Kérdések egy petícióhoz. Nyílt levél Ferencz Zsombornak

2016. 02. 11. 12:09

Kedves Zsombor!

 

Engedd meg, hogy kollegiális alapon tegezzelek, bár személyesen tudtommal nem ismerjük egymást (amennyiben ez mégiscsak zavarna, ígérem a jövőben tartózkodni fogok az efféle bizalmaskodástól).
Gondolom, már abból, hogy egy erdélyi riportos újságíró nyílt levelet ír hozzád, sejted, mi lesz a következő néhány bekezdés témája: igen, az általad jegyzett „Elegünk van Parászkából!” című kiáltvány a peticio.com-on. Ha esetleg a nevedet csak odahamisította valaki, akkor előre is megkövetlek, és a továbbiak természetesen a szöveg valódi szerzőjének szólnak.
Bár sokakhoz hasonlóan úgy vélem, hogy újságíróként számtalan etikai normát megsértettél, mégsem ezzel szeretnélek tételesen szembesíteni (vannak szervezetek, akiknek az a dolga, hogy ezt megtegyék), hanem számtalan kérdésem lenne, hiszen mint szavaidból kiveszem, alapvetően az erdélyi magyar közéletért érzett aggodalom hajt, és e tekintetben egy hajóban evezünk.
Ha jól értelmezem a rövidke szöveget, a közélet helyes működésének alapelvét a következőképpen fogalmazod meg:

„Az erdélyi magyar közéletben nincs szükség a behozott ideológiák erőszakos meghonosítására, a nemzeti értékek kigúnyolására, a székely autonómiatörekvések – magyarok által irányított – megakadályozására, a közösségi érdekek lenullázására.”

Határozott tollvonásokkal összerakott mondat ez, viszont – bizonyára Magyarországról áttelepültként – nekem mégis sok minden ködös benne.
Először is, bár öt éve itt élek, és valamilyen formában a kezdetektől részt veszek benne, nem tudnám megfogalmazni, milyen is pontosan ez az erdélyi magyar közélet, van-e egyáltalán. Lehet, hogy tévedek, de egy közéletnek mondható egymás mellett élésnek alapfeltétele a fejlett vitakultúra, amikor egy kérdésben adott esetben radikálisan mást gondoló emberek képesek akár mosolyogva, egymást tisztelve leülni egy asztalhoz, és érveket ütköztetni. Lehet, hogy lemaradtam róla, de én ilyet nem igazán láttam, arról pedig meg vagyok győződve, hogy nem ez a norma. Javíts ki, kérlek, ha tévedek! Esetleg nem is baj, hogy nincs ez így, mert van, aki megmondja, merre kell menni? Akkor elárulnád ki az, és ő mit mond arról, hogy mi a nemzeti érdek, és ahhoz képest mi az erőszakosan meghonosított ideológia? Egyáltalán: szabad azért bármit befogadni, végiggondolni, átértékelni, változni, vagy az minden esetben a végromlásba vezet? Mi 2016-ban az erdélyi és magyar? Ha például Karácsony Benőt szeretem, és Wass Albert némileg taszít, akkor hagyjuk is az egészet? Tudnám ezt még hosszasan folytatni, de szerintem már ebből is látszik, mennyire össze vagyok kavarodva, esetleg, ha pár kérdésre válaszolnál, akkor tudnám, hogy legalább merre próbáljak tájékozódni, mert így tényleg csak magam körül tudok forogni. Arról nem is beszélve, hogy Nagyváradon élek, szóval nem tudom, hogy nekem is a székely autonómiatörekvéseket kell az álomlista élére tennem, vagy csak elég, ha nem szólok bele a nagyok dolgába. Az alapvetésekkel kapcsolatban talán még az érdekelne, hogy a románokhoz hogyan kell, hogyan lehet viszonyulni. Lehet velük barátkozni? Érdekelhet a kultúrájuk? Szerethetem a filmjeiket? Elhívhatom őket egy magyar színházi előadásra, megpróbálhatom megértetni, értékként kezeltetni velük a kultúrámat? Törekedhetek arra, hogy megismerjenek, megszeressenek, hasznos tagjának tekintsenek magyarként a romániai társadalomnak? (Itt most nem a kártyákkal ide-oda játszadozó politikumról beszélek, hanem magamról és a román szomszédokról a blokkban.)

És ha már a „mik vagyunk?” jellegű kérdéseken túljutottunk, térjünk át a „mik nem vagyunk?” témakörre. Az a petíciódból tiszta, hogy balliberálisnak nem szabad lenni. Kérdezném, milyen az a balliberális? Minden balliberális magyarellenes? Van még a balliberálishoz hasonló nemkívánatos elem? Kell egyáltalán tételesen bizonyítani a magyarellenességet, mint valami vádat, vagy elég simán ráütni valakire a billogot? Vagy ne terheljem magam ezekkel a nehéz kérdésekkel, mert van, aki akár a bizonyítást, akár a billogozást megoldja helyettem? Ki az?

És ha ezekre is van válaszunk, azt hiszem, itt jön az utolsó kérdésblokk, aminek azt a címet adnám: „Mit kezdjünk a káros elemekkel?” Elég, ha petíciót írunk a közéletből (munkahelyükről) való eltávolításukat követelve? És ha ez nem hatásos, mert nem akarnak menni, vagy nem küldik őket, merre tovább? Egyáltalán, elég őket eltávolítani a közéletből, vagy mivel bármikor felbukkanhatnak és mérgezhetnek, a közösségből is menniük kell. Ezt miként szervezzük meg? Törvényekkel vagy egyszerű utcán kövezéssel?

Látod, kedves Zsombor, írtál pár sort, és rögtön mennyi kérdést fakasztottál, legalábbis bennem. Ha esetleg köztudomású dolgokra kérdeztem volna rá, ne haragudj, hogy a tájékozatlanságommal zaklattalak, de akkor is kérlek, legalább valami kisiskolás szintű füzetecskét ajánlj nekem, amiből kiindulva rendet tehetek a fejemben.

 

Hozzám való türelmedet előre is hálásan köszönve,

Tasnádi-Sáhy Péter



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!