Emlékezés a megmagyarázhatatlanra

2015. 01. 27. 15:12

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lengyelországban, az auschwitz-birkenaui láger hírhedt, Arbeit macht frei (A munka szabaddá tesz) feliratú kapujánál államfők, államférfiak, művészek, túlélők emlékeznek, gyermekeik és unokáik kíséretében. A lágert 1945. január 27-én szabadította fel a Vörös hadsereg. Ez az emlékév központi eseménye, de Európa-szerte megemlékeznek a történelem talán legsötétebb momentumára.

A náci Németországnak a zsidóság megsemmisítésére irányuló programjáról, a „végső megoldásról” (Endlösung) 1942 januárjában határoztak, és tűzték ki célul a 11 milliós európai zsidóság teljes kiirtását.

A holokausztnak (a görög eredetű szó jelentése „tűzben elégő áldozat”, héber szinonimája a soá, amely csapást jelent) mintegy kétszázezer, a nácik által szintén alacsonyabb rendűnek nyilvánított cigány, homoszexuális, valamint testi és szellemi fogyatékos is áldozatul esett.

Haláltáborokba mintegy 400 ezer zsidó származású, és mintegy 200 ezer cigány származású magyar állampolgárt deportáltak.

Hatmillió emberáldozatot követelt a náci holokauszt.

A számok mögött férfiak, nők, idősek, középkorúak, fiatalok és gyermekek vannak, akik a krematórium tüzében, tömegsírókban, a Dunában mondtak búcsút a földi létnek. Neves és névtelen emberek, egy őrült ideológia áldozatai. Neves és névtelen emberek szó nélkül, néha mosolyogva vették tudomásul embertársaik elpusztítását.

S voltak azok, akik tettek a megmentésükért, akik csendben, titokban szembeszálltak a pusztítás filozófiájával. Ők a hősök, akik ma felemelt fővel állhatnak a túlélők mellett. Ezek is, azok már kevesen vannak. Hetven év – egy emberélet. 

Ott vannak viszont a fiatalok és középkorúak, ott vannak állam és kormányfők, magas rangú állami tisztségviselők, hogy elmondják: ez nem ismétlődhet meg.

Fontos ezt elmondani újra is újra, amikor teret nyernek a neonáci eszmék, csoportok, pártok. Amikor a nacionalizmus erősödik. Amikor nácikat nyilvánítanak hősöknek, amikor itt-ott visszatérni látszik a sötét 40-es évek szelleme. Amikor az iskolakönyvekből kikerülnek a történelmi tények, amikor feledik az áldozatokat és zászlóra tűzik a halálban küldő míves szavak mestereit.

Ki kell mondani, hogy ami történt az nem egy ember, de nem is a nemzet bűne, de időben kell elfojtani minden szót és mondatot, amely kirekeszt, halálra ítél bárkit vallása, nemzetisége, bőrszíne, szexuális érdeklődése, szellemi vagy fizikai állapota miatt.

Mert először volt a szó. A tett utána következett.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!