Mi, a korruptak és politikailag farkasvakok

2016. 06. 09. 15:23

Az önkormányzati választásokon az elmúlt évek leggátlástalanabb politikusait is megerősítették tisztségükben a szavazók – és ezzel mérleget is vontak az évek óta tartó „korrupcióellenes harc” hatékonyságáról. Ez az ellentmondásos korrupcióellenes kampány a választói magatartást, a választói kedvet illetően használni nem használt, viszont sokat ártott. Miért kedves a mocskos kéz? Parászka Boróka problémafelvetése.

 

A korrupcióellenes intézkedések sorát teljes egészében elutasítani, vagy elfogadni egyaránt értelmetlen. Bizonyos mértékű és típusú korrekció működik a romániai társadalomban. Ennek alátámasztására hozzuk példának a Transparency International szakmailag sok szempontból vitatott felmérését. A romániai index egy év alatt jelentősen javult, a nemzetközi rangsorban a 69. helyről az 58. helyre lépett előre Románia. Ez a folyamat azonban még nem érte el a demokratikus alapstruktúrákat. A választók vagy nem tudják értelmezni azokat a (részleges) információkat, amelyek a korrupcióról a rendelkezésükre állnak, vagy félreértelmezik azokat. Esetleg nem akarják értelmezni – állítják többen – én azonban óvnék attól, hogy a szándékokra, intenciókra, az emberi (választói) minőségre vezessük vissza az okokat.

Egészen biztos, hogy a korrupciós intézkedések kampánnyá válása, politikai célra való használata gyengítette a visszaélések felszámolását. Ki sem alakult a társadalmi tudás, konszenzus arról, hogy mit nevezünk korrupciónak, máris torzult. A politikai intézmények, és az irántuk való bizalmatlanság nőtt, a politikai pártok (a jelenlegi demokratikus rendszer alapstruktúrái) megítélése romlott – a politikusok, a vezérelvű politika, a közéleti sztárok kultusza erősödött. Mindeközben a közéletben való részvétel, a civil aktivizmus, a civil szervezetek támogatottsága, megítélése gyengült.

A nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatások pontosan jelezték azt, amit egyébként nehéz feldolgozni: ezek ismeretében érthető, hogyan lehetett választást nyerni idén júniusban a börtönből irányított kampánnyal, kenőpénz elfogadása miatt eljárás alatt lévő politikusként. Ezért mehetett a mennybe a nagybányai Catalin Chereches, és így őrizhette meg polgármesteri címét Dorin Florea.

Lehet lamentálni azon, milyen pártpolitika, milyen politikusi imázs veheti fel mindezzel a versenyt. De a baj gyökere nem itt van, hanem ott, hogy annak az államnak, azoknak az önkormányzatoknak a működését nem sikerül átlátni, értelmezni, és újragondolni, amelyben élünk. Ez a politikai, gazdasági farkasvakság, amiben élünk.

A korrupcióellenes kampány, amellett, hogy hozzájárult az ellenségkép-gyártáshoz, az apolitikus apátia felerősítéséhez, egy dolgot nem vitt be a köztudatba: azt, hogy mi a korrupció. Ma ezt a visszaélést az átlagos romániai választópolgár úgy értelmezi, mint illegális, pártalapon megszerezhető bevételt. Közpénzek lopását.

Holott a korrupció ennél sokkal összetettebb rendszere a bűncselekményeknek, visszaéléseknek, mulasztásoknak. Egy városvezetés korrumpálja a saját városát például azzal, hogy a hiányzó, elégtelen szociális ellátórendszert látványintézkedésekkel leplezi – ez történik Marosvásárhelyen. Romlanak az iskolák, eseti és magánbizniszek révén megoldott a gyerekek közszállítása, közétkeztetése, kiszolgáltatottak a pedagógusok: de cserébe van néhány pofásan rendbe tett játszótér. Aki túléli a napi közoktatást, és akinek a szülei még bírják cérnával, az este kiugrálhatja a belévert feszültségeit a Somos-tetőn. Korrupció az is, hogy a Vegyi Kombinát által szennyezett levegőjű településen, ott, ahol a forgalomszervezést hírből sem ismeri az állandó jelleggel bedugult, benzingőzös város, a főteret rózsákkal zsúfolják tele: kevesen veszik észre, és még kevesebben mondják ki, hogy a rózsaillat nem gyógyítja a tüdőrákot.

Korrumpálja a városvezetés a közösséget azzal is, hogy kihelyezi a szelektív hulladékgyűjtőket, amelyet a többség legjobb lelkiismerete szerint használ. De ugyanez a többség nem néz utána annak, hogy a szelektív konténerek tartalmát szakszerűtlenül, ömlesztve szállítják el. Amit környezettudatos városgazdálkodásként látunk, az csupán gátlástalan illúzió.

Sorolhatnám a korrupció formáit, és valószínűleg ez a hazai sajtó legnagyobb kihívása most. Árnyalni, információkkal megtölteni az üres korrupcióellenes retorikát. Szembesíteni a politikaellenes választópolgárt: hányszor vásárolja meg és használja saját céljaira naponta, a magát politikainak álcázó maffia. Túl a sajtó mulasztásain, a politikai pártok vergődésén és a pártpolitika hiányzó korszerűsítésén, reformján, van egy harmadik, égetően hiányzó tényező. Tavaly a Colectiv-tragédia kapcsán attól volt hangos az ország, hogy „szakértői” kormányra, politikusok helyett „szakértőkre” van szükség. Nos, a politikát, a demokráciát büntetlenül nem lehet lecserélni „technokráciára”, mert pont az érdekképviselet, és a közügyekben való részvétel, felelősségvállalás látja kárát. De szakértelemre, tervezésre, hitelesített javaslattételekre valóban szükség lenne. Ahol ilyesmi van, ott a politikai válság ellenére is létezik működőképes közösség, és esély a korrupció fokozatos felszámolására, a korrekcióra. Ilyen hely például Csíkszereda, ahol a városfejlesztés bíztatóan halad. Talán Marosvásárhely is többet nyerne azon, ha a polgármester személyére vonatkozó kritikák, vagy a kihívóival szemben támasztott személyi elvárások helyett, most attól lenne hangos a város: mi történik a kicsinosított, megteremtettézett paravánok mögött, ott ahol az önmagunk elől is elrejtett életünk zajlik.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!