Az a f*sz én volnék!…

2016. 02. 16. 10:24

Már-már úgy tűnt, csillapodóban van az az internetes csődület, ami az Elegünk van Adyból címmel az online Erdélyi Riportban február 11-én megjelent publicisztikám, pontosabban: petícióparódiám körül kerekedett, amikor egy helyes fórumozó legény – mintegy a balhé záró mozzanataként – feltette ezt a nem éppen költőinek szánt kérdést: Ha ezt a petíciót valaki évtizedek, esetleg pár száz év múlva elolvassa, az majd tanácstalanul vakarja meg a fejét, és tűnődőn mormolja maga elé: Azt tudom, hogy ki volt Ady, de ki a fasz volt az a Szilágyi Aladár?...

Mivel a napokig tartó, meglepően sűrű, fórumos adok-kapok során efféléket – ha nem is ennyire szubtilis és fennkölt formában – mások is felvetettek, igyekszem röviden válaszolni a kérdésre. De előtte hadd csemegézzek azokból a hozzászólásokból, amelyeknek a szerzői nem fogták fel: éppen az általam értékelt és alaposan ismert Ady Endrét belerángatva ebbe a játékba, törekedtem arra, hogy kikeljek a sajtó szabadságát, az újságírók véleményalkotási jogát petíciókkal korlátozni törekvők tábora ellen.

 

Íme néhány remekbe szabott mondat, illetve jelző, betű- és ékezethíven közölve:

Tudom, hogy ki volt Ady, de ki ez a Szilágyi Aladár?

Egy Perc-emberke, agyament, szégyelje magát.

Nekem a szilágyikból van elegem... Óriási károkat okoznak a magyarságnak!

Akarki is vagy aki ezt a peticiot irtad egy rovidlato irodalomhoz es kolteszethez nemerto nagy mellenyu magyarkodo magyarnak szeretnel latszani. Biztos beszívtál.

Szilágyi úrnak(?) szövegértési gondjai vannak. Lehet, hogy újra kéne járnia az általános iskolaalsó tagozatát...

Nem tudom elhinni, hogy Szilágyi Aladár teljesen behülyült. Ö okos dolgokat is írt. Inkább az a célja, hogy felkutasson, kigunyoljon több behülyült magyart. Nem hülyült be Szilágyi csak gunyolodik, azokkal kik hasonlóan gondolkodnak, kik elitlélik Adyt és nagy károkat okoznak a magyarságnak…

Aladár ennél nagyobb pofátlanságot, hogy ezt a Borókát vagy mit, meg Adyt egy lapra veszed, még te se tudtál produkálni. Ismered te Adyt egyáltalán? felfogod kiről beszélsz? Mi okozza benned ezt a nyomorúságot, hogy ilyesmit papirra vetsz?

Szilágyi Aladárnak elege lehet Adyból, de ezzel magát minősíti!
Ady kisújjához nem ér fel, s ettől kisebbségi komplexusban szenved. ... Nem ismerem azt a háttért, ami kiváltotta belőle ezt a – nem is tudom minek nevezzem! – irományt, de, szerintem, pszihiáterre van szüksége! ...
Sokkal többször kellene Adyt olvasnia, de az is lehet, hogy el kellene tiltani Ady írásaitól ahoz, hogy normalizálódjon az állapota! Jobbulást kívánok Szilágyi úr!

Nekem pedig (elegem van ) az ilyen idióta, magyarnak nevezett emberekből!

Valóban ennyire elkorcsosul a Magyar, hogy ilyen szilágyikat volt képes kitermelni ?

Szilágyi Aladár! Ön szánalmas,vagy pártkatona! Szégyelje magát !

Es tunjunk el mint nemzet? Ezt ohajtod Szilagyi (Silaghi) elvtars? Ha neked eleged van tarst meg magadnak

Ilyen egy nàci gyülekezetet mint az Erdèlyi Riport, màr règen èltem meg!!! Erdèlyben nincsen agyatok, kedveseim, mert a nàcikat szolgàljàtok? Szègyeljètek magatokat ès süllyedjetek el abba kultùràba amit ti èpìtettetek fel!!! ès sajnos nagyon aktuàlis mèg mindig az amit Ady ìrt: Csak el kène màr kezdeni gondolkozni ès nem a magyar nàcikat Fidesz-Orbàn Jobbik követni. Mert abbòl nem fogtok semmilyen szinten meggazdagodni!

 

Nos, magam-magamra visszatérve: 73 esztendős, nyugdíjas, de nem nyugalomba vonult újságíró vagyok. Hajlott korom ellenére csupán negyed évszázada, a rendszerváltást követően engedtek be a sajtó világába. Mert a bélyeges sereg tagjaként minden kapu bezárult előttem: apám református lelkész volt, akit a kommunista diktatúra húsz év börtönre, illetve kényszermunkára ítélt. Ami engem illet, nekem is sokszor volt szerencsém üldöztetésben, zaklatásban részesülnöm, egyetemre is sokadik próbálkozásra juthattam be, de két diplomával a zsebemben se vittem sokra. Pályafutásom csúcsán, 1988-89-ben segédmunkásként árkot ástam. 90 januárjában barátaim kinyitották előttem a megújuló médiavilág kapuját. A Bihari Napló újdondászaként kezdtem, egy hónap múlva beindítottuk a Kelet-Nyugat irodalmi hetilapot, amelynek a prózarovatát szerkesztettem, megszűntekor főszerkesztő-helyettese voltam a folyóiratnak. Ismét napilapos periódus következett, több irányú közéleti tevékenység, könyvkiadás stb. 2003 óta a Várad irodalmi-művészeti folyóirat szerkesztője, 2004 óta az Erdélyi Riportnak, 2009 óta a Biharországnak is a munkatársa vagyok, és tíz, riportokat, interjúkat, útirajzokat tartalmazó kötet szerzője.

Ami pedig az Adyval való „kapcsolatomat” illeti: 1. Első albérletem a hajdani Nagyváradi Napló egyik ablaktalan szobája volt, a költő második redakciójában. 2. Sok éven keresztül sajtótörténetre oktattam az Ady Endre Sajtókollégium hallgatóit. 3. Az Erdélyi Riport szerkesztősége éppen az úgynevezett Léda-ház hátsó traktusában van. – Ennyi…



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!