Egy visszautasított ajánlat története

2015. 06. 22. 14:42

Nem kevés vitát követően az RMDSZ részéről az a döntés született Szatmárnémetiben, hogy nem fogadják el a Coica polgármester által felajánlott egyik alpolgármesteri széket. Az ügy hátterét Sike Lajos írása mutatja be.

 

Rég nem alakult ki a szatmárnémeti magyarság körében olyan heves és szenvedélyes vita, mint a napokban a román pártok által felajánlott alpolgármesteri poszt kapcsán. Képzeljük csak el: ugyanazok, akik korábban hallani sem akartak róla, rövid egy évvel a jövő évi helyhatósági választások előtt hirtelen az RMDSZ-nek ajánlják fel az egyik városvezetői széket! Az ember akaratlanul se tud másra gondolni, mint arra, hogy nem nagylelkűség, nem a demokrácia érvényesülése, hanem valami érdek húzódhat e mögött. Alighanem az, hogy a szociáldemokraták érzik vesztüket, illetve, hogy fogy körülöttük a levegő, és ugyanazok, aki a múlt évben még Ponta miniszterelnök jelenlétében és rábólintásával azt ordibálták Szatmárnémeti főterén, hogy nem akarják a magyarokat látni a város és a megye vezetésében, s ennek érdekében mindent meg kell tenniük, most hízelegnek az RMDSZ-nek, s tálcán kínálják az egyik városvezetői széket.

Egyébként a rendszerváltás óta aligha volt ilyen rossz helyzetben a helyi magyarság, mint ezekben az években. A közel 40 százalékban ma is magyar lakosú városnak (ez testvérek közt is legalább negyvenötezer ember) még a legsötétebb vatrás korszakban is volt magyar alpolgármestere. A nagy nemzeti hőzöngőnek és pávatáncolónak számító Anderco polgármester a rendszerváltást követő hetekben egy rövidebb idő után úgy érezte, mégis illő volna, ha egyik helyettese magyar volna, ezért magához vette Blaskó József mérnököt, akiről utólag sem lehet azt állítani, hogy főnöke dróton rángatta és így elárulta a magyarság érdekeit. A mostani döntést megelőző vitában jó lett volna őt is megszólaltatni, hogy elmondja tapasztalatait, főként azzal kapcsolatban, mennyire látott bele annak idején a polgármester fazekába, s milyen jelzéseket tudott adni a magyarság legitim vezetői felé.

Annál inkább, mert az RMDSZ mostani döntését megelőző játék nagyon kétarcú volt. A megyei szintű vitán pár óráig jelen volt Kelemen Hunor szövetségi elnök is, aki hasznosnak tartotta volna, hogy bár a kívánatosnál rövidebb ideig is, de ott legyünk a város vezetésében. „Elvégre, aki odakerül, nem Dorel Coica polgármester embere, hanem a szatmári magyarságé. Ám a végleges döntést nem mi, hanem a helyiek kell meghozzák!” Még a szövetségi elnök beszédénél is hatásosabb volt a megye legeredményesebb polgármestereként számon tartott nagykárolyi Kovács Jenő hozzászólalása. Érdemes kicsit hosszabban idézni szavaiból, annál inkább, mert mondandóját jegyzetünk megírása előtt szóban is megerősítette a Riport munkatársának.

„Véleményem szerint nem kell azon rágódni, hogy érdemes-e elfoglalni a felajánlott tisztséget vagy sem. Soha nem fogják utánunk dobálni a funkciókat, miként az is igaz, hogy nem engednek bennünket szívesen vezető szerephez. Megfelelő embert kell oda tenni, aki akar és tud dolgozni. Bármit lehet mondani Coicaról, de azt nem, hogy nem lehet vele együttműködni. Ha mindenképpen akarunk, lehet. Ne jöjjünk hát olyan mesékkel, hogy mérgezett almával kínálnak bennünket, mert ez csak a Hófehérkét olvasóknál lehet hatásos! Ismerem a szatmári RMDSZ választottjait, tudom, miért fanyalognak, miért visszakoznak. Egyéni érdekek, ambíciók húzódnak meg magatartásuk mögött, ami elég sajnálatos. Azzal sem értek egyet, hogy árt majd a szervezetnek a jövő évi választásnál, ha most elfogadja az ajánlatot. Hogyan tudunk akkor jövőre olyan polgármestert választani, aki valamit le is tud tenni az asztalra? Ne nyavalyogjunk már annyit, mert a munka a lényeg, benne a szatmári magyarság érdeke.”

A megyei állandó bizottság előtt elmondott hatásos beszédek nyomán a jelenlévők kétharmada az igen mellé állt, ám másnap borult a bili. Az RMDSZ városi frakciójának többsége többórás vita nyomán nemmel szavazott. A kiadott közlemény szerint nem kívánnak közösséget vállalni a mostani városvezetéssel. A csődtömegért és a beteljesületlen ígéretekért kizárólag Coica polgármesternek és csapatának kell vállalnia a felelősséget. „A szervezetnek és vezetésének teljes erővel a jövő évi helyhatósági választásra, s a polgármesteri poszt visszaszerzésére kell összpontosítania!” - hangsúlyozta Kereskényi Gábor parlamenti képviselő, a városi RMDSZ elnöke, aki egyben bejelentette, jelölteti magát a polgármesteri tisztségre. Korábban Maskulik Csaba városi tanácsos, volt frakcióvezető tett ilyen kijelentést.

A város egyik jeles értelmiségije ezt úgy kommentálta: „Nem biztos, hogy a román választók is csődnek tartják Coica ténykedését, már csak azért sem, mert nem olvasnak magyar újságot. Mint ahogy az sem biztos, hogy a magyar választók többségének nem kellett volna magyar alpolgármester azon a városházán, ahol már alig lehet magyar szót hallani. Mi lesz, ha minden jó szándék és erőfeszítés ellenére mégsem lesz jövőre Szatmárnémetinek magyar polgármestere? Nem látok más kiutat, mint azt, hogy az egész RMDSZ vezetését meneszteni kell, ha már egy alpolgármester állítására is képtelenek. Helyükbe olyanokat kell állítani, akik a városért és választóikért harcolnak, s nem egymással.”

 



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!