Nem ismerem = nem szeretem

2016. 10. 22. 13:15

Sokféle igazság él egymás mellett a globális faluban, könnyen megesik az is, hogy az egymás mellett élő emberek hiedelem-GPS-e nem csak mást mutat, de egymásnak ellentmond. Tasnádi-Sáhy Péter jegyzete.

 

A napokban kisgyermekes barátaink érkeztek látogatóba. A szülők boldogan mesélték, mennyire jó az óvoda, ahová jár a gyerek, pedig állami (román, ahol van egy magyar csoport), de a pedagógusok rendkívül kreatívak. A gyerek nagyon hamar beilleszkedett, minden rendben, a háromból viszont csak egy dadust szeret, kettőt nem. Az ok is hamar kiderült: románok, és nem érti őket.
Ez kábé így hangzott el, vagy ugyanazon, vagy egymást követő mondatokban: nem szereti, mert nem érti.
Hát nem csodálatos magyarázat nagyjából a legtöbb ellentétre az életben? Azért nem szeretem, mert nem értem. Pozitív verzió: ha érteném, szeretném. Kifejtve: ha átlátnám, hogyan működik, érteném a rendszerét (vagy rendszertelenségét), tudnék hozzá kapcsolódni, el tudnám fogadni, hogy így vagy úgy az életem része legyen. Igaz ez másik nyelvre, kultúrára, sütireceptre egyaránt.
Nagy kérdés persze, hogy mit tegyünk, ha valaki nem akar, avagy nem tud minket megérteni. Például mi vagyunk, akinek a nyelvét, kultúráját nem ismerik, akinek a sütireceptjét eleve kizárják a buliból.

Csányi Vilmos, humánetológus, Íme, az ember című remek könyvét azzal kezdi, hogy az ember hiedelmeket készítő állat. Ezt tartja fajunk talán legjellemzőbb tulajdonságának.
És tényleg, ha belegondolunk, az életünk nagyobbik része nem tapasztalatokra épül, hanem másod- vagy sokadkézből szerzett, mindenféle feltételezésekkel kiegészített, torzított információkra, amiket a szüleinktől, tanárainktól, közösségünktől, illetve a médiából hallunk. Ezekből építünk fel egy rendszert, ami alapján aztán tájékozódunk a világban.

A hiedelmek sok szempontból hasznosak, hiszen biztonságot adnak, időt spórolunk velük, és nem utolsósorban kockázatokat kerülünk: jobb az ártatlan siklótól is félni, mint a viperával barátkozni, persze a legjobb, ha meg tudjuk különböztetni a kettőt egymástól, de hát ez minden esetben nehezen elvárható. Csányi azt is kifejti szépen részletesen, hogy ezek a hiedelmek kifejezetten tartósak. Nem csoda, hiszen az ember az evolúciója nagyobbik részét kisközösségi lényként töltötte, egyetlen megkérdőjelezhetetlen hiedelemvilághoz szokott.
Csakhogy ma már nem így élünk, sokféle igazság él egymás mellett a globális faluban, könnyen megesik az is, hogy az egymás mellett élő emberek hiedelem-GPS-e nemcsak mást mutat, de egymásnak ellentmond, az egyik szerint a Kánaán van ott, ahol a másikon szakadék villog, és fordítva.
Mit lehet ilyenkor tenni, hiszen a racionális érvek csak a legritkább esetben képesek felülírni a hiedelmek dominanciáját…


Így a borongós őszi estében azt gondolom, hogy ennek ellenére is együtt kell továbbmenni, valahogy. Csak azt kell kitalálni, ki induljon el a hite szerinti rossz irányba a másik kedvéért.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!