? Egy pártelnök, volt miniszter, államelnöki tanácsos, államelnök-jelölt, aki Traian Băsescu szerint „jó Romániának”, Elena Udrea most kitálalt. Nem csak fenyegetőzött, mint kabarészereplő: „ha én egyszer kinyitom a számat”, hanem meg is tette. Pontokba szedve, lényegében a következőket állította:

1. Nem Klaus Iohannis nyerte meg a választásokat, hanem Victor Ponta bukta el, mert elbocsátással fenyegette meg a Román Hírszerző Szolgálat igazgatóhelyettesét, Coldea Floriant, amennyiben ő államelnök lesz (közérthetően: a titkosszolgálatoktól függ, kit választanak Románia elnökévé). Mi több, Coldea igazgatóhelyettes 500.000 eurót kért Udrea férjétől, Dorin Cocostól, a Romania TV finanszírozására.

2. Ő járt közbe és közvetített Băsescu és Ponta között azért, hogy Codruta Kövesit nevezzék ki a DNA élére.

3. A Román Hírszerző Szolgálat mindenkiről rendelkezik információkkal, beleértve az ügyészeket és bírákat is, tehát adott esetben így vagy úgy, nyomást tud gyakorolni, lásd Toni Greblă alkotmánybíró esetét.

Az Udrea nyilatkozatai által érintettek reakciója több mint érdekes. Traian Băsescu tőle szokatlan módon hallgatásba burkolózik. Victor Ponta szerint Udrea 10 éven keresztül dicsérte az Országos Korrupcióellenes Ügyészséget és a Román Hírszerző Szolgálatot, most harcba száll velük. A SRI szóvivője szerint a Szolgálat nem mond véleményt bűnügyben gyanúsítottak nyilatkozatairól.

Egy gondolatmenet erejéig tegyük félre Udrea nyilatkozatait, vizsgáljuk meg a már bizonyított tényeket:

- A korrupció behálózta a romániai politikai elitet, az igazságszolgáltatást a legmagasabb szintig. (letartóztatások, bűnvádi eljárások, súlyos ítéletek).

- A Microsoft és EADS ügyekben több millió eurós kenőpénzek jutottak miniszterekhez, pártkasszákba, államelnöki kampányfinanszírozásba.

- Az agyondicsért Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) perbe fog községi polgármestert, mert formailag még tagja családi vállalkozásának (PFA), de Udrea asszonyság esetében nem vett észre több millió eurós hirtelen, igazolatlan meggazdagodást.

- Az állampolgári alkotmányos jogokat védő Alkotmánybíróság elmeszel három úgynevezett Big Brother törvényt, amelyek szinte korlátlan lehallgatásokat és számítógépes kutakodásokat tettek volna lehetővé a szolgálatok számára. Erre válaszul, vagy sem, tévékamerák kereszttűzében a nyílt utcán őrizetbe vesznek és kihallgatásra bekísérnek egy alkotmánybírót, holott ezt a nyilvánosság kizárásával is megtehették volna.

- Kedden minden előzmény nélkül lemond a SRI igazgatója, a szófukar, diszkrét George Maior, aki nyolc éven át közmegelégedésre vezette intézményét, miután kisfiús mosollyal mindenkit megnyugtatott arról, hogy vannak fedett tisztek az újságírók között, hisz ez bevett gyakorlat a szolgálatoknál. Nem fedett fel senkit, a törvény ezt nem is teszi lehetővé, de hagyja az újságírókat, marják ők egymást a médiában, kell egy kis figyelmet elterelő cirkusz. Mindenki találgatja a hirtelen lemondás okát. Tippelnek az igazgató „elszólásainak” következményére, esetleg az Alkotmánybíróság elleni fellépésre. Az senkinek sem tűnik fel, hogy rá két napra Maiort hirtelen megválasztják a Katonai Tudományok Akadémiája elnökének. Jól sikerült elterelő hadművelet.

Visszatérve Udrea nyilatkozatához, összekapcsolva az említett tényekkel, körvonalazódik egy nehezen kezelhető és bizonytalan végkimenetelű politikai küzdelem. Gyors öntisztulási folyamat ebben a politikai iszapbírkózásban elképzelhetetlen, senki sem bízik senkiben, mindenki hatalomra tör. Külföldről sem lehet erre a politikai helyzetre, a társadalmi bizalom hiányára megoldást várni. Csak reménykedni lehet abban, hogy a 2016-os választásokig tisztulni fog a kép, de sajnos fájdalmas lesz a vajúdás.

 



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!