Fel a fejjel, Marosvásárhely!

2016. 06. 06. 17:43

Az önkormányzati választások nagy veszteseként Marosvásárhelyet nevezik most, pedig évek óta nem volt ilyen jó végigmenni a városon, mint most. Parászka Boróka biztatása.

 

Kevés volt az esélye annak, hogy a korrupciós ügyek sorába keveredett, város- és térségzüllesztő marosvásárhelyi városvezetést menesszék a hétvégi önkormányzati választásokon. De volt remény. És mégis maradt a helyén, immár ötödik mandátumára készülve Dorin Florea. Lehet elemezni a miérteket, kételkedni az eredményeken, kell is. Egyelőre emésszük a tényt, nem egyedüli az, ami itt történt. Nagybánya új polgármestere korrupcióellenes ügyekért ül börtönben, onnan nyert választásokat. A legsikeresebb hazai pártnak az önkormányzati választásokon a PSD bizonyult, az a szociáldemokrata párt, amely szűk fél éve elbukta a kormányzást. Ez már csak ilyen vidék, ország. Marosvásárhely a magyar közösség szempontjából fontos város, de nem egyedi jelenség.

Mégis történt itt valami fontos, és valami nagyon előrevivő. Hosszú idő után, Erdélyben azt hiszem egyedülálló módon a marosvásárhelyiek  tudtak közösségként lépni, gondolkodni. Itt nem az etnikai nehézkedési erő vitte urnákhoz az embereket, nem a „nincs jobb” és „nincs más” jelölt tehetetlensége. A korszerűtlen, avítt, és a városi mutyiba bebetonozott Dorin Floreanak több, progressziópárti kihívója is akadt. Soós Zoltán – aki tényleg civil, és nyugodtan félthette volna tudományos, akadémiai akolmelegét a politikába keveredéstől. Vagy attól, hogy a pártoskodás úgy felemészti, mint annyi más társát Marosvásárhelyen, és Erdély-szerte sok helyütt. Dan Masca, az elszállt üzletember, aki nem sajnálta magánerejét, magánvagyonát most sem a közügyekre – ahogy évek óta megannyi jótékonysági esemény, mecenatúra alkalmával sem félti.

Taktikázhattak volna a jelöltek másként, születhettek volna ennél is jobb programok, de ebben az agyonkontrollált, etnikai, politikai, közösségi, gazdasági konfliktusokkal aláaknázott városban, ahol évek óta arról is elfeledkeztek az itt élők, hogy köszönjenek egymásnak, most erre tellett.

És jó volt ez így: a hibák is tanulságokkal telik. Lesz még ebből sokkal, sokkal jobb városkoncepció, érni fog ez a következőkben. A jelöltek mögött voltak kampánycsapatok. Nem országos, jól kistafírungozott stábok, hanem olyanok, akiket egyetlen utasítással dobtak a mély vízbe. Vagy úsztok, vagy megfulladtok! És nem fulladtak meg. Itt az egyenplakátok, a sorozat matricák között talán éppen ezért csillant fel egy-egy saját mondat, valami helyi érdekű, hozott anyag. Voltak bumfordiságok, késések, tévedések, de a félprofik, amatőrök és civilek heteken át dolgoztak folyamatosan, meggyőzően, és megkapó odaadással.

A jelölteken, a stábokon túl pedig ott volt, tényleg, a sokszor lesajnált, kiüresített, levidékizett, elszegényedő város. Véleményt mert mondani a kenyéradó, támogatással, büntetésekkel fegyelmező, mézesmadzag-ostor politikát folytató önkormányzattal szemben a tanár, az orvos, az ápoló, a melós, a sarki fűszeres. Sokan sokat kockáztattak. A románok átbeszéltek a magyarokhoz, a magyarok a románokhoz, a belvárosi kibeszélt a külvárosba, a gettólakók közül sokan bizonyították, mégsem mindenki megvehető a létminimumon egy-egy kenyér, kiló cukor áráért. Marosvásárhely élni kezdett. Kicsit későn, és erőtlenül, de él. Jó most kimenni az utcára, mer látni, érezni: van új politikai generáció, van közvita. Tudatosult a hátrány, a történelmi kudarc, és tudatosultak a kudarcok okai is.

Ez most nem volt elég a győzelemhez. De mi a győzelem? Soós Zoltán maroknyi csapatával, és a valamivel nagyobb szerencsével, legfeljebb egy politikust, Dorin Floreat meneszthette volna. Ha nincs szerencséje, és megnyeri a választást, ott találja magát a Cosa Nostraval szemben, túl kevés eszközzel és egy gyenge várossal a háta mögött ahhoz, hogy érdemi, gyors változás legyen.

Marosvásárhelynek ezzel a kudarccal együtt szerencséje van.

Alkalmat kapott arra, hogy saját kétségbe vont, eltagadott képességeit felmérje felismerje. Ha él mindezzel, mód lesz arra, hogy lerázza magáról a tehetetlenségi erőt, esély kap arra, hogy – akár ciklusvég előtt – polgármestert buktasson. És kiérleljen egy, Erdélyben egyedülálló politikai kultúrát.

Most egy elmaszatolt, kevesek által értett felirat várja az ideérkezőt a városhatárban: „Marosvásárhely – mártír város”. Remélem, nemsokára határozott vastag betűkkel egyszer azt véssük majd a helyére: „Marosvásárhely – az öntudatos polgárok városa”. Nincs más feladat, mint addig kitartani, nem csüggedni.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!