Magyar ügyek

„Ami Magyarországon az elmúlt négy évben épült, szinte mind EU-s pénzből valósult meg. Hogy akkor miért vívjuk az EU-val szemben a szabadságharcot? Csak. Bővebben, mert valakit muszáj utálni. Tudják, árva nép vagyunk mi itt Európa közepén, körülöttünk csupa ellenség, meg a gazdag, befelé forduló Ausztria.” Havas Henrik jegyzete.

Amikor ezeket a sorokat diktálom, április 29-én délután 5 óra körül van, és az előbb olvastam a monitoron, hogy a rendőrök egyesével viszik el a budapesti Szabadság térről azokat, akik ülve tiltakoztak a német megszállás hetvenedik évfordulójának alkalmából felépítésre kerülő építmény ellen. A többségében idős embereket karjuknál, lábuknál fogva cipelik el a rendőrök, aztán a fűre ültetik őket és az igazoltatás után jegyzőkönyvet iratnak velük alá arról, hogy szabálysértési eljárás indul ellenük. Az „elhurcolt” tiltakozók között volt Mécs Imre, akit 1956-os tevékenységéért Kádár vérbírósága halálra ítélt, hogy aztán kegyelemben részesítsék. Ellene rongálás vádjával eljárást is indítanak, mert az építési területet határoló fóliára festékes spray-vel azt merte felírni, hogy szégyen. Mécs – az internetes tudósítás szerint – nyugodtan tűrte a rendőri intézkedést, nyilván ismerős volt neki az eljárás. Egy idősebb, nyolcvan év körüli hölgyre azonban sírógörcs tört rá, keze-lába remegett, alá sem tudta írni a jegyzőkönyvet. A rendőrsorfal mögött állt Suchman Tamás egykori miniszter. Mécs Imre szintén egykori képviselőtársa, aki azt kiabálta: szégyen, hetven év után megint zsidókat hurcolnak el a rendőrök.
Álljunk meg Suchman Tamás felháborodott szavainál. Nagyon remélem, hogy nem csak zsidók voltak, akiket a rendőrök elhurcoltak. Egészen biztos vagyok abban, hogy a német megszállási emlékmű egyáltalán nem zsidó ügy, sőt. Az a tény, hogy 1944-ben a Horty-féle adminisztráció és csendőrség képes volt kiszolgáltatni egy idegen hatalomnak saját állampolgárait, az a magyar történelem legsötétebb, legszennyesebb fejezete.
Nemsokára, május 25-én európai uniós választás lesz Magyarországon is. Talán az olvasó emlékszik még arra, hogy a magyar miniszterelnök nem egyszer jelentette ki, hogy Moszkva után ne akarjon Brüsszel diktálni nekünk. Nyilván látták a televízióban a Békemenetet. (Roppant Civil Összefogás Fórum szervezésében) Amely büszkén hirdeti, hogy „Magyarország nem lesz gyarmat”. Hát igen – mondják ők – állandóan szemétkednek velünk. Csak az utóbbi napokban képesek voltak szóvá tenni, hogy az Európai Unió irányelveivel ellentétes az a magyar jogszabály, amely a képviselőkre bízza, hogy mely gyülekezet számít egyháznak és melyik nem. Ha Krisztus most kezdené a pályafutását, Magyarországon azonnal beleütközne a KDNP-be. (Ha valaki nem tudná, a rövidítés a Magyar Kereszténydemokrata Néppártot jelöli, amelynek elnöke az a Semjén Zsolt, akinek a feleségéről a napokban derült ki, hogy vadászházat építtetett, és persze ő az, aki lovon csinál magából hülyét, amikor belovagol Kézdivásárhelyre. Erdélyi orvos barátom azzal védte, hogy nem is lovagolta a lovat, mert azt kantárszáron vezették. Annál rosszabb szerintem.)
Azt persze senki ne higgye, hogy Orbán Viktor kivezetné Magyarországot az Európai Unióból. Erről szó sincs. Akkor miből műkövezné a magyar városok meg falvak főtereit? Egyáltalán honnan szereznénk pénzt bármilyen projektre is? Ami Magyarországon az elmúlt négy évben épült, az szinte mind EU-s pénzből valósult meg. Hogy akkor miért vívjuk az EU-val szemben a szabadságharcot? Csak. Bővebben, mert valakit muszáj utálni.

Tudják, árva nép vagyunk mi magyarok itt Európa közepén, körülöttünk csupa ellenség, meg a gazdag, befelé forduló Ausztria.

Hoppá. Még a végén azt hiszik, hogy megfeledkezem a Jobbikról. Õk ugyebár népszavazást tartanának arról, hogy maradjunk vagy kimenjünk. Két országgyűlési képviselőjük úgy kivágta a parlament ablakán az EU zászlót, mint otthon a macskát szokták, amikor szarnia kell. Mindenesetre ők úgy vannak ezzel az EU-val, hogy amíg ki nem vezetik onnan népüket, addig küldenek oda néhány - minél több - képviselőt. Hadd szenvedjenek Brüsszelben havi hárommillió forintért!
Majdnem elfelejtettem, azok a szemét brüsszeli bürokraták sajnálják a szegény magyar polgártól még azt az évi ötven liternyi adómentes pálinkát is. Mindenesetre Fazekas Sándor miniszter visszaüzent, hogy a pálinkát megvédjük. Ja, mármint a pálinkát is, mert a véráztatta szent magyar anyaföldet már elkezdtük védeni, csak úgy, mint a szabadságunkat. Halkan megsúgom, hogy az elcsatolt országrészek még a kispadon várakoznak, de előbb-utóbb rájuk is sort kerítenek.