Egy felebarátom „visszatérítése”

2014. 11. 14. 12:12

 

 

Én tényleg csak mélyen sajnálni tudom Nagy urat, ha kizárólag nemzeti-nemzetellenes, bal-jobb ellentétpárok mentén képes gondolkodni, azt pedig kifejezetten károsnak tartom, hogy nézeteit erőszakosan próbálja másokra erőltetni. Szolgál ez bármennyire is hasznára a romániai magyarságnak, vagy bárkinek? Tasnádi-Sáhy Péter írása.

Egy könyvesbolt „eltérítése” címmel közölt tegnap írást az itthon.ma portál ismeretlen szerzője, jórészt a nevét szintén nem közlő, csak az EMNT-ben betöltött pozíciójával takarózó Nagy József Barnát idézve. A téma: újranyitott a nyár óta zárva tartó Illyés Gyula (most már nem Református) Könyvesbolt. Persze a hangnem némileg kevésbé semleges, mert a szerző(k) szerint az Egyházkerület jelenlegi vezetősége „pályáztatás és a nyilvánosság teljes kizárásával átadta a könyvesbolt üzemeltetését a Riport Kiadó és az Erdélyi Riport nevével fémjelzett médiaklikknek, akik a nemzetidegen balliberális sajtó és könyvszakma nagyváradi letéteményesei.”
Fentieket kibontva Nagy úr idézett közleménye felrója a „lapkiadással és írással foglalkozó jól körülhatárolható érdekcsoport”-nak, hogy olyan közéleti embereket hív meg Váradra, akik neki nagyon nem tetszenek.
Emellett, miután az „érdekcsoport”, kiemelt helyen az Erdélyi Riport RMDSZ-es kötődéseit fondorlatosan leleplezi, mintegy végső fegyvertényként közli, a lap impresszumában ott villog a billog (a szójáték tőlem, Nagy úr ilyesmire nem vetemedett): támogatja az RMDSZ és a Communitas Alapítvány.
Mint ahogy – ezt már teszem hozzá én – ugyanott fellelhető a Kós Károly Alapítvány neve, a szerkesztőbizottság névsora, benne Markó Bélával, mint elnökkel, valamint a lap összes közeli és távoli munkatársa – köztük én, Tasnádi-Sáhy Péter  – nevének közlésével vállal minden egyes lapszámot. Halkan tenném fel a kérdést, ugyanez az átláthatóság elmondható a Nagy úr számára szimpatikus sajtótermékekről is?
Az, hogy Nagy urat nem köti személyes szimpátia az Erdélyi Riport impresszumában szereplő névsorhoz, esetleg a lap támogatóihoz, távol áll tőle az írások stílusa, szíve legteljesebb joga. Pontosan azért olyan bőséges az a lista, rögtön ott a lap elején, hogy mindenki felnőtt emberként eldönthesse, szeretne-e a szerzők tollából bármit is fogyasztani. Sőt, bár ez lehet teljes utópia, de szerintem minden olvasó minden egyes írásról egyenként eldöntheti, hogy mennyire ért egyet annak tartalmával, teszem azt egy inkább mélyen nemzeti érzelmű embernek is mondhat értékes dolgokat egy inkább liberális, és ez természetesen fordítva is igaz.
Én tényleg csak mélyen sajnálni tudom Nagy urat, ha kizárólag nemzeti-nemzetellenes, bal-jobb ellentétpárok mentén képes gondolkodni, azt pedig kifejezetten károsnak tartom, hogy nézeteit erőszakosan próbálja másokra erőltetni. Szolgál ez bármennyire is hasznára a romániai magyarságnak, vagy bárkinek?


Egy érett közösségben (akár egy városnyiban) – szívből remélem, hogy Nagy úr is ennek építésén munkálkodik – nem oldalak, hanem ügyek vannak: milyenek legyenek a közösségi terek, hogyan éljünk fenntartható módon együtt a természeti környezettel, hogyan legyen jobb az oktatás, minőségi a kultúra, összességében miként éljenek a közösség tagjai minél értékesebb, színvonalasabb életet. Hiszem, hogy munkatársaimmal több fontos ügyet is sikerült megmutatnunk olvasóinknak az Erdélyi Riport hasábjain.
 

Ha Nagy úr törvénysértést észlel, tegyen feljelentést rágalmazás helyett. Ha szerinte fontos közös ügyeink nem jól képviseltetnek jelen pillanatban, akkor ócsárlás helyett legyen kedves érvelni. Ha nem szimpatizál egy sajtótermékkel, egyszerűen ne olvassa. Ha nem ért egyet egy rendezvény vendégének közéleti tevékenységével, esetleg simán nem tetszik az ábrázata, ne menjen el, vagy vitázzon kultúrember módjára. Ha ellenére van egy – egyébként számos szépirodalmi és egyéb művek mellett polcnyi Bibliát és egyházi kiadványokat, köztük Tőkés István könyvét is forgalmazó – nagyváradi magyar könyvesbolt, ne menjen be, ne támogassa vásárlással, ha sokan lesznek hozzá hasonlóan, akkor a vállalkozás bizonyára elsorvad.
Azt viszont keresztyén a keresztyén emberhez fordulva kérem, ha használni nem tud, legalább ne gyűlölködjön, ne mérgezzen.
Ha ezt neki, és világnézettől függetlenül mindenkinek sikerül megtennie, talán egyszer majd élhetünk egy olyan közösségben, ahol a pártpreferenciák nem döntenek el barátságokat, az életnek jóval kisebb szeletét itatja át a politika, a virtuális térben pedig mindenféle szemléletű, közösségi finanszírozású (civil) sajtótermékek virágozhatnak mindenki legnagyobb örömére, épülésére.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!