Nekünk már tizenhat
2016. 01. 03. 13:37Bögözi Attila jegyzete – némi kalendárium-történeti felvezetővel – az új esztendővel kapcsolatos realitásokat és reménységeket fogalmazza meg.
Mióta világ a világ, az újév érkezése magában hordozza a születés misztériumát.
Idén is világméretű ünneplés (bár a terrorveszély itt-ott visszafogta a jókedv tombolását), utcabálok hullámzása, petárdák fülsiketítő füstölgése, tűzijátékok több száz tonnányi fergeteges szikrázása közepette született meg az új év. Első perceit tengernyi mennyiségű pezsgő gyöngyöző habzása és katedrálissá összeálló üdvrivalgás boldog zúgása fürdette, végtelen karrengeteg dobálta az égig.
A világ ünnepeltjeként elsőnek a Csendes-óceán délnyugati részén, Hawaii és Új-Zéland közötti Szamoán koccintottak jövetelére, utoljára pedig – különös, de csöppet sem véletlen játéka a Föld negyven időzónájának – szintén Szamoán, ám ezúttal az előbbitől alig bumeráng hajításnyira levő Amerikai Szamoa szigetén, ahol a nyolcvan kilométeres szomszédság „egyesztendőnyi” távolsággá váltott, amióta 2011-ben, a függetlenségét elsőként kivívó Szamoa lakósai úgy döntöttek, időzónát váltanak, amivel átkerültek a dátumválasztó vonal nyugati oldalára. És ennek – a paradicsomi körülmények mellett – leginkább a nászutasok és az időutazók örülnek a legjobban, ugyanis a két Szamoán használt, eltérő időzónának köszönhetően kétszeresen lehet ünnepelni akár esküvőt, akár születésnapot.
És kétszer lehet köszönteni az újesztendőt is, anélkül, hogy ezért lóhalálában (vagy szuperszonikus szárnyakon) kellene vágtatni, mondjuk Bécsből Párizsba, ahol a Champs-Élysées-n amúgy is elmaradt az elmaradhatatlan éjféli tűzijáték, állig felfegyverzett, terepruhás katonák őrző-védő tekintetének szigorú felügyelete alatt – milyen tragikus új helyzeteket tanul a világ! – vigadt az önfeledt szórakozásra kiéhezett tömeg.
Születése után, azonnal rezzenéstelen, mély álomba merült a csecsemő, mintha csak színlelte volna a létezést, a Gázai-övezetben, ahol a szilveszteri ünnepségeket be is tiltotta a területet irányító Iszlám Ellenállási Mozgalom (Hamász), mondván, az újév megünneplése nyugati szokás, amelyet Gázában nem tudnak elfogadni, mert azok ellentétesek az iszlám vallási értékeivel és hagyományaival.
Álljunk csak meg itt egy polgári szóra.
Mitől is „nyugati érték” a szilveszter, meg az újév ünneplése, hiszen tudvalevőleg, az új év nem mindig január elsején kezdődött, és ma sem mindenhol kezdődik ezen a napon.
Krisztus előtt 46-tól, amikor Julius Caesar bevezette az új kalendáriumot, és a kétarcú istenről, Janusról elnevezett hónap, a január első napja lett az év kezdete, a rómaiak úgy képzelték, december 31-én éjfélkor, Janus visszanéz az óévre és másik arcával a jövőbe tekint, ezért ezen az éjszakán szerencsehozó ajándékokat (például diót, vagy Janus arcával nyomtatott érméket) adtak egymásnak.
Bő ezer évig a kétarcú isten ünnepe senkit sem zavart, aztán a középkor hajnalán maguk a keresztények voltak azok, akik az újév napját önkényesen áttették december 25-re, Jézus születése okán, ekkor tartották az Angyali Üdvözlet ünnepét.
Ám, ha a rómaiaknál is mélyebbre pillantunk vissza a régmúlt időkbe, a különböző civilizációk máskor ünnepelték az új év napját, amit különböző vallási szokásokhoz, vagy asztronómiai szabályosságokhoz kötöttek. Így az óévbúcsúztató napja volt már szinte minden évszakban, az első újévi ünnep pedig (amelyet ismerünk) négyezer éve történt: az ókori babilóniaiak a tavaszi napéjegyenlőséget követő első újhold idejére számolták az óév búcsúztatását és az újév eljövetelét, amelyet egy 11 napos fesztivállal köszöntöttek. (Mi ehhez képest mai, szűk, kétnapos ünneplésünk!)
Az ünneplést, az ókori egyiptomiak sem adták alább, csak ők az új évet a Nílus vízmozgásához kötötték: a folyó áradásakor búcsúztatták az óévet, ami egybeesett a Szíriusz csillag 70 napi hiátus utáni felemelkedésével.
A kínai újév viszont a mai napig a téli napforduló utáni második újhold idejére esik, amely valahol január 21. és február 20. körül következik be.
Etiópiában szeptember 11-én ünneplik az új évet, és Enkutatash-nak hívják, amely a nyári esős évszak végét jelenti. Kambodzsában április 13-ról 14-re virradó éjszaka búcsúztatják az évet, az ünneplés három napig tart. Koreában Szollal az új év neve, és a holdnaptár első napját jelöli, Thaiföldön április 13. és 14-e között vált az esztendő, s szeptember és október közé esik a zsidó újév, a Rós Hásáná.
A muszlimok az iszlám újévet saját holdnaptárjuk alapján ünneplik, s ez mindig máskorra esik, ahogyan az év indulását jelző hónap, a Muharram is. 2004-ben február 22-én, a tavaly október 15-én köszöntött be az újév. Az ünnep a muszlimoknak sem más, mint az iszlám Allah szolgálata, kegyesség és jóravalóság, helyes cselekedet, reménykedés, könyörület és bűnbocsánat: „Allah túláradó kegyelmében és könyörületében, ennek okán örvendezzetek!” (Korán 10:58, forrás iszlam.net)
Nekünk, nyugati keresztény kultúrkörhöz tartozó embereknek a január elsejét az év első napjaként XII. Gergely pápa adta vissza, 1582. február 24-én kiadott Inter gravissimas kezdetű bullájával végrehajtott naptárreformjával, amit gregorián-, vagy Gergely-kalendárium néven emlegetünk és használunk.
De mint minden emberi alkotás, ez sem tökéletes, mert ha minden negyedik évben beiktatnánk egy szökőnapot – ez a naptárreform lényege –, akkor megint elcsúszna az időszámítás. Ezt a Gergely naptárban úgy oldották meg, hogy 400 évente kimarad 3 szökőnap. Az olyan kerek évszázadok, amelyek négyszázzal nem oszthatók, közönséges 365 napos évek maradnak (pl. 1700, 1800, 1900 nem voltak szökőévek, 2000 viszont az volt). Ezzel elejét vették a nagy eltérésnek, de – a csillagászok szerint – még mindig maradt egy kis rés a naptár és a tropikus napév között: 4 év alatt 0,0012 nap, amiből 3320 év alatt gyűlik össze egy fölösleges nap, ennek eltüntetése 4902-ben lesz majd esedékes.
Legyen mindez az akkori emberiség gondja.
Nekünk, 2016-ban van ezeregy fontosabb dolgunk, mint az eljövendő késő évezredek naptárreformjával bíbelődni.
A kisded pedig, akit világra szóló, hangos lelkesedéssel ünnepeltünk, bár rugdalódzik bölcsőjében, erőt gyűjtve nagy csatáihoz, most még főként csak alszik, amiért körülötte nesztelenül, lábujjhegyen – vagy inkább lelkük hegyén – járnak az emberek. Mert még vigyáznak rá. Még érzik, hogy ajándék. Álmát pihentetik a csenddel. És mert tudva tudják: az újesztendőben új kihívások és új megmérettetések várnak ránk. Ránk, mint személy. Ránk, mint közösség. És ránk, mint emberiség. Függetlenül attól, melyik napon ünnepeltük-ünnepeljük.
Persze, van ebben jó is, hiszen 2016-ban (is) tiszta lappal indulhatunk, és erre bármit (vagy szinte bármit) írhatunk, rajzolhatunk, festhetünk. Akár gyurmázhatunk is a hófehér lapon valami nagyot, szépet, s amihez nem kell a boldogságra vonatkozó jókívánságok vatelinnel bélelt válltömése sem. És ami oldja a közömbösséget is.
„Az a feladatunk, hogy a szeretet, az együttérzés, az irgalmasság, a szolidaritás valódi életprogramunkká, magatartásunk stílusává váljon az egymáshoz fűződő kapcsolatainkban. A szolidaritás és az irgalmasság kultúrájának előmozdításával küzdjük le a közömbösséget” – fogalmazta meg üzenetében Ferenc pápa, aki a béke hiányának egyik alapvető okaként is a korunk csapásai iránti közönyt nevezte meg. Az információ növekedése önmagában nem jelenti a figyelem növekedését is a problémák iránt, ha nem követi a szolidaritáson alapuló lelkiismereti nyitottság. Ezért alapvetően fontos az a hozzájárulás, amelyet a család mellett a nevelők, a tanárok, a kultúra képviselői, a médiaszakemberek, az értelmiségiek és a művészek adhatnak - fogalmazott a katolikus egyház vezetője.
Mindez pedig szeretettel, sok-sok szeretettel lehetséges. Pazaroljuk hát ezt, most, az újév kezdetén, vallásra, bőrszínre, társadalmi helyzetre, valamint egyéb meg- és felosztó kritériumokra való tekintet nélkül egymásra, mert a szeretet az egyetlen vagyon, ami nem fogy, minél bővebben osztják, annál inkább növekszik.
Így 2016-ban talán dűlőre jutunk az előző évben elpuskázott terveink, béklyóba kényszerített elképzeléseink valóra váltásában, s talán a boldogság is érintés-közelbe kerül hozzánk.
Ez a dolgoknak, történéseknek személyi szintű, pozitív változata. Mert a globális, vagy nagyközösségi csöppet sem ennyire pozitív.
„2016-ban világszerte, de Európában különösen kiéleződnek a korábban is mindenütt ott lappangó konfliktusok. Aligha várható el, hogy az identitásuktól (s ezzel emberi méltóságuk jelentős részétől) megfosztott bevándorlók – másodrendű állampolgárokként, kevesebb pénzért, önként és dalolva – eltartsanak bennünket, európaiakat, akiknek végső fokon szülőföldjükről való elűzetésüket is köszönhetik.” (Bíró Béla)
„Az Iszlám Állam veresége valószínű, helyét azonban újabb terrorszervezet foglalhatja el. Az orosz–NATO konfliktus éleződik az amerikai elnökválasztási kampány miatt is.” (Ambrus Attila)
„Tovább fokozódik a terrorizmus, a cigarettacsempészet és a virslihús vizezése. Az AEÁ és az EU politikusai egyre nagyobb marhaságokat találnak ki.” (Kuszálik Péter)
Itthon?
Nos, itthon marad a politikai csodavárás – és a helyezkedés minden fronton. Itt az új áfacsökkentés, jön a minimálbér-emelés, a dohányzás szigorú korlátozása, drágul a kötelező járműbiztosítás (RCA), január elsejétől csökken az áram ára 5-6 százalékkal (hasonló arányban csökken a gáz ára az év közepétől az ipari fogyasztók számára).
És 2016-ban lesz két választás is. Nyár elején önkormányzati, novemberben parlamenti választás lesz Romániában.
Mindezek pedig nemcsak a most még csecsemő 2016-os év álmának és nyugalmának megzavarására alkalmas lehetőségek. Hanem mindannyiunkénak.
Viszont egy újévi jegyzet – bármennyi sötétséget is sejtet magából a kifürkészhetetlen, de sok tekintetben kiszámítható jövő – nem végződhet pesszimista leütéssel, ezért (hithű reformátusként) végszónak újból őszentségét, a pápát idézem, aki azt mondta: „ne veszítsük el a reményt, hogy a 2016-os esztendőben mindnyájan eltökélten és bizakodva dolgozunk majd, ki-ki a maga szintjén, az igazságosság és a béke megvalósításán.”
Vigyázzuk hát e mély értelmű üzenettel, a csecsemő 2016 álmát. Hogy mire felnő, akkor is – Sütő Andrást parafrazálva – könnyű álma legyen.
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
