Ha nemzetállam, legyen nemzetállam!

2016. 02. 25. 12:15

 

A szomszédban – Magyarországon – szívós kitartással napirenden tartja a kormány a „vallási, etnikai” alapú uniós frontharcot. Ezt egy egymillió kétszázezres „etnikai, vallási” közösség tagjaként követem, Romániából, ahol bizonyos értelemben bármikor tússzá válhatunk, ha az itteni kormánynak eszébe jutna ugyanaz, ami odaát. Parászka Boróka jegyzete.

 

Függetlenítsük magunkat a vitától, amit csak Magyarországról, belülről lehet látni, érteni és követni, hogy miért vetette fel Orbán Viktor most a kvótáról szóló népszavazást. Az után, hogy néhány napja aláírta az Európai Tanács csúcs záródokumentumát, ami a már uniós területen lévő menekültek tagállami „szétosztásáról” rendelkezik. Tekintsünk el attól, hogy ma Magyarországon a népszavazás, és úgy általában a demokratikus intézmények működése súlyosan megkérdőjelezhető, miután a napokban fizikai erőszakkal akadályozták meg egy referendum kezdeményezését. Tekintsünk el a magyar alkotmány kitételeinek elemzésétől: ne firtassuk, hogy lehet-e nemzetközi szerződésekben foglalt kötelezettségekről referendumot tartani. Azt se próbáljuk megfejteni, hogy akkor, amikor országos tiltakozóhullám söpör végig a közoktatás ellehetetlenülése miatt, akkor a magyar miniszterelnök miért pont a menekültkvótáról rendezne népszavazást. Ma a kormányzati politika Magyarországon ügyet sem vet: az uniós megállapodásokra, a saját maga által fazonírozott alkotmányra és egy sor egyre súlyosabb társadalmi gondra-bajra. Olyan válságokra, amelyek messze meghaladják az ezervalahány menekült befogadásával járó problémákat: elszegényedésre, az oktatási rendszer összeomlására, az egészségügyi ellátás ellehetetlenülésére. Magyarország kiürülésére.

De gondoljuk végig, milyen hatással lehet a népszavazási kezdeményezés az oly sokszor emlegetett nemzetre, Magyarország határain kívül. Ha Orbán Viktornak igaza van a népszavazás indoklásával kapcsolatban, akkor nemzeti, vallási vagy kulturális hovatartozás alapján lehet dönteni arról, kiknek járnak bizonyos jogok, és kiknek nem. Ne vonjuk meg egyetlen (nemzet) állam önrendelkezési jogát ilyen kérdésekben – javasolja a magyar kormány.

Képzeljük el, hogy ugyanerre tart igényt a román (nemzet) állam, maga akar dönteni arról, hogy milyen legyen a etnikai, vallási, vagy kulturális „arculata” az országnak. Nem aszerint, hogy hogyan érvényesülnek az emberi jogok, a munkavállalás- és adózás rendszere hogyan működik, hogyan tartható fenn a szociális rendszer, mi az állampolgári közösség érdeke. Hanem aszerint, hogy – használjuk Orbán Viktor kifejezéseit – milyen etnikai, vallási és kulturális „arculatot” akar.

Előre félek attól, hogy (valamelyik) román miniszterelnök egyszer tényleg azt mondja:

Orbán Viktornak igaza van,

és ezért, ha már itt tartunk, akkor érvényesítsük a román nemzetállam alkotmányát. Legyünk azzá, aminek Románia egyébként is mondja magát, a román nemzet állama, és ne akarjuk megváltoztatni azzal, hogy elismerjük a többkultúrájú, többetnikumú, többvallású társadalom sokszínűségét, és egyenjogúságát. Hanem mondjuk ki, hogy ez egy ortodox, román ország, oszt jónapot.

Ha etnikai, vallási vagy kulturális alapon járnak közjogok, akkor döntsük el, hogy kinek jár és mit jelent a magyar, illetve a román állampolgárság is. Orbán Viktornak igaza van, felejtsük el a kettős állampolgárságot, a „kétlaki” társadalmat. Ne akarjuk Románia arculatát megváltoztatni egyre több magyar állampolgárral, etnikai, vallási szempontból gyanús mobilitással, kisebbségi nyelvhasználattal, kisebbségi intézmények román nemzetállami támogatásával. Romániai magyar nincs, már Ceauşescu elvtárs is megmondta, csak magyarul beszélő román dolgozó.

És itt van ez a kvótarendszer, amelyet Orbán Viktor olyan mélyen elítél. Hát ez valóban botrányos következményekkel járt Romániában. Ennek köszönhető, hogy bizonyos helyeken, ott, ahol a magyarok (magyarul beszélő románok!) aránya meghaladja a húsz százalékot, még kikényszeríthető az anyanyelvhasználat. Valóban csúnya, ijesztő jogi kiskapu, hogy bizonyos arányok mentén határozzák meg az együttműködést, a közösségi szolidaritás mértékét. A fenébe bele. Ezt már Gheorghe Funar, meg Vadim Tudor is annyira utálta.

A lényeg, hogy maradjon minden olyan arculattal, ahogyan az erőviszonyok ezt lehetővé teszik. Ha Kis-Magyarország, Trianonban szűkre szabott határait most további kerítésekkel erősíti meg, ám legyen. A drótkerítésen belül olyan lesz, amilyen Magyarországot magának a magyar nemzetállam, és külön Orbán Viktor akar. (Meg amilyent a szavazói lehetővé tesznek). A drótkerítésen túl várhatóan gyengül az uniós közösség, és akkor majd a román nemzetállam is olyan lesz, ahogy neki tetszik. Bőven van történelmi tapasztalata és eszköze az etnikai, nemzeti, kulturális arculattisztogatáshoz.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!