Átalakuló mozgásterek

A kormánykoalíciókat gyakran hasonlítják házasságokhoz. Beszélnek sikeres vagy elrontott kapcsolatokról, szerelmi és érdekházasságokról. Ki hogyan jön/jöhet ki az együttélésből. De ez a hasonlat félrevisz. Az érdekházasságban is van biológia, intimitás, alkalmilag intenzív öröm is. De a kormányzáshoz ilyesmi hozzá nem tartozik. Tamás Pál írása.

Sokat nem lehet gondolkozni. A víz hideg, de ugrani kell, s utána biztosan tempózni, hogy egy kicsit felmelegedjünk. Minden más ostobaság lenne/lett volna. Vagy legalábbis profizmus-hiány. Esetleg túlesztétizált politika. Szavak fogságába esés. Értelmiségi széplelkűség.
Biztosan lesznek a korábbi együttkormányzó szövetségesek között, akik majd árulásról beszélnek. S tele van az RMDSZ-elit a városokban, megyékben emberekkel, akik komoly egzisztenciális-intellektuális zúzódásokkal kerültek ki az utolsó hónapok helyi játszmáiból. S a lila-kék foltok, sőt helyenként ínhúzódások, szalagszakadások forrásai többnyire Pontáék emberei. Nem hinném, hogy a még mindig a lábukat húzó magyar politikusok, önkormányzati vezetők most túlságosan mosolyognának. De hát ebben a pillanatban nem mosolyogni kell, hanem egyszerűen elhelyezni a magyar politizálást ebben az új romániai rendben. Játszani ahol, és ahogy lehet. Amikor csak ki lehet futni a pályára.
A román politikai rendszer drámaian átalakult, talán tovább alakul. Lehet azt hinni, hogy mindez alkalmi epizód, a két nagy román erő szövetsége hamarosan felbomlik, hiszen a román közéletben eddig sem volt semmi stabil. Nem kell elhamarkodni a dolgot. Ha ez a kormány is összeomlik, romjai akár a magyar szövetségest is maguk alá temethetik. Mindezt értem. De azt hiszem, hogy az új játékosok, miközben a formáció, persze, változhat, stabilan berendezkednek. A Bãsescu által menedzselt – vagy manipulált –, hosszú évekig működő politikai rendszer kiszenvedett. És máshol is, nemcsak Bukarestben, cinikus, fiatal, populista technikákat mintha biztos kézzel használó politikusok kerülnének előtérbe – nagy parlamenti többségekkel.
A válság, persze, őket is felzabálhatja. Hihetnek annyira magukban, hogy készek felmondani a legkülönfélébb paktumokat állam és társadalom között. Beléjük fagy a füldugó. Mint ahogy Budapesten történt. Vagy tanulhatnak, puhulhatnak, türelmesebbé válnak, mint Pozsonyban Fico a mostani politikai ciklusban. Talán Ponta még valamelyest alakítható. Hátha a formálódó kormányzatot lehet egy kicsit humanizálni. S ettől a magyaroknak biztosan jobb lesz. De nagyobb terekhez juthatnak román erők is.
Külföldről legalábbis úgy tűnik, hogy Pontáékat a kispadról nem lehet befolyásolni. Lehet, hogy belülről sem nagyon. De meg kellene azért próbálni.
Többfajta koalíció létezik. A mostani ajánlat nem a politikai számtanból következik. Van, persze, kulturális alapú koalíció. Ahol a partnerek igazán tartanak egymástól, elitjük egymás versenytársa, de számít a közös gyermekszoba. Akit a nagycsoport óta ismerek, attól mégsem félek annyira. Végül is, ki tudom számítani, mit akar. De hát a mostani igazán nem ilyen. Létezik ideológiai koalíció. Itt igazán a közös jövőkép integrál. Máshonnan jövünk, nem is értjük pontosan egymás nyelvét, de van valami a horizonton, ami összeköt. És a most formálódó nem ilyen. És létezik egy negyedik koalíciós típus is. Itt a koalíció meghatározó erejének, magjának forma szerint mindene megvan, a kormányzati technikák felől nem szorul rá senkire. De hiányos valahol a legitimációja. Leginkább a külső, külföldi partnerek és a patrónusok között. S ma már egy európai kormány ezeknek legalább annyira játszik, mint az otthoni választóknak.
Tudom, hogy sokan gondolják Erdélyben, hogy nem kell/ene/kellett volna túl közel menni a románokhoz, hogy már eddig is túl sokat vállalt a magyar párt magára a román politikai elit kormányzati modernizálásában. Hogy ezeknek az energiáknak jó részét a magyar közösségeken belül kellett volna felhasználni. Emlékszem, 92-ben magyarázták székelyföldi barátaim, hogy a nagyrégió egyetlen igazi modernizációs forrása Magyarország, aki odakapcsolódik, minden érzelmi kompenzáción túl is jól jár. Kit érdekel Bukarest? Most, 2012-ben azért már ők is árnyaltabban gondolkoznának.
A kormánykoalíciókat publicisták gyakran hasonlítják házasságokhoz. Beszélnek sikeres vagy elrontott kapcsolatokról, szerelmi és érdekházasságokról. Arról, hogy ki hogyan jön/jöhet ki az együttélésből. De ez a hasonlat félrevisz. Az érdekházasságban is van biológia, intimitás, talán alkalmilag intenzív öröm is. De a kormányzáshoz, különösen ha sikerül a felelősségeket és vállalhatóságokat jól meghatározni, ilyesmi hozzá nem tartozik. S nem kell vállalni a partner esetleges kellemetlen reggeli szájszagát sem. Egyszerűen nem kell hozzá olyan közel menni. Anélkül is működik a dolog. S akkor végig lehet csinálni önfeladás nélkül is.